Feladat, feladat hátán!(20. fejezet)

-Tom, mond figyelsz te rám?- Eve hangja zökkentett ki a gondolataimból.

-Bocs, elkalandoztam.

-Hát azt látom édes. Na , a lényeg az, hogy nekem most be kell menjek az irodába, ha gondolod jöhetsz, de lesz egy kemény meccsem Cattel, fel akarok venni valakit mellé, mert én már egyedül nem bírom és azt sem hagyhatom, hogy ő csináljon mindent. A tervezőcéghez is be kell hogy ugorjak, és bevásárolni is. Neked van valami dolgod?

-Van, hazamegyek pár cuccomért, mert gondolom, most nem akarsz ingázni, hogy Zoénak itt vannak a vizsgái.Találkoznom kell az ügynökömmel is, és a srácok is ma érkeznek vissza. 

-Oké, akkor majd napközben egyeztetünk, ki merre tart, adok kulcsot.

Basszus, most kéne bedobni a költözzünk össze témát, de látom, hogy siet, így majd az esti meglepi vacsin előhozakodok a terveimmel. 

Most esik le , hogy fel akar valakit venni. Bobby!

-Eve, ajánlhatnék valakit, a munkára? nem kötelező és nem szeretném, hogy miattam, de Bobby szerintem kitűnő lenne erre a feladatra, amúgy is munkát keres mert Cat miatt nem nagyon akar visszamenni.

-Tom, te zseni vagy!.-a nyakamba ugrik, mohón csókol. Teljesen belefelejtkezek a tevékenységünkbe. Automatikusan markolom meg a fenekét és húzom az ölembe, ahol már érezhető is a vágyam. Másik kezemmel már a pólója alatt járok amikor hangos torokköszörülés zavar meg minket.

-Basszus, azért megvárhatnátok még elhúzok itthonról. Elvégre én ma érettségizek, nyugodt lelki állapotban kéne odamennem, nem pedig feldúltan, mert anyám és a pasija épp a konyhában esnek egymásnak. Mik vagytok ti húszévesek.

Áh, baszki ez fáj, leöregezett, de ma már másodszor hoz zavarba is. Hihetetlen.Eve se tud most reagálni, hiszen ő is zavarban van, mert ez most konkrét lebukás. fel akar állni az ölemből, de erősen fogom, mire leesik neki, miért is nem kéne ezt erőltetni. Ennyi idő nem volt elég, hogy lenyugodjak, és a szemmel látható bizonyítékot már tényleg nem kéne Zoénak látnia. Végül én szólalok meg, mégis csak én vagyok a férfi.

-Bocs, Zoé, igazad van, de ezt a hangnemet akkor is felejtsd el. Velem és anyáddal se beszélj így kérlek. Elnézést, hogy kellemetlen helyzetbe hoztunk. Most menj fel a cuccaidért és lécci a suliba menet tegyél ki Tobynál. Nincs nálam autó, mivel anyád jött ki értem a reptérre. 

-Jól van na, bocs, hogy beszóltam, de akkor is. Bocs, hogy még nem szoktam hozzá. Apa! 

Vigyorogva fut fel a szobájába én meg ledöbbenve pattanok fel Evet is magammal húzva.

-Hallottad? Most ezt csak poénból mondta? Vagy most csak cikizni akart? Vagy most mi van?-Sokkot kaptam, hihetetlenül jó érzés volt Zoétól ezt hallani, de mégis bizarr, nem tudnám elmondani, mit érzek.

-Szerintem komolyan gondolta, de viccelt is. Nem tudom kicsim hogy értette.

-Úgy értettem ahogy mondtam.-jött le Zoé a lépcsőn. Szeretem Tomot, végre kaptam egy apát és szót fogadok. Bocsánat amiért zavarba hoztalak titeket, de olyan jó volt ugratni benneteket. Sajnálom. Én csak élvezem, hogy végre olyanok lehetünk mint egy család.

Basszus, férfi létemre azt hittem ott menten sírva fakadok. A két nő, úgy ölelt engem, mintha valami isten lennék a számukra. Boldog vagyok! Ez volt az első gondolatom ahogy elengedtük egymást.

-Na , akkor hölgyeim, ha már így korán reggel ki örömködtünk magunkat és megvitattuk az érzelmi állapotunkat. Akkor lassan el kéne mindenkinek indulni a maga kis dolgára és este elviszlek titeket vacsorázni. Szóval sipirc mindenki öltözni.

Seperc alatt szedte össze magát újdonsült családom, és boldog vigyorral indult el ki- ki a maga útjára. Zoé, kirakott engem Tobynál. Eve viszont bele vetette magát a klubbal kapcsolatos dolgok ügyintézésébe. Berendelte magához Bobbyt is telefonon. Remélem elegendő lesz a szaktudása Eve számára, mert hogy, kedvesem maximalista az már most biztos.