Döbbenetből döbbenetbe(38. fejezet)

-Tom megijesztesz, mit csináltál?.-eszméletlenül féltem, hogy még csak most jön a java, el nem tudtam képzelni mi lehet még ennél is rosszabb, mint ami most van, vagy egyáltalán mi lehet fontosabb.

-Hallgass végig, semmi rossz nem történt.Illetve igen, elpazaroltunk tizennyolc évet a boldogságunkra mert mind a ketten hülyék voltunk és féltünk megnyílni a másiknak. Én tegnap este megtanultam, hogy minden apró dolgot, érzést ,történést el kell hogy mondjak neked, ahhoz hogy tudd, mi zajlik bennem és hogy mi volt a múltam.

-Tom.-szóltam volna közbe , de leintett, fogalmam sem volt mit akar kihozni ebből az egészből.

-Tegnap, amíg te aludtál és én ezt a kis utazást szerveztem felmentem a padlásra a bőröndökért. -felállt és a csomagokhoz indult, majd egy dobozzal tért vissza. Elfehéredtem, de nem szóltam semmit. Most komolyan azokra a cuccokra lesz féltékeny, akkor tuti kiakadok.

-És ezeket találtam,

mondanom sem kell, a vér is meghűlt bennem, és érzések tömkelege cikázott bennem. Eve én el sem tudom mondani, hogy mennyire szeretlek és rettentően dühös vagyok, hogy ezeket nekem sosem mutattad meg, épp , hogy csak említetted, ha ezekkel a dolgokkal a kapcsolatunk elején találkozok, minden máshogy alakult volna. Még boldogabbak lennénk mint most. Mert én most is boldog vagyok kicsi.

-Tom, mi a picsára akarsz kilukadni!.-szóltam rá erélyesen. Teljesen összezavart és semmit nem értettem az egészből. Ha nem tudnám , hogy nem ivott, tuti azt hinném részeg.

-Eve,amikor először találkoztunk, olyan érzésem volt, mintha már láttalak volna, de aztán ráfogtam, biztos valamelyik újságban, vagy valami partin. Aztán amikor a civakodásod is és a temperamentumod is ismerős lett, akkor elhessegettem a gondolatot. Emlékszel mit meséltem neked életem első szerelméről. Hát te vagy az Eve, azok a dolgok a dobozban az én dolgaim. Én vagyok akit annyi ideig kerestél, és te vagy az akit annyi ideig kerestem. És igen, én vagyok a legboldogabb apuka a világon, hiszen van két gyönyörű lányom és egy nagyon okos vagány kisfiam is.Eve én el sem tudom mondani, mit éreztem amikor ezekre a kincsekre bukkantam. Leírhatatlan , hogy a sors csak egymás mellé sodort minket, és ezek után nem érdekel, hogy hogyan de nekünk egymás mellett van a helyünk. Bármit meg kell tudnunk oldani, hatalmas lehetőséget kaptunk az élettől.

Tom a végére zokogott én meg csak hápogtam mint néma kacsa az ólban. Némán folytak a könnyeim és istenemre mondom körülnéztem a szobába a kandi kamera után kutatva, de mikor újra Tomra siklott a tekintettem elsírtam magam. Zokogtam ahogy csak bírtam, miközben hangos kacajok hagyták el a tüdőmet. Kedvesembe kapaszkodva csak sírtam és nevettem, a lelkemből ezer pillangó repült ki, hogy jókedvre derítsen mindenkit. A testemet a hideg rázta, de bőröm mégis nyirkos volt az izzadástól.Kedvesem csak némán törölgette a könnyeimet az arcán büszke mosollyal.Hatalmába kerített a mámor, a szívem gomozdonyként dübörgött , a mellkasom ritmikus táncot járt. Egyetlen egy mondat visszhangzott a fejemben, az hogy én tudtam. Annyira éreztem az elején, de mindig elhessegettem én is a gondolatot, mert hát képtelenségnek tűnt. A csoda, a nagy betűs csoda történt meg velünk, ami számomra egyszerűen egyenlő magával az élettel.

-Nem is vagy annyira kiborulva.-hebegtem.

-Az már meg volt tegnap a padláson,de megérte.

-Nekem mondod, annyira tudtam, de soha nem mertem szóba hozni. Az elejétől fogva éreztem valami láthatatlan köteléket ami vonzott hozzád. Nem véletlenül mentem bele ebbe az egészbe. Egyszerűen éreztem, hogy te kellesz nekem. Tudod nagyon jól, hogy sem volt még komoly kapcsolatom rajtad kívül.

-Szeretlek.-súgta a nyakamba.

-Szeretlek.

Könnyinktől áztatott testünk hamar megtalálta a módját, hogy még jobban kifejezzük egymás iránt érzett szenvedélyes szerelmünket. Tom olyan hévvel esett nekem, hogy a lábaim feladták a szolgálatot, amint megéreztem bársonyos ujjait nőiességem ingerlése közben . Ajkaink egy percre sem engedték levegőhöz jutni a másikat, de nem is volt nekünk szükségünk, holmi levegőre. Ruháink szó szerint cafatokba kerültek le rólunk, hogy végre élvezhessük egymás minden porcikáját. Hatalmas erővel hajszoltuk egymást a beteljesülés felé, ami a hideg kövön ért minket utol. 

Egész éjjel vadul szerettük egymást, néha néha a lelkünket ért boldogságtól könnyekbe fulladva.

Borúra derű(37.fejezet)teljes:)

Valami nagyon kellemes érzés kerít hatalmába, amikor felébredek. Tommal egymásra vagyunk borulva, ő még alszik. Megfogalmazhatatlan amit most érzek, ezért még egyenlőre csak próbálom behatárolni, hogy vajon mi lehet az.Kedvesem megérzi, hogy ébren vagyok. Ő is fura bárgyú tekintettel szemlélget.

-Mi történt.-kérdezi álmosan.

-Semmi, szerintem leszállunk lassan.

Sejtésem be is igazolódik, a légi kísérő megkér minket kapcsoljuk be az öveinket A gép ereszkedni kezd, Budapest fényei elkápráztatnak, le nem vesszük róla a szemünket addig míg ki nem kell szállnunk.

-Jó sokat aludtunk.-szólalok meg végül a taxiban-Tom, sajnálom, ami történt, és mindenben igazad van.-nézek rá jelentőség teljesen.

-Neked is sok mindenben igazad van, de hidd el a múlt éjjel történteken kívül nagyon sok minden van amit meg kell beszélnünk.

-El fogsz hagyni?-kérdezem ijedten.

-Nem hiszem, de ez nem csak rajtam múlik.

-Tudom.

A reptérről vezető út a szállodáig alig húsz perc. Késő este van, így az utcák kihaltak, ami egy nagyvároshoz képest furcsa, de hát Magyarország már csak ilyen. Alig lézengenek az utcákon a kocsiforgalom is elég gyér, de nem bánom, hogy nincs tömeg. Épp ez a jó benne. Nyugalom van és most pont erre van szükségem, szükségünk.

A szoba elfoglalásával pillanatok alatt végzünk.Bár kicsit lehangoltak voltunk , mert nem volt teraszunk. Tom próbált cseréltetni szobát a recepción, de sajnos telt ház volt, bár megnyugtattak minket, hogy dohányzó a lakosztályunk, minket mégis idegesített a dolog. Sosem dohányoztunk otthon sem a lakásba. Nem volt mit tenni, kijelöltük a konyhát mint dohányzót.

Valahogy egyikünk se tudta , hogyan is kellene nekifognunk ismét ennek a beszélgetésnek. Főleg úgy, hogy Tom ott állt előttem egy száll bokszerban és pólóban miután ő már végzett a fürdéssel. Alig bírtam levenni róla a szemem, és úgy láttam titokban őt egészen mulattatta ez a dolog.Bosszúra esküdtem! A teendőim után a bőröndben kutattam és meg is találtam amit kerestem, gondolom Tom azért is pakolta be nekem a csipkecsodámat, mert ez a kedvence, de azt nem gondolta, hogy első este  be is vetem. Persze hogy nem, mert amikor kiléptem a fürdőből és meglátott, még a poharat is majdnem eldobta. Nagyot nyelt majd inkább leült egy székre, hogy elrejtse érdeklődését. Persze én nem elégedtem meg ennyivel, lassan nyitottam ki a szemetes tartó helyét és óvatosan nekiálltam lehajolva keresgélni.

-Mit keresel?-hangja alig volt hallható, oda hallottam, hogy mekkorát nyel. A vállam felett ránézve viszont elröhögtem magam. A szemei kiguvadva, majdhogy nem a tátott szájából még a nyál is csorgott, a nadrágja láthatóan nagyon szűkké vált a számára. nevetésem persze  visszahozta a képzelet világából.-Jaj, de gonosz vagy!-mosolygott.

-Tudom, bocs, de az előbb én is ezt éltem át. Be kell valljam az otthoni incidens után nem nagyon akarlak húzni, de hiányzol, főleg ha itt vagy mellettem, de mégsem érhetek hozzád.-szmorodtam el és leültem vele szembe a székre.

-Eve, sajnálom, de nem tudom mi ütött otthon belém, de félre értesz, én akarlak, de előtte van egy két fontos dolog amit meg kellene beszélnünk. Kezdjük mondjuk azzal, hajlandó vagy e nekem ételt hozni a sittre, mert h, hogy köcsög Mr. Hollywoodot kinyírom az tuti. Eve, ha még egyszer csak a közelébe mersz menni én megöllek titeket.

Olyan fenyegető volt a hangja és a tekintete is, hogy simán elment volna sorozatgyilkosnak, persze tudtam, hogy hogy érti és meg is értettem.

-Tom, ez természetes, és nem is tudom mi ütött belém, de rettenetesen el voltam keseredve, hogy elveszítelek. Sőt, úgy éreztem elveszítettelek, és ezért csináltam. Tudom, hogy ez nem mentség, de sajnos ez van, tényleg egy hülye picsa vagyok.

-Igen, az vagy, de én így szeretlek és be kell valljam én nem csak majdnem csaltalak meg. Megcsaltalak, nagyon szégyellem magam és alig bírtam magamban tartani, ezért is mondtam csak el féligazságot, hogy könnyítsek a lelkemen.Aztán rájöttem, hogy így is úgy is az lett a vége amitől a legjobban féltem. Visszakaptam.

Félbe akartam szakítani, a könnyeim megindultak és a lelkemet mintha kidobták volna útközben egy repülőből és több kilométer órával zuhanni kezdett volna a föld felé. mardosta a szívemet a bánat és a bűntudat. Jól elszúrtuk már megint mind a ketten. Mind a ketten kellettünk volna hozzá ez tény. Ahoz , hogy idáig fajult a kapcsolatunk az kellett , hogy kölcsönösen szartunk egymás fejére. Ezt Tomnak el is mondtam és sikerült ezt az egészet megbeszélnünk. Nagy sírások közepette de túléltük az esti beszélgetésünket. A könnyektől és az érzelmi sokktól már alig láttam mikor kedvesem gyengéden megölelt és megcsókolt.

-Van még valami.Végig hallgatsz, nem szólsz közbe, nem sikongatsz és ami a legfontosabb nem leszel rosszul. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és a világ legboldogabb férfija vagyok melletted.

Közérdekűűűűű

Kedveseim, ma este érkezik ide a friss. Még csinosítgatom, de készen vagyok...szóval ez tuti. Holnap viszont, már az újra is felrakom a következő fejezetet, aki még nem hallott róla, hát az most már hall róla. Ezen a linken találjátok.  http://azorulet.blogspot.com/ Teljesen más stílus, de azért az erotikát onnan sem fogom mellőzni, aki inkább az érzelmes, romantikusabb dolgokat szereti remélem ő is megtalálja majd a helyét.


Köszönöm, hogy ennyien erre jártok, bár a véleményezésben nem vagytok valami aktívak. Sőt, mondhatni, semmi visszajelzést nem kapok! Tisztelet a kivételnek. Ezért mint minden kedves blogíró társam én is indítok egy játékot.


Nem csak plusz fejezetért, hanem egy egészen izgalmas dologra vállalkozom. Az aki hajlandó nekem véleményt írni, mondhat nekem egy szót és egy témát, amit be kell majd építenem a történetbe. Szerintem vicces dolgok sülhetnek ki belőle. Természetesen nem kötelező, de akkor Eve és Tom története három fejezet múlva lezárul. Ha ti úgy döntötök megajándékoztok a véleményetekkel, akkor ebben a vicces formában folytatom.




E-mail: rejti82@gmail.com
Facebook: http://www.facebook.com/pages/Jud-Rider/191144844276021



Remélem ezzel tudjuk egymást kölcsönösen ösztönözni.




Köszönettel és Tisztelettel




Jud Rider

Félreértés ismét(37. fejezet)

A tökőrbe nézve undorodom magamtól, már megint mit tettem. Tom semmiképp sem ezt érdemli, hiszen mindig kitartott, és azért mert egy picit megingott én rögtön máshoz futottam?Idióta vagyok, meg persze ő is. A francnak tesszük állandóan kockára a kapcsolatunkat. Miért? Mi emberek miért nem tudunk nyugton a fenekünkön lenni. Talán belénk van kódolva, hogy ha valami jó, akkor az nem valós és ha nincs gond csinálunk magunknak, mert különben nem élünk? Valószínű! De hát ez a legnagyobb idiótaság a világon!

nincs mit tenni, le kell menjek és a szemébe kell nézzek. A lépcsőn elindulva megrettenek a csomagok láttán, meg is szaporázom a lépteimet lefelé. Nem mehet el. Nem hagyhat itt az lehetetlen. Nem engedem és kész! Ha kell a lábai elé vetem magam, de nem hagyhat itt minket. Képtelen lennék nélküle lenni. Hol vannak a gyerekek azt nem tudom, remélem nem vitte el őket is. A pánik a gyerekek miatt eluralkodik rajtam, a rózsaszín köd leereszkedik az elmémre és már nem is az érdekel hogy elmegy, hanem , hogy elvitte a gyerekeimet.

-Hol vannak?-kiabálok kikelve magamból, ő meg holt nyugodtan ül a kanapén. Na ez nem jó jel.

-Anyukádnál.-feleli higgadtan. Amint meghallom, hogy anyámnál vannak lehiggadok. Leülök mellé és csak bámulok magam elé. Várom az ítéletet.

-Eve, nézd, szerintem időre lenne szükségünk.

A szívemben tőrt ként hatolnak a szavai, a karom lezsibbad a gyomrom liftezik, hát mégis elhagy. A zokogás vulkánként tör ki belőlem. Tom átkarolja a államat, hogy csillapítsa a rázkódásom.

-Ne hagyj el-könyörgök.

-Nem foglak, elutazunk szépen kettesben és megbeszélünk mindent.Már bepakoltam, nyugodj meg. -simít ki egy tincset az arcomból.Hozzá bújok, érzem a jellegzetes illatát, ami keveredik a parfüm és a cigi illatával, kívánom, olyan rég voltunk együtt, minden porcikám remeg az érintésétől.Szájára tapadok! Könnyáztatta szám miatt sós a csókunk. Egyre vadabbul kapaszkodok belé, attól félek még mindig, hogy elenged, nem akarom. Kezei lassan csúsznak be a pólóm alá. Óvatosan masszírozza a melleimet. Hol az egyiket hol a másikat. Hanyatt dönt a kanapén és szívogatni kezdi őket.Az én kezem is vándor útra indul, a farmeron keresztül is érezni mennyire kíván. Villám sebesen pattintom szét a gombokat, hogy végre a kezembe érezhessem férfiasságát, de amint megfogom ledermed.

-Ne haragudj, de még nem megy.-nyögi halkan és fájdalmas grimaszba torzul az arca- a szemem előtt lebeg.-suttogja, majd kirohan a mosdóba. Utána rohanok, de az ajtóban megtorpanok. Tom a Wc fölé görnyedve fekszik megint és öklendezik. Elszégyellem magam és az ajtón lecsúszok a földre, kezeimbe temetem az arcom és csak zokogok. Később Tom karjaiban fekszek a fürdő padlóján. Mind a ketten ki vagyunk borulva. Nagy sokára szedjük csak össze magunka.

-Tom, tudom, hogy ezt százszor is elmondhatnám, de ne haragudj, igazad van egy ostoba hülye picsa vagyok.-hüppögök.

-Igen az vagy.-mosolyodik el keserűen-de így szeretlek.Nem érdekel mibe fog kerülni, hogy megoldjuk a  gondjainkat, de meg fogjuk tenni, ha bele őszülök is. Most pedig készülődj lassan indulnunk kell a reptérre.

A hangja határozott, de látszik rajta, ő is a kiborulás szélén van. Egyik pillanatban úgy néz ki mint aki boldog, a másikban elmerengve bámul maga elé. Meg tudom érteni. Tényleg baromi nagy ökrök vagyunk mi ketten.

Gyorsan felöltözöm, dobok egy kis sminket magamra, hogy mégis kinézzek valahogy és indulásra készen várom kedvesemet az ajtóban.

-Tom, hova megyünk amúgy?- kérdezem meg, mert eddig valahogy nem érdekelt az úti célunk, de most már foglalkoztat.

-Gondoltam megmutathatnád, Magyarországot.-néz csibészesen rám

-Köszönöm.-fúrom a tekintetem az övébe. Nem merem megölelni, nem merek hozzá érni. Nem akarom, hogy megint undorodjon tőlem. Borzasztó érzés volt, hogy látnom kellett, hogy kíván, de egyszerűen a gyomra nem veszi be a jelenlétemet, az érintésemet.

-Induljunk.-lesüti a szemét, valószínű még ő szégyelli magát amiért nem kellettem neki. Ebből is látszik , hogy csodálatos férfi , és én egy jó nagy marha vagyok.

A reptérre kiérve hál istennek, se fotós, s senki, így viszonylag hamar sikerül feljutnunk a gépre. Kényelmesen elhelyezkedünk és szerintem még fel sem száll a gép egymásnak borulva alszunk.

Értelem(36.fejezet)

Az agyam filmként pergette le az elmúlt húsz évemet. Az érzéseim tized másodpercenként változnak, a mellkasom fel le emelkedik egyre erősebben és a torkomban a gombóc is egyre csak nő. Újra kamasz vagyok.....



Egy füstös kocsmában voltam aznap a srácokkal.Ugyebár a bátyáim felügyeletével mehettem csak bulizni, de hál istennek sosem korlátoztak. Elmosolyogtam magam az emlékre. Az egyik bokszban ültünk , mikor az ajtó felől hangos csilingelő nevetést hallottam, odanézve még a szívem is kihagyott egy ütemet. Egy hihetetlenül csodás teremtéssel néztem farkasszemet, aki kicsit spicces volt az alkoholtól, de a nevetése még a szemeinél is gyönyörűbb volt. Ott akkor azonnal szerelmes lettem. Egész éjjel szemeztünk, iszonyatos mennyiségű bátorító után végre hajnaltájt sikerült csak a közelébe férkőznöm.Egymáshoz simulva táncoltunk, nem is tudom, hogyan kötöttem ki a hotel szobájában. Amerikai lány volt és másnap utazott is haza, egész éjjel szerelmeskedtünk, és olyan szenvedéllyel szerettük egymást mintha az életünk múlna rajta. 
Ám amikor felébredtem, az alkoholtól olyan másnapos voltam, hogy elmentem reggelit és kávét venni, mire visszaértem a lány eltűnt. 


A padlón térdelve azt veszem észre , hogy zokogok, az emlékek hatására, de közben mosolygok. Megerőltetem magam és ismét az elmémbe kezdek kutakodni, sajnos emlékek nem jönnek elő, hiszen eltűnt, de az érzés most is itt szorítja a mellkasomat, mint akkor. Ugyan azt érzem, aztán bevillan egy kép, mikor Evet először megláttam a klubban, az a szempár , az a gyönyörű, de kacér nézés, a nevetése, és a felvágott nyelve és akkor egy újabb arc kúszik a szemeim elé. Zoé! A szám elé kapom a kezem, nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek. Egyszerre vagyok , boldog, csalódott, döbbent, kétségbeesett, dühös, féltékeny, összetört, szerelmes és büszke. Nem tudom mit érzek. Mindent egyszerre.


A testem már rázkódik a zokogástól, miközben az arcomra kiült vigyort sem tudom letörölni.
A felismerés miszerint Eve az a lány akit annyi éven át kutattam, és hogy ő is mennyi ideig kutatott utánam, letaglóz. A legnagyobb örömöm viszont valami egészen más. Apa vagyok!Nem mintha nem lennék az, hiszen van egy gyönyörű lányom, és egy csodás fiam, de most már két gyönyörű lányom van . Számolgatok, meg hát a sztorit is ismerem, csakis én lehetek az. Aztán felnevetek. Zoé a lányom, a büszkeség amit ez irányba érzek nem ismer határokat.


Ha elég erőse és bátrak lettünk volna, hogy beavassuk egymást a múltunkba, ezek a dolgok már rég kiderültek volna.Mennyi boldogságtól fosztottuk meg egymást csak azért mert gyávák voltunk, csak azért mert önzőek és nem mertünk kitárulkozni. Mennyi szép dolgot nem tettünk meg , mert féltettük magunkat.Még attól az embertől is akivel az életünket készülünk leélni.
Haragszok magamra, haragszok Evere, mert nem mesélt többet, és amiért én sem faggattam. Fogalmam sincs most hogy mondjam el neki, hogy tudom, és főleg azután , mi lesz, hogy már megint elszúrtuk a dolgokat.


Úgy döntöttem, utazunk és majd ott kettesben elmondom neki. Addig magamban is megpróbálom rendezni, hiszen van egy lányom, akit eddig is a lányomként szerettem, de ez az érzés most leírhatatlan, nem hittem , hogy magától a tudattól képes az ember jobban szeretni, pedig de! A világ kevés lenne hozzá, hogy innentől elrángasson a csalásom mellől. Igen ők az én igazi családom. Hihetetlen, vajon az emberek miért nem hisznek a csodákban? hiszen létezik, én vagyok rá az élő példa. Mert mi ez ha nem csoda, a mi kis csodánk, Zoé, Tomyka és Rebeka! Az én életeim, meg persze Eve.


Pillanatok alatt hasít belém a fájdalom, hogy milyen könnyen elveszíthettem volna őket, mert megcsaltam Evet. Rájöttem, hogy a féligazságokkal nem oldok meg semmit, ki kell terítenünk minden piszkos lapunkat, ha azt akarjuk, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat. Márpedig én azt akarom. Mindegy milyen áron, de sem Evet, sem Zoét, sem Tomyt sem Bekyt nem vagyok hajlandó elveszíteni a mi ostobaságunk miatt.


Azt a kis pöcsöt meg megölöm, ha még egyszer a feleségem közlébe mer menni.




Levittem a bőröndöket, majd a fürdőben rendbe szedtem magam, gyorsan bepakoltam az ikrek cuccait. Alig, hogy végeztem a pakolással anyósom meg is érkezett a gyerekekért. Felkeltettük őket, majd a mama szakértelmével átnéztük minden be van e csomagolva. Persze tomy nem is az én fiam lenne ha nem akadékoskodott volna.


-Apa, anya és te miért nem jöttök velünk?


-Mert mi most anyával elmegyünk egy kicsit pihenni, apa is meg anya is nagyon sokat dolgozott és most kicsit pihizni zeretnénk.-mondtam neki türelmesen mosolyogva.


-De hát velünk is pihenhettek.-jelentette ki sértődötten.




-Jaj, Tomy, de akkor nem tudnak szexizni.-szólt rá a huga, én meg köpni nyelni nem tudtam, a fejem tűz piros lett, az anyósom csak némán somolygott, hogy zavarba jöttem.

-Az szexeli, te lüke-vágott vissza Tomy


-Beky, Tomy -szóltam rájuk.-azt sem tudodjátok az mit jelent.


-De igen, elmentek kis tesót csinálni, a barátnőm szülei is elutaztak és utána Julynak lett kis tesója.


-Nyugodjatok meg! Nem lesz kis tesó, mi csak kicsit egymással akarunk lenni, mert apa picit keveset volt mostanában anyával.




-húú, akkor jó.-lélegzett fel Tomy-nem akarok egy nyivákoló kis húgit.


-Én, viszont igen, szóval hallgass, te bolond.-szólt rá Beky.




-Na , elég srácok, indulás, addig vitáztok itt, míg felkeltitek az anyát. Legyetek jók és fogadjatok szót a maminak és a papinak.




-Oké.Szia Apa!


-Sziasztok!




Miután elmentek, becsomagoltam a mi cuccunkat is és készítettem reggelit. Gondolom Eve marha másnapos lesz. Eszembe jutott a tegnapi látvány és belesajdult a szívem, ahogy széttett lábakkal a lába között Robbal fekszik a kanapén, elfogott a hányinger, ki is adtam magamból a mosdóban a WC fölé görnyedve. Épp végeztem amikor az apró lábak lépdeltek mellém. Felnéztem és Eve összetört képével találtam szembe magam. A szemei alatt sötét karikák, a haja szénaboglyához hasonlított. A szemfestéke elmosódott, de még így is gyönyörű volt. figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne gondoljak a tegnap estére.


-Szia.-szólt rekedten


-Szia, pillanat és jöhetsz is, csak megmosom a fogam. Lent várlak.-Próbáltam kedves hangot megütni, hogy érezze nem veszekedni akarok.


-Jó én is rendbe szedem magam.-A hangja erőtlen volt, de érezni lehetett rajta, mindent megtesz, hogy én ezt ne vegyem észre.

Önismeret

 Ajánlom hozzá a zenét:) 

-Nem vagyok hisztis picsa, te vagy egy önelégült seggfej! Talán te vagy a tökéletesség mintaképe? Hol voltál az elmúlt másfél évben ha? Mit csináltál? Gondolkozz el te is magadon. Könnyű rögtön ítélkezned. Tom, én nem akarlak elveszíteni.

Itt már zokogtam a fájdalomtól és a felismeréstől, hogy mit is tettem valójában. Igaza volt, tényleg hisztis tiniként viselkedek, de ezt még véletlenül sem állt szándékomban megosztani vele. Én is úgy gondolom, hogy megint én cseszek el mindent, de nincs vissza út, elszúrtam. Zokogva borultam térdre előtte.

-Beszéljük meg, ne hagy el, kérlek!-könyörögtem,a méltóságom és a büszkeségem azonnal sutba dobtam, ami még fél másodperce megvolt.

-Eve, állj fel, részeg vagy, ki kell józanodnod.Majd megbeszéljük, de így nincs értelme. Gyere hazaviszlek.

A zokogástól semmit nem láttam,úgy néztem ki mint a belőtt tévésztárok. Hazáig itattam az egereket Tom berakott az ágyba és engem elnyelt a sötétség.

Eve már megint más karjaiba menekült a problémáink elől. Egyszerűen nem hiszem el, hogy tud egy érett nő ilyen gyerekesen viselkedni. Képtelen a problémákat megoldani. Azon gondolkodom, hogyan nevelte fel Zoét egyáltalán, mikor minden kis gond után rögtön összeomlik. Hihetetlen egy nő, de én mégis valami megmagyarázhatatlan okból úgy vonzódok hozzá mint a mágnes. Igaz teljesen kétségbe vagyok esve, hogy ezt hogy fogjuk már megint megoldani, egyszerűen tehetetlennek érzem magam. Legszívesebben jól felpofoznám, hogy észhez térjen, megérdemelné. oké, én sem vagyok szent, hiszen hazudtam neki, ami most még nagyobb lelkifurdalást okoz mint eddig. Miattam csinálta , miattam rohant megint annak a fasznak a karjaiba. Azt mondtam neki, hogy majdnem megcsaltam, mi lett volna ha megtudja az igazat, hogy tényleg megcsaltam. Nem volt szívem neki bevallani. Na jó a faszt. Nem a szívemről volt szó. Be voltam szarva , hogy elveszíthetem. Ezért a jól bevált féligazsághoz folyamodtam, amivel persze nagyobb kár okoztam mint hasznot. Tényleg azért mondtam el neki a majdnem igazságot, mert rendbe kell tennünk a dolgokat.

A konyhába ülve visszagondoltam az elmúlt évekre, hogy vajon hol kezdődtek a gondok. Tisztán emlékszem arra a percre mikor az ikrek világra jöttek.Az első éjszakánkon itt az új házban, akkor fejeztem be az egyik nagy filmem forgatását. Csodálatos éjszaka volt, mikor a karjaimba fogtam a fiam és a lányom. Hetekig itthon voltam velük, besegítettem a fürdésbe az etetésbe. Ámulattal néztem ahogyan, Eve szoptatja a kicsiket, és be kell valljam néha irigykedtem, hogy rá nagyobb szükségük van mint rám. Bár ezt sosem vallottam volna be senkinek.

Aztán elkezdődtek a filmmel kapcsolatos promóciók , interjúk turnék és egyszerűen sodródtam az árral. Alig volt időm otthon lenni, amikor meg otthon voltam akkor is a gyerekekkel foglalkoztam. Este pedig hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Így vissza gondolva tényleg nagyon elhanyagoltam Evet. 

Aztán egy este, egy interjú után beléptem a klubba, hogy kicsit kikapcsoljak Bobbyval, de sajnos nem tudott velem foglalkozni mert rengetegen voltak. Engem pedig megtalált egy két rajongó tini, milliomos apuci miatt jutottak csak be a V.I.P részlegbe. Eleinte nem foglalkoztam a stíröléssel de természetesen az elfogyasztott szesz meghozta a hatását. Csak úgy pörögtek az események, mire feleszméltem már Eve irodájában öltözködtem felfelé. Nagyon szégyenletes, hogy ráadásul ott csináltam, de ez csak az én saját idiótaságom senki másé. 

A kávémat iszogatva idéztem fel ezeket a dolgokat és elhatározásra jutottam. Itt az ideje ismét tiszta lappal indítani a dolgokat de ezúttal máshogy , mint eddig. Az órámra nézve megfelelőnek ítéltem meg a korai időpontot a telefonálásra. Nem is késlekedtem hívtam is apósomékat és anyámékat. Miután mindenkinek felvázoltam a helyzetet elkezdtem intézkedni. Számos telefon után sikerült a padlásra is feljutni a bőröndökért, hogy be tudjak pakolni , míg Eve alszik. Ám amikor kinyitottam Eve bőröndjét ledermedtem. Egy régi póló és egy nyaklánc volt benne. Ezzel nem is lenne semmi baj. De azok az enyémek voltak.