Az igazság, legalábbis majdnem.....(19.fejezet)

 Itt fekszik mellettem álmaim nője.Valamikor tinédzser koromban találkoztam, egy hozzá fogható lánnyal,már akkor tudtam, ilyen nő lesz a feleségem....Vad volt és a szemei csak úgy ragyogtak, de sajnos elvesztettem. Eve tényleg hasonlít az akkori lányra ,akivel tizenévesen sikerült elveszíteni a szüzességemet. Még most is érzem az illatát, olyan mint Evenek.

Képtelenség tudom, de olyan mintha végre megtaláltam volna. Nem hiszek a tündér mesékben, sőt, még csak romantikusnak sem mondhatom magamat, de ezt az érzést amit Eve iránt érzek utoljára akkor azon az éjszakán éreztem. fogalmam sincs, hogy hívták, vagy hogy ki volt. Azt az egyet tudom, hogy mély nyomott hagyott bennem. 

A srácok éveken át cukkoltak, hogy csak azért mert, ő volt az első. Én már akkor tudtam, hogy nincs igazuk, fogok még én ilyen lánnyal találkozni. Ha nem is pontosan vele, de érezni fogom még azt az érzést. Hát tessék. Érzem.

Nem vagyok egy nagy kapcsolatban élő típus, a leghosszabb kapcsolatom is egy évig tartott .Eső filmbeli partnernőmmel, de azt határozottan állíthatom, Evevel már most közelebb vagyunk egymáshoz mint annak idején Lyneevel. gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy színész leszek, lesz egy szép és okos feleségem, gyönyörű gyerekeim és boldogan élek. Ez most határozottan elérhetőnek bizonyul.

Alszik a karjaimban, édesen szuszogva , befészkelve magát , mint valami kiscica. Érzem, hogy változik a lélegzete, vagyis lassan ébredezik. Nem is kell sokáig várnom, míg gyönyörű szemeit rám emeli. Az ember általában, mikor felkel, reggel morcos. Eve viszont sugárzóan ragyogó tekintettel ébred, mint valami atombomba reggelente,tele energiával.Sejtettem, most sem hazudtolja meg önmagát. A szemembe néz huncut vigyorral és egy aprócska csók után, úgy lövell ki az ágyból mint a sörét a puskából.

Egyenesen a fürdőbe veszi az irányt. Tévedett ha azt hitte nem megyek utána. Szépen komótosan osonok be, és lépek mellé a zuhanyfülkébe. Nem lepődik meg készségesen hagyja magát , hogy kényeztessem. 

Kezem bejárja teste minden négyzetcentiméterét. Ahogy hozzáérek már is a férfiasságomba szalad az összes vér a testemből. A kezébe adom, jelezve, hogy készen állok. Nem visszakozik. Az arcunkba és a testünkre zúduló víz még erotikusabbá teszi a mozdulatot, ahogy elém térdel. Kezei közé fogva kezd el óvatosan masszírozni végül szájával nedvesíti még jobban be kemény testrészemet. Néha felszisszenek az élvezettől, csókjai, és kézmozdulatai hamar meghozzák a várt eredményt. Édes nedvem a szájába lövellve adom tudtára, hogy a lehető legnagyobb kielégülést okozta most nekem.

Nem tétlenkedem, annyira feltüzelt az előbbi kis akciójával, hogy muszáj viszonoznom, kívánom! Ízlelni akarom édes nedveinek zamatát. Ahogy a lába közé furakodom, nyelvem követelőzően kezdi előcsalogatni, azokat az édes kis nedveket. Tetszik neki, vonaglik a kezeim között. A mellét kényeztetem kezemmel, miközben szinte belefulladok középpontjába. Végül ujjaimat is belemélyesztem, lassan ösztönösen kínzom, hogy tovább élvezhessen, de mikor állatias sikoly szakad fel a torkából megrémülök. Ráemelem a tekintetem, de sokat nem látok, mert az hogy ekkora örömöt okozhatok neki engem is elvakít. Látom, hogy mozog a szája, de nem értem csak nagy sokára mit mond. Mosolyogva nyugtázom, arra kér, ne hagyjam abba. Nem hagyom! Folytatom, majd ismét jön a remegés és a teljes extázis. Soha nem láttam még nőt így élvezni. Hogy őszinte legyek nagyon jó érzés, hogy ezt én válthatom ki belőle. Jobb mintha én kapnám. Egyszerűen imádom, ahogy élvez.

Nagy nehezen szedjük össze magunkat a zuhany padlójáról és indulunk el a konyha irányába, valami ehetőt és némi koffeint magunkba tömni.

-Kávét és cigit-nyögöm kedvesemnek, úgy mint akit most csavartak ki. Ami részben igaz is.

-Máris, de ne hidd, hogyha , reggelente ezt teszed velem mindig képes leszek kávét főzni.

-Jó, segítek!-dobom be a durcást, de kivételesen nem hatom meg az ártatlan angyalszemeimmel. Még a csibészes mosolyt is bevetem , de szemrebbenés nélkül mutat rá a kávéfőzőre, hogy akkor ideje kávét főzni. Most már tényleg durcásan  állok neki kávét főzni, ő addig kikészíti a reggelit. Van itt minden, croasson, kifli, zsemle, felvágott, vaj, lekvár, zöldségek. Megterít majd, még teát is főz. Kérdőn nézek rá, de  a válasza mindent megmagyaráz.

-Zoé.-emeli égnek a tekintetét.

Hát persze, Zoé, basszus remélem nem halott semmit a reggeli kis akciónkból, irtó ciki lenne. Basszus, oké, hogy éppenséggel, a lányom is lehetne, de basszus, 35 éves leszek  azért ez még nekem is ciki. 

Időm sem volt végig gondolni, hogy mi is a ciki mi nem, Zoé vágtázott le a lépcsőn.

-Sziasztok, jó reggelt! ha lehet kérnem legközelebb kicsit halkabban hozzátok a tudtomra, hogy ideje felkelnem.

Lesápadtam, majd éreztem ahogy az arcomat elönti a vér és kipirosodok. Basszus, színész vagyok az istenit, nem nagyon hoztak még zavarba, de ez most sikerült. Zavaromban a teraszra menekülök egy bögre kávéval és rágyújtok. Bassza meg, nem raktam bele cukrot. Picsába, most , hogy menjek vissza.

Épp dühöngök amikor Eve kezében egy tálcával kijön. A tálcán ,cukor, tej, és egy kis keksz.

-Köszi.-mosolygok rá.

-Ne haragudj rá, kicsit élvezi, hogy cikizhet most minket, sosem volt még ilyen helyzetben, és egy kicsit reméli, hogy ..nem is tudom.-olyan tétova , még mindig fél kifejezni az érzelmeit. Kimutatni kitudja, ezt bizonyítja a fergeteges együttlétünk reggel, de a szavakkal bajban van. Pedig egy ilyen komoly üzletasszonyról , azt hinné az ember, hogy lebeszéli még a gatyádat is. De ő a való életben nem ilyen, ezért is imádom és fejezem be helyette a mondatot.

-Az apja és egyben a haverja leszek.-mondom ki határozottan, egyrészt azért, hogy bebizonyítsam, nyugodtan kimondhatja azt amit gondol, másrészt azért, hogy érezze, én így gondolom.

Zoénak az apja és a barátja is akarok lenni egyben, nem zavar, hogy nem a vér szerinti gyermekem, szeretem, valahogy úgy jött ez az érzés is mint Eve iránt érzett hatalmas szeretet és szerelem. 

Evevel, két új érzést is megismerhettem. Nem csak megtudtam, mit keresek és hogy ez a szerelem, másrészt az apai ösztöneim is kezdenek felszínre törni. Látva Zoét egyre jobban szeretnék, egy gyermeket Evetől, akinek Zoé a lehető legjobb nővére lehetne. Ahogy ezt végig, gondoltam már bent is voltam, nehogy Zoé azt higgye haragszok.

-Bocs, Tom, nem akartalak felbőszíteni.-na azt a kiskutya szemeket, mintha a sajátomba néznék. Komolyan néha rémisztően hasonlít rám ez a gyerek. Gondolom ezt azért látom így mert próbálom a sajátomként kezelni és az agyam így reagál.

-Zoé, .-nevetek fel.- te nem felbőszítettél basszus! Még az életemben nem éreztem magam ennyire kínosan! te engem zavarba hoztál!

Most is csak azért röhögök, hogy leplezzem a zavarom. Jegyeztem meg magamban.

-Ohh!

Na, most meg tiszta anyja, lehajtott fejjel elkullog és a bajsza alatt röhög. Hihetetlen egy két nővel áldott meg a sors, de boldog vagyok ettől. El kell meséljem a srácoknak a fejleményeket, mert ezek azt hiszik, hogy Eve csak egy újabb kis szórakozásom. Ugyebár, a nagy Ő utáni hajszában elég sok komolytalan lotyó fordult meg az ágyamban, de ennek már rég vége. Lynee után rájöttem, nem bánthatok meg minden nőt aki az utamba kerül. Ezért visszább vettem a csajozásból és csak azokkal álltam szóba, akikben volt egy kis valami legalább.

Az igazság, legalábbis majdnem.....(18.fejezet)

Tom rám emelte szemeit, ezzel jelezve, hogy hallgatja a mondani valóm. Keze az enyémen pihent óvatosan megszorította bátorítás ként és én belekezdtem.

-A z érettségire a szüleimtől kaptam egy európai utazást. Ez az utazás volt ami megváltoztatta az életemet.Az utolsó állomás London volt, hát nem mondhatnám , hogy abban a két hétben szolid életformát folytattunk, de tudtuk mindig hol a határ. Egészen Londonig, ott aztán az utolsó esténken ,hagytuk magunkat belevezetni a Londoni éjszakába.

Azon az éjszakán gyökeresen megváltozott az életem, még ha nem is emlékszem rá. Iszonyatosan berúgtunk a csajokkal és összeszedtem valami pasit a bárban, de nem csak én hanem a csajok is. Ennek az lett az eredménye, hogy négyünkből ketten teherbe is estünk. Fogalmunk sem volt róla, csak már mikor hazajöttünk hetekkel később derült ki. Kerestettük, de mivel semmire nem emlékeztem, még a klub nevére sem, esélytelen volt a keresés. tudnod kell, hogy a minden napjaim e körül a személy körül forogtak, megszállottan kerestem Zoé apját egészen mostanáig. Körülbelül két, három hónapja, adtam fel. Még mielőtt téged megismertelek. Egyszerűen most fogyott el a türelmem. Azóta nem volt komoly kapcsolatom, megjegyzem előtte sem. Csak a munkámnak éltem és Zoénak. A szüleim rengeteget segítettek, hogy be tudjam fejezni a tanulmányaimat. Hiszen egy biztos állás nélkül esélyem se lett volna Zoénak normális életet biztosítani.  Természetesen Zoé, mindenről tud, és a közvetlen környezetem is.A külvilágnak lett csak az a verzió beadva, hogy Zoé apja halott. Ne kérdezd miért, apámék annak idején így látták jónak, csak engem akartak vele védeni. Zoé, azzal a tudattal éli a napjait, hogy az apja valahol létezik a nagyvilágban. Sajnos egy pólón és egy nyakláncon kívül nem maradt belőle semmi. 

El akartam mondani, mert tudnod, kell, hogy fontos vagy nekem, és bennem ezek a dolgok nagyon mély és fájó sebet hagytak, tudnod kell, hogy komolyan gondolom a kettőnk dolgát, és lehet különös, de te vagy az első ember akit ennyire közel engedtem magamhoz. Nem tudom megmondani miért, de be kell valljam , hogy őt látom benned. Legalábbis amire emlékszem. Hozzá teszem nem ez volt ami miatt utat adtam ennek a kapcsolatnak. Egyszerűen beléd szerettem.

Lehajtott fejjel sikerült befejeznem a mondani valómat, a szememből záporoztak a könnycseppek. Rettenetesen féltem Tom reakciójától. Attól, hogy egy ócska kurvának fog tartani, aki tizenévesen felcsináltatta magát egy bulin, de Tom ismét bebizonyította, hogy jó ember.

-Nézd kicsi, ettől te még nem vagy szar ember, egyszerűen ezt hozta a sors, és minden tiszteletem és becsületem a tied, hogy ilyen ügyesen helyt álltál. Még ha a szüleid segítségével is. Remek emberek lehetnek. Te meg remek anya. Zoé nem kívánhatna jobbat magának.  Eve szeretlek, de ezt már a reptéren is próbáltam a tudtodra adni. Zoét is szeretem és nem tudom mit hoz nekünk a jövő mint már mondtam. Próbáljuk meg, és élvezzük, ennyit ígérhetek egyenlőre, de azt tudnod kell, hogy per pillanat nem tudnám az életemet elképzelni nélküled.

-Köszönöm-bújtam az ölébe-szeretlek!

-Na gyere, feküdjünk le aludni, sok volt ez neked mostanában. Aludjunk és holnap kitaláljuk, hogyan tovább. 

-Ezt hogy érted?

-Hát, elég sok dolgunk lesz. Érettségi, lakáscsere, klubfelújítás. Pihenned is kell. És én itt leszek segítek. Igaz néha nekem is lesz munkám de majd valahogy összehozzuk. Ketten együtt könnyebb lesz. Eve ne feledd, már nem egyedül kell megoldanod mindent.

-Istenem, mivel érdemeltelek ki.

-Na csak, gyere mindjárt megmutatom.

Incselkedve mint két tini szaladtunk a hálóig, ha Zoé most nem kell fel ránk akkor sosem, de most ez sem tudott visszafogni. Élveztük, hogy végre tényleg egy pár vagyunk.

Szerelem!(17.fejezet)

A gyomromban lévő remegés egyenes arányban nőtt a reptérig fogyó út hosszával. Alig vártam, hogy végre hozzá bújhassak. Azt a telefonban meg sem kérdeztem, hogy lett az egy hétből két és fél nap, de hogy őszinte legyek nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy iszonyatosan hiányzott,és erre most döbbentem rá amikor már csak öt percre volt tőlem.  

A reptérre érve, úgy pattantam ki a kocsiból mint a puskagolyó. Körül sem nézve rohantam az érkezés oldalra, de szokásomhoz híven nem figyeltem és beleütköztem valakibe. Illetve nem valakibe, mert ahogy megéreztem az illatát rögtön tudtam , hogy ő az. A szemébe néztem és ott helyben elöntött az iránta érzett mérhetetlen vágy. Csibészessen rám mosolygott és érdes hangja simogatott, de amit mondott, az számomra elképzelhetetlen volt.

-Szia szerelmem, hiányoztál kicsi.

-Őőő, te is nekem. -Zavaromban azt sem tudtam mit mondjak. A pulzusom az egekbe szökött a szerelem elöntötte a lelkemet és egyszerűen leblokkolva és áhítattal néztem rá.-Szerelmem.

Olyan jó volt kimondani. Amint kimondtam, már nem voltak kétségek, már nem voltak megválaszolatlan kérdések. Csak mi voltunk Ő és én. Boldogságomnak nem volt határa, ahogy kézen fogva fülig érő mosollyal sétáltunk ki az autóig. Nem beszéltünk, mert nem volt rá szükség. 

Hazaérve olyan természetesen mozogtunk a lakásomban, mintha az idők végezete óta együtt élnénk. A háószobához érve, viszont minden megváltozott. Mintha a levegő is megváltozott volna, és a szél elfújta volna ezt a végtelen szerelmet és a helyére a vad erotikát sodorta.

Ruháink cafatokban kerültek le rólunk, hiszen nem finomkodtunk, holmi gombokkal és cipzárakkal . A vágy elemi erővel söpört végig rajtunk. A hátamon feküdve Tom a lábam között úgy zongorázott bennem, mint valami lantművész a húrokon. Magamhoz rántva jeleztem neki, hogy már nem bírom tovább. Kőkemény férfiasságát kezem közé fogva vezettem magamba, hogy végre együtt , egymást hajszoljuk a fékezhetetlen kéj felé. Vadul és gyorsan mozgott bennem. Hirtelen ötlettől vezérelve fordítottam át, és kéjes lovaglásba kezdtem. Lassan mozogtam. Minden egyes lökését ki akartam élvezni. Néztem a z élvezettől eltorzult arcát, ami még inkább feltüzelt. Tom a csípőmbe marva ösztönzött gyorsabb mozgásra, amit én szívélyesen meg is adtam neki. Kezeivel melleimet masszírozta nyelvét is bevetve néha kebleim kényeztetésében. Hirtelen ért el az orgazmus minket. Éreztem a hogy nedveink keverednek , ajkunk még mindig a másikét csókolta. Óvatosan másztam le róla és feküdtem hanyatt az ágyon. A plafont bámulva, próbáltuk magunkat a valóságba visszahozni. Leírhatatlan volt. 

Eddigi szeretkezéseink is fergetegesek voltak, de most mind a ketten aktív részvevői voltunk, nem akartuk csak a másiknak a jót. Ösztönösen cselekedtünk és minden tabut félretéve hatalmasat szeretkeztünk. Bár szerintem eddig szeretkeztünk, ez már inkább volt, fergeteges kefélés mint sem romantikus szeretkezés.

Miután sikerült magunkhoz térnünk  egy közös zuhany után. a teraszon beszélgettünk.

-Hogy hogy előbb hazajöttél?-kérdeztem tőle azt ami igazából már eddig is foglalkoztatott, csak valmi elterelte a figyelmemet róla.

-Hát, sikerült nekik megmondanom, hogy sajnos ez a film nem az amire én aláírtam a szerződést. Túl sok volt benne a  változtatás. Ezért amíg nem javítják ki a hibákat nem állok neki forgatni.

-Most elmondanád közérthetőbb nyelven is?-csókoltam meg-meddig maradsz?

-Úgy kb. négy öt hónap amíg megírják az új forgatókönyvet. Amúgy nem én miattam, a rendező miatt. Mázlim volt.

-Mázlid?

-Igen, gondoltam jó lesz ha a munkálatok alatt is itt leszek veled, szükséged lehet rám. Vagy ez túl gyors neked?

-Nem, Tom nem gyors, azt hiszem meg bírom szokni, ha itt vagy velem. Csak félek, hogy ez egyszer elmúlik.

-Eve, semmi nem tart örökké, lehet a halál választ majd el minket, lehet, hogy egyszerűen kiderül még sem megy, de amíg működik addig nem szabad a félelmeinkkel foglalkozni, mert ha csak arra gondolunk, felemészt minket. Na , akkor viszonyt tényleg nem fog működni.- olyan gyengédséggel mondta, olyan áhítattal.

-Tom, el kell neked meséljek valamit. Előre is elnézést, de úgy érzem most jött el az ideje. Zoéról van szó és az apjáról. Meg Londonról, meg végül is az egész múltamról.

Probléma vagy Lehetőség?(16.fejezet/2) Gondolatok, érzések

Hazaérve lefoglaltam magam a kipakolással és a mosással. Zoéval könnyű volt kijönni, mindig is sokat segített. Most is amíg ő teregetett, addig én neki álltam a vacsorának. Ezer éve nem ettünk Tostot ezért gondoltam azt fogunk enni és egy jó filmmel bekockulunk majd a tv elé. A kedvenc szendvicsünknek álltam neki. mustárral kenem meg vaj helyett a kenyereket majd felvágott ,sajt és már mehet is a sütőbe. Amíg a kenyerek sültek vágtam fel zöldségeket és főztem egy kis meggyes teát. Zoé persze az illatokra elő is került.


-Kiteregettem, és elpakoltam mindent. Választhatok én filmet?


-Köszönöm kicsim. Választhatsz, de nekem nem ám valami csöpögőset. Azt nem bírom elviselni.


-Hiányzik?-nézett rám komolyan, de egyben félve is, nehogy túl tolakodónak tűnjön.


-Igen, de nemsokára jön.Na sipirc mert , holnap tanulás és kedden indulnak a vizsgák.


-Igen is parancsnok. Akkor nézzük a kedvenc filmünket.Case 39.


-Oké, imádom, és most különben is pont jól fog jönni.


-NA anya, csak nem félelmeket gyártasz magadnak?


-De, de majd összerakom magam nyugi, de ez a film jót fog tenni.


-Ja, csak előtte tudat módosíts valamivel-vigyorgott rám.


-Na, ne legyél szemtelen kisasszony, semmi tudatmódosítás. Az csak egy jó kis zene mielőtt filmet nézek, csak hogy ellazuljak és a filmre tudjak koncentrálni.


Zoé röhögött, de elvonult a tálca szendviccsel a nappaliba. Én még elszívtam egy cigit és bevetettük magunkat a filmbe.
Lenyűgöz ez a film, akár ki is írta egyszerűen zseni volt. Az emberi elme ismerője. A félelmeinket csak mi alkotjuk, nem léteznek, egyszerűen csak az elménk hozza létre, és ha hiszünk magunkban és abban hogy az agyunkat mi irányítjuk, akkor a félelmek is eltűnnek. Hihetetlen de igaz, te irányítod magad, az érzéseidet, és ha ez eléred, akkor bármire képes vagy. Könnyű mondani tény és való, de nem elhanyagolhatók a felsorakoztatott példák.
Egy szó mint száz, nagyon jó a film, és elgondolkodtat.
Filmnézés után, mind a ketten úgy döntöttünk lefekszünk aludni, hiszen gyermekemnek talán élete legfontosabb hete fog következni. Leérettségizik, felnőtt nő lesz egyetemre fog járni és már nem fog a szoknyám alá bújni , ha vihar van. Felnőtt.

Lefekvés előtt még a teraszon cigiztem és fejembe csak úgy pörögtek Zoééról a képkockák. Az elő szava, az első lépései. Az első nap mikor az oviba vittem. Amikor megijedt az óvónénitől, mellesleg megjegyzem nem csodálom, mert ha csokipapirra nyomtatták volna a képét, az összes gyerek utálná a csokit, még én is. Szegény elég idős volt már és úgy nézett ki, mint a hófehérke és a hét törpéből a gonosz mostoha, mint amikor öregasszonnyá változik. Az emlékek hatására elmosolyogtam. A telefonom csörgése akadályozott meg abban, hogy tovább nosztalgiázzak. Tom volt az.


-Hallo-szóltam bele kissé fáradtabb hangon.


-Szia, kicsi. Sajnálom , hogy csak most, de élni nem volt időm


-Szia, semmi gond, gondoltam, de remélem azért tudtál pihenni is.


-Tudtam, de nálad minden oké, nagyon fáradt a hangod.-hangja tele volt féltéssel és őszinte aggódással.


-Persze, csak anyám elfelejtett tájékoztatni, hogy mire odaérünk egy ötven fős vendégsereg is a házban lesz. Szombaton mást se csináltam csak jöttem mentem, de a vasárnap már jó volt. Ettünk, beszélgettünk úsztunk. Egész jól telt a hétvége. Még miattad se harapták le a fejemet-jegyeztem meg nevetve.


-Már miért harapták volna le?-kérdezte rémülten.


-Hát apám, nincs túl jó véleménnyel az angolokról. De ezt, hagyjuk, nem volt gond tényleg.


-Na jó, képzeld az én anyukám meg alig várja, hogy gyere és , hogy megismerhessen.-olyan gyengéden mondta és olyan tisztelettel beszélt az édesanyáról, hogy ismét elbűvöltnek éreztem magam.


-Ohh-ennyit bírtam kinyögni. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve egy családi bemutatkozásra, de nem akartam megsérteni, addig még sok idő van és a hozzá állásom változhat. Ami köztudott, hogy mostanában nem is oly meglepő nálam.


-Zoé?


-Izgul, nagyon és várja , hogy te is gyere.


-Na épp ez az amiatt hívlak.-hangja megremegett és kicsit határozottabb, sőt keményebb lett mint eddig.


-Ugye nem azt mondod, hogy nem tudsz jönni?-kérdeztem és magam is meglepődtem, hogy hangom mennyire hisztérikusan hangzott.


-Nem , kicsi, nem azt akarom mondani. Azt akarom mondani, hogy kijönnél értem a reptérre mondjuk úgy fél óra múlva-már nevetett, rászedett a mocsok. Persze hát színész az istenit, de ezért még meglakol.


-Húú, azt tudod, hogy ezért még kapsz, de indulok!


-Köszi, várom azt a büntetést.


-Várhatod is. Csók


-Csók.

Probléma vagy Lehetőség?(16.fejezet/1) Gondolatok

Körülbelül fél úton járhattunk, mikor megkértem Zoét , hogy vegye át a kormányt, amit ő kitörő lelkesedéssel fogadott.Amint nem kellett a vezetésre koncentrálnom, az agyamat elöntötték a gondolatok.
Zoé a vezetés élvezetével volt elfoglalva, így nekem maradt bőven időm az érzelmeim és a történések elemezgetésére. Valahogy nem hagyott nyugodni, az álmom. Folyamatosan a szemem előtt pergett le újra és újra.
A másik ami még aggasztott a szüleim könnyed hozzáállása Tomhoz. Meglepő, hogy apám egyetlen szó nélkül hallgatta a beszámolómat és anyám is csak kisebb hümmögésekkel adta tudtomra, hogy hallja egyáltalán amit mondok. Még azon sem hökkentek meg, hogy Londonba megyek Tom után. Számomra ez furcsa volt. Úgy álltak Tomhoz mintha ezer éve ismernék, bármit meséltem róla csak mosolyogva bólogattak.
Lehet, hogy a szülői ösztön miatt, tudat alatt érezték, hogy ez a kapcsolat jó lesz nekem? De , hiszen én magam sem tudom mi a jó nekem. Nem vagyok biztos magamban sem, Tomban sem. Azt az egyet tudom csak elmondani , hogy vonzódom hozzá, és kívánom . Őrülten jól érzem magam a közelében. Biztonságban? Na azt azért nem mondanám, sőt. Attól félek mikor gyulladunk meg a köztünk lévő elektromos szikráktól. Félek tőle. Félek attól, amilyen hatással van rám. Félek, hogy bántani fog és félek, hogy csak Zoé apját akarom látni benne és nem ő magát. Ellenben az is rémisztő érzés számomra, ha csak elképzelem, hogy kisétál az életemből. Nem tudom megfogalmazni ezt a kettősséget. Az agyam nem képes logikusan gondolkodni. Az ösztöneim irányítanak, amiket évek óta elnyomtam magamban. Végre előbúj belőlem az ösztönös énem. Persze még kicsit zavaros a kép, de hiszem, sőt tudom, hogy csak most fogok igazán magamra találni. A kettősség csak azért van valószínű,. mert az agyam tudja, hogy ha ő nem lenne akkor is itt lenne az ideje magamra koncentrálnom. Nem Tom miatt kell rendet raknom az életemben, hanem magam miatt. Tom csak eszköz erre, de lehet, hogy a legjobb eszköz. Ez még a jövő zenéje. Tommal vagy anélkül, de végre Élni akarok!

Gondok (15.fejezet)

Anyámékhoz érve megláttam a ház előtt parkoló autókat , már tudtam, hogy egy pokol lesz a hétvége. Barátok rokonok. Basszus, anyám szervezkedett. Pókerarcot erőltetve magamra életet adóim keresésére indultam. Közben magamban őrjöngtem, hogy a picsába lehet valakinek ekkora rokonsága és baráti köre. Félre értés ne essék, én is szeretek vendégeket fogadni, meg szeretem a társaságot, de azt hittem ezen a hétvégén lesz alkalmam egy kicsit beszélgetnem velük. Lenne miről, az biztos. 

Anyám és apám is a grill körül sündörgött, beletelt, negyed órába mire odaértem, mert út közben a rokonokat és a barátokat is üdvözölnünk kellett. Zoé nagyon élvezte a sürgés forgást. Adott a mamiéknak két két puszit és bele is vetette magát a tömegbe. Én meg csak álltam és próbáltam, nem mondani semmi bántót.

-Szia Anya, Szia Apa. Hát itt meg mi történik?-mosolyt erőltetve az arcomra köszöntem nekik.

-Szia kicsim, bocs, de elfelejtettem mondani, hogy vendégek jönnek, remélem nem haragszol, tudom, hogy nem vagy oda érte.-mentegetőzött rögtön anyám, apám egy szemforgatással jelezte, hogy ő sem repes a boldogságtól.

-Semmi baj anya, de remélem holnap azért lesz időnk beszélgetni, mert mint ahogy a telefonba is mondtam, van mit mesélnem.

-Persze kicsim, holnaptól a tied vagyok.

Ezzel magamra is hagyott és a vendégek sűrűjébe vetette magát.  Apámmal még váltottam pár szót. Elmeséltem neki az elmúlt hetek eseményeit röviden és én is elmentem kipakolni és letusolni, hogy utána újult erővel segítsem a nép kiszolgálását. Egész nap csak mosolyogtam és jó pofiztam, de be kell valljam, maga a tudat, hogy Tom több ezer kilométerre van tőlem lehangolt. Hiába lestem a telefonom csak nem akart csörögni. Megfogadtam, ha fene fenét eszik, akkor sem hívom fel, hiszen megígérte amint leszáll a gépe és tud hív. Bíztam benne, de akkor is kezdtem aggódni. 

Mire elvonultak a vendégek és mi elpakoltunk hulla fáradtak voltunk. Zoé és apám elmentek lefeküdni, én meg anyámmal a konyhában ülve roskadtunk össze.

-Hú, baszki anyu, legközelebb ilyen merényletet ne tervezz ellenem. Van fogalmad róla milyen fárasztó hetem volt. Erre még befogsz itthon is.

-Tudom, és bocsi, de tényleg elfelejtettem. De mitől is volt fárasztó heted?-nézett rám cinkosan.

Persze telefonon beszámoltam neki egy két apróságról, de a lényeges dolgokat személyesen kell megbeszélnünk.

-Átalakíttatom a klubbot, de ezt hagyjuk. Tudom, hogy a munkám nem nagyon érdekel. -fintorogtam.-Gondolom Tom jobban foglalkoztat, de el kell keserítselek. A szaftos részleteket csak holnap tudod meg. Büntetésből, amiért befogtál dolgozni még itthon is.

-Na jól van kisasszony. Ez fájt! Amúgy jogos. Menj aludni. Én is fáradt vagyok.

-Jó éjt anya.

-Jó éjt.

Az ágyban azon morfondíroztam vajon Tom miért nem hívott még. Kezdett egyre jobban idegesíteni a dolog. Próbáltam nem foglalkozni a fejembe kúszó szörnyű elméletekkel, amiket az agyam gyártott,kisebb nagyobb sikerrel sikerült is, de a pici buksimban folyamatosan ott motoszkált a zöldszemű szörny és az aggódó kis manó.Hol féltékenység gyötört-mi van ha mással van-, hol pedig az aggódás, -mi van ha történt vele valami. Végül feladtam a harcot és a fáradságtól és a képzelgésektől álomba merültem, de bár ne tettem volna.

Rémes álmom volt. Londonban voltam abban a bárban ahol Zoé apját ismertem meg. Minden ugyan úgy zajlott csak most láttam az arcát is Tom volt az, és amikor közöltem vele a hírt azt mondta nem kellünk neki. Zihálva és sírógörcs közepette ébredtem. A telefonomon egy üzenet várt Tomtól.

"Szia, bocs, de későn értem és a reptéren egyből elkezdtek cibálni. Tudod a szokásos, ma egész nap forgatókönyv ismertetés lesz. Amint van időm hívlak kicsi. Csók Tom"

Megkönnyebbültem! Nem is kicsit, nagyon. Gyorsan válaszoltam neki, hogy semmi baj, és várom , hogy hívjon. Majd a konyhába mentem reggelit készíteni a családnak.

A hétvége innentől már kellemesen telt. Az ősök kifaggattak a szerelmi életemtől egészen a munkámig mindenről. Zoé elő szeretettel mesélt el olyan dolgokat amiket én nem feltétlenül osztottam volna meg a szüleimmel. Folyamatosan égetett, de nem bántam, nagyon jól szórakoztunk. Úsztunk, ettünk és jókat beszélgettünk.

A haza fele  Zoé és én még mindig jókedvűen énekelve róttuk a kilométereket az autópályán.

Hétköznapok(14.fejezet)

 A következő napok gyorsan teltek! Szerveztem a bankettet, Tom meglepi buliját, anyámékhoz is készültünk a hétvégére. Tommal kicsit visszább vettünk a tempóból, bár ez csak az együtt töltött idő mennyiségén mutatkozott meg, a minőségén nem. Ugyan olyan szenvedéllyel faltuk egymást mint eddig. 

Zoéval volt egy kis vitám a hét elején, elmondtam neki, hogy Londonba megyek. Ő meg azt hitte, pesztrálni akarom. Miután megértettem vele, hogy erről szó sincs, végre nyugodt volt otthon a légkör. Anyámék látogatásától tartottam a legjobban. Egyrészt semmi kedvem nem volt utazni, másik meg az, hogy rengeteg munkám lenne.

Tom elutazása előtti estén sikerült hulla fáradtan hazaesnem. Végre sikerült megálmodnom, hogy mit akarok a klubbal, kereken két hónapra be fogunk zárni szeptemberben és átalakítjuk az egészet. Egész nap ennek a kivitelezésén dolgoztam.

Nagy nehezen rávettem magam a készülődésre, nem terveztünk mára túl sok mindent, nála alszok ma és majd minden alakul magától ahogy kell. Elvégre nem örökre megy el csak pár napra. 

Gyorsan összekészülődtem, a forró zuhany megtette a hatását , nyoma sem volt a fáradtságomnak a helyét átvette a kellemes izgatottság. Be kell valljam rettentően tartok ennek a kapcsolatnak a kimenetelétől, de egyszerűen , vonz a személyisége, a lénye. Nem tudnám megmondani, hogy mi az ami miatt nem tudom levenni róla a szemem. Egyszerűen őt akarom. Lehet igaza van Catnek, szerelmes vagyok!

A ház elé parkolva mosolyogva vettem észre, hogy Tom az ajtónak támaszkodva vár rám, megbabonázott a látványa. Egy egyszerű farmer és egy sima póló volt rajta, kicsit borostás volt az arca, de én így imádtam. A tekintetéből úgy áradt felém az erotika, hogy menten elszégyelltem magam ahogy rám nézett. Közelebb érve hozzá leheletfinom csókot adott ajkaimra.

-Szia kicsi már vártalak.

-Szia, bocs, de agyament napom volt.

-Gyere, töltök bort és elmesélsz mindent.

A teraszon ülve borozgatva és összebújva újságoltam neki a mai napomat.

-Ma egész nap a bankettet szerveztem, de végre az utolsó darabkák is a helyén vannak, jövő héten péntekre készen van minden. Már csak a vizsgákon legyen túl Zoé, és szeptembertől két teljes hónapra bezár a klub, ma voltam a tervezőknél és elfogadtam az átalakításokat. Egy teljesen új és még modernebb klubbot fogunk csinálni. Megszüntetem az éttermet, rájöttem, hogy egy életem van és nem akarok minden percben dolgozni, és ha a számokat nézem sem érte meg igazából annyira mint gondoltam. Persze nem volt deficites, de nem a kívánt hasznot hozta. Az egész klubbot két részre akarom osztani, marad a mostani, de az teljesen nyitott lesz, a galériát is hozzácsapjuk meg az én kis fészkemet is, megnyitjuk a másik épületet a klubtagoknak. 

-Hát ezek elég nagyszabású tervek Eve, lesz munkád vele bőven.

-Tudom, de majd veszek fel valakit még Cat mellé, én csak bólogatni akarok. Eléget güriztem már. Ideje egy kicsit magammal foglalkozni. Zoé érettségire megkapja a lakást ,az egyetem közelében, hogy ne kelljen neki napi négy öt órát autózni, és én is meghirdettem az enyémet. Eladom. Felesleges nekem egy akkora hodály.

-Kicsi, nem lesz ez egy kicsit sok változás hirtelen-mosolygott rám édesen.

-De, de most ennek érzem szükségét.

-Én meg másnak.-a nyelvét lassan húzta végig a nyakamon egészen a fülem tövéig, majd ajkai vadul és mohón tapadtak az enyémre. Nyelvünk édes íze keveredett a bór savanykás zamatával, ami még mámorítóbbá tette a csókunkat. Tom egy határozott mozdulattal hámozta le rólam a kis nyári ruhát, ami hangos reccsenéssel adta meg magát. Még jó, hogy hoztam másikat.
Ismét a terasz padlóján feküdve vonaglottam ,mint egy partra vetett hal a kezei között, nem tudom, hogy , hogy csinálja, de egyszerűen elveszi a józan eszemet is, ahogy a nyelve izgatja a csiklómat. Persze ő még jobban akar kínozni. Újai úgy csússzanak belém , hogy a kéjtől még levegőt is elfelejtek venni. Hangosan zihálok és egyenlőre képtelen vagyok viszonozni a kényeztetést. Pedig esküszöm akarom, de a testem nem engedelmeskedik. Vonaglik és élvez, másra nem tudok koncentrálni, csak arra , hogy nehogy abbahagyja. Észrevétlenül váltja fel újait férfiassága, már csak azt veszem észre még jobban kínlódok, édesen nyögök a karjaiban. Az ő teste is meg-meg feszül. Ködös tekintetemet ráemelve veszem csak észre ő is ugyan úgy élvezi mint én. Hangos nyögések hagyják el testünket, a lelkünk is egyesül és egyszerre önt el minket a vég.

Most végre ráeszmélek, hogy ő abban leli élvezetét, hogy nekem örömet okozzon, mindig attól félek, hogy nem tudom neki viszonozni azt amit én kapok tőle, de most láttam a szemében az elégedettséget és az őrjítő extázist amit az élvezettemmel okoztam neki.

Izzadt testünkkel összepréselődve, levegő után kapkodva fekszünk a padlón, mikor végre kicsit lecsillapodunk kézen fogva szó nélkül vonulunk el a zuhany alá, hogy a hűsítő víz alatt folytassuk amit az imént abbahagytunk.

Egész éjjel szeretkeztünk, de lassan közeledett a reggel. Tomnak ment a gépe, mi pedig Zoéval anyámékhoz utazunk. Hétfőn Zoé megkezdi a vizsgákat. Ahogy készülődtem össze, Tom szorosan átölelt.

-Köszönöm, hogy vagy nekem, nagyon fogsz hiányozni, de ígérem csütörtök este itt vagyok, de legkésőbb péntek reggel.

-Rendben van, ne aggódj, nélküled nem kezdjük el a bulit.

-Ajánlom is. Vigyázatok magatokra.

-Te is.

Elköszöntünk, Tom indult a reptérre én pedig haza. Még be kell, pakoljak, hiszen az egész hétvégét otthon fogjuk tölteni a nagyszülőknél. Zoé nagyon várja már, imádja a nagyiékat.

Hazaérve meg is lepett, ő teljesen útra készen toporgott a konyhában.

-Rögtön indulhatunk, csak bepakolok.

-Oké, de siess. 

-Jól van na, te kis rabszolga hajcsár.

Hamar végeztem, beraktuk a csomagokat a kocsiba és elindultunk a partfele az ősökhöz. Akkor még nem is sejtettem, hogy életem legborzalmasabb hétvégéje elé nézek.

Közlemény

Kedves Idetévedő. 

Következő friss 2011.06.20 lesz csak, sajnálom. De nagyon sok elfoglaltságom van. itthon van a párom és ilyenkor nem sok időm van írni a tartalék fejezeteket meg már megkaptátok. Szóval sorry életeim, de ez van.  Csók 

 Jud.

Békülés?(13.fejezet)

 Tudtam, hogy adnom kell neki egy esélyt, illetve nem is neki hanem magamnak.
Akarom ezt a férfit, nem  tudom miért, de nélküle üres lenne az életem. Ebben az egy hétben többet éltem, mint életem során összesen.

-Nézd Eve, amikor idejöttem a srácokkal és megláttalak, azt hittem egy újabb tini anyuka, aki szintén oda van az általam eljátszott szerepekért. De két perc alatt leosztottál és kiderült, hogy te más vagy. Sosem találkoztam nálad összetettebb személyiséggel.
Nem ismerlek, de tudom, hogy meg akarlak ismerni.Tudni akarom milyen az üzletasszony éned, tudni akarom, milyen amikor összeomlasz valami miatt és melletted lenni.
Tudni akarom milyen vagy mikor örülsz és boldog vagy. De arra is kíváncsi vagyok, bár ne adja isten, hogy milyen amikor fáj valamid. Nem ígérem, hogy egymás mellett fogunk megöregedni, de azt tudom és ígérem, hogy sosem foglak bántani, és meg szeretnélek ismerni.Azért nem szóltam a forgatásról, mert egyszerűen kiment a fejemből, amikor meg eszembe jutott, akkor nem tudtam, hogyan tálalni.
Lehet, hogy meglepő, de színész ember létemre nem vagyok a szavak embere. Sajnálom, hogy így kiborultál. Én nem játszottam veled.Nem szoktam mindenkit az ágyamba cipelni, főleg, ha komolyan gondolom az illetővel a történetet.
Nekem is voltak kalandjaim és kapcsolataim előtted, de két éve egyedül vagyok, nincs senkim. Egy éjszakás kalandom persze nekem is volt, hiszen férfi vagyok az istenért, de hidd el, komolyan akarlak.
Vasárnap elutazom, de egyenlőre csak pár napra, egyeztetni, gondolom nem tudsz velem jönni, mert Zoé érettségizik és ezer dolgod lesz, de Zoé érettségiére visszajönnék. Persze, ha meghívsz és sikerül megbeszélnünk mindent.Amit még végig gondoltam, beszéltétek, hogy a lányok utaznak Európába.Londonból jobban szemmel tudnád tartani őket, eljöhetnél velem.Persze ha nem az sem baj, csak kibírunk pár hetet.
Kicsi, légy szíves gondold végig, hogy mit szeretnél, de azért arra kíváncsi lennék, mi a francért értelmezel mindig mindent félre. És jó lenne, ha te is mesélnél magadról. Mert ha rólad van szó mindig bezárkózol.


Szavai hallatán kicsit megkönnyebbültem, de aztán eszembe jutott a szőke hajú lány . Nem hagyhattam szó nélkül.

-És mi van a lánnyal akivel a taxiból szálltál ki.


-Majdnem úgy vezettem le a feszültséget ahogy te, de Toby barátnője leállított és hazavitt.

-Bőröndökkel?-húztam fel a szemem, kit akar tényleg hülyének nézni.


-Tobyhoz készült, ma érkezett Londonból, de Tobynak fellépése volt, és így a klubba jött, ott találkoztunk, de látta milyen állapotban vagyok és haza vitt. A cuccát hozta magával. Toby jött érte, és úgy jöttünk ide.


-Értem. Szóval, igazad van én is hülye voltam. Próbáljuk meg elfelejteni a mai kis incidenst és kezdjük előröl a dolgokat ,kicsit lassabban. Te utazz el vasárnap és gyere vissza. Tény hogy nem tudok veled menni, mert ez a bankett minden időmet leköti meg még a klub is. Londonba nem szívesen megyek, de majd még meglátjuk. Ha Cattel meg tudok egyezni, nem látom akadályát, hogy meglátogassalak. Innentől lassabban haladunk, jó! Ígérem, azt is, hogy beszélni fogok magamról, de nekem most ehhez még egy kis idő kell. Sajnálom, de még annyira nem bízom benned, hogy a titkaimba is beavassalak. Főleg úgy hogy nem csak rólam van szó.

Hozzá bújok, érzem, hogy megnyugszik és én is. Jó érzés a karjaiban lenni. Biztonságos. Percekig nem mozdulunk, nem szólunk, csak hallgatjuk a másik szívverését. Lélegzünk. Lassan mozdul meg, eltűri a hajam  és végig húzza nyakamon az orrát. Beleborzongok.
Óvatosan közelít a számhoz, és gyengéden kezdi el becézni, mintha attól félne bajom esik. Kezeivel épphogy hozzámérve simogatja le rólam a finom anyagot. Én is óvatosan mozgok, lassan megfontoltan vetkőztetem. Úgy dönt, hogy most a kanapéra fektet, a karjaiba véve juttat el odáig majd egy laza, de féltő mozdulattal tesz le. Szétnyitja lábam, hogy hozzá férjen testem érzéki pontjához. Nyelve őrjítő lassúsággal kezd el dolgozni rajtam. Vonaglok, akár egy cowboy a nyeregben, hiába emel csípőm , hogy gyorsabban csinálja, nem teszi.
-Tom, nem bírom-nyögöm halkan, de a hangom engem is megrémít. Sírok! Észre sem vettem eddig. Tom fölém hajol és lassan csókolja le rólam a könnyeket.
Lábamat szétfeszítve merül el bennem. gyengéden, de mégis megveszek tőle, A szemeiben, most nem csak a vágyat látom, hanem a féltést és az odaadást is. Ahogy elkezd mozogni bennem ajkaink ismét egymásra találnak.Csókol. Nagybetűsen csókol. Olyan a csókja, mint amiket az ember, gyermekkorában megálmodik magának. Az orgazmus lassan ér el minket, ám mikor odaér, gejzírként tör fel belőlünk.

Csak pihegünk egymás karjában és hallgatjuk a kint dübörgő zenét. Mind a ketten elmosolyodunk, kérdőn nézünk a másikra, hogy vajon most akkor mi legyen, én töröm meg a csendet.
-Békülünk?

-Békülünk!

Elemi ösztön!(12.fejezet)

Daviddel, nem nagyon találtuk a közös hangot, ezért a közös vedelést és az erotikus táncot részesítettük előnyben. Nem volt érdekes a pasas. Tipikus szépfiú, ja és a kapuzárási pánik korban. Szóval felejtős volt, de mivel úgy tartja a mondás kutya harapást szőrivel, nem ellenkeztem. Ki tudja, az ágyban még jó lehet. Egyenlőre nem terveztem vele meglépni, jól esett a zenére vonaglani és kitombolni a bennem lévő düht és csalódottságot. Meg különben is, nem hiszem, hogy éjfélkor le kéne lépni egy buliról, hiszen az csak most kezdődik.

Körbenézve a klubbon, most kezdett igazán szállingózni a tömeg, ahogy a szemem végig futtattam a helységen, jól eső büszkeség fogott el. Az enyém, és én hoztam létre. Olyan volt mint a második gyerekem és így nézve, most már biztos voltam , hogy át kell alakítani. Még egy utolsó pillantást vetettem a bejáratra, hogy lássam az érkezőket de kár volt. David épp hozzám dörgölőzve csókolta a nyakamat, de én a bejáratot figyeltem, a szemem a belépő Tom szemébe fúródott. Elvesztem, ha David nem fog összeesek. Tom szikrát hányó szemei megindultak felém, majd keze a fejem mellett csapott le Davidre. 

Elöntött a düh, mégis mit képzel magáról.

-Mi a jó büdös francot csinálsz te idióta.?

David inkább felállt és ott hagyott minket. Gondolom sejtette, hogy ez nem az ő csatája.

-Leszedtem rólad a kis férget, még ki sem hűlt az ágyunk amibe az éjjel aludtunk, de te egy kis vita miatt máris mást cipelsz bele.

A hangja higgadt volt, de pont ez volt benne az ijesztő. Viszont ha szemmel ölni lehetne , már halott lennék. Az én nézésem se kutya, de az övé! Hát az nem semmi.

-Ja, bocs. Én azt hittem nem gondolkodunk, csak jól érezzük magunkat.-köptem felé dühösen.

Megragadva a karomat elkezdett húzni , fel az irodámba. ott aztán nekem esett. Olyan mohón kapott a szám után azt hittem menten felfal. viszonoztam, nem tudom miért. Az agyam kikapcsolt és hagytam, hogy irányítson. Az őrületbe kergetett ahogy a melleimmel játszott, a mellbimbón karcolta a bőrét. Keze utat tört magának nőiességembe és az ujjait belém mártva hajszolt gyorsabb mozgásra. Nem bírtam, érezni akartam magamban. Megőrjített! Olyan volt mint valami drog a vele való szeretkezés, mindig többet és többet akarsz belőle.

-Tom,-nyögtem.

Értette a célzást, lefeszegette magáról a nadrágját és durván felöklelt. A hátam ívben megfeszült a kéjtől és hangos nyögéssel adtam a tudtára, hogy élvezem amit csinál. Mint valami állatok, ösztönből szeretkeztünk. Tom mozgása egyre vadabb és gyorsabb lett és én ismét éreztem azt a kábulatot, amit a múltkor a terasz padlóján. Kicsavart. 

Az élvezettől fátyolos tekintettel feküdtem a padlón, de most muszáj volt összekapni magam. Hirtelen pattantam, fel, hogy felöltözzek. Kicsit meg is szédültem, de nem foglalkoztam vele. Miután villám gyorsan magamra rángattam a ruháimat, Tom szép lassan gombolta be az ingét és felém közelített, ahogy hátráltam a falnak ütköztem.

-Akkor most már hajlandó vagy végig hallgatni?-kérdezte cinkos mosollyal a számat nézve.

-Nem, nem érdekel. Köszönöm szépen az estét jó volt! Majd ha megint erre járnál benézhetnél, löktem el magamtól és nyitottam nagyra az irodám ajtaját, de én lepődtem meg. Bobby és az egész csapat az ajtóm előtt állt. Még Cat is. Árulók gondoltam magamban. Úgy tódultak be hozzánk , hogy én ki sem tudtam menni az ajtón. Elsőre Bobby szólalt meg.

-Meg tudtátok beszélni?

-Nem, Bobby, mert nincs mit megbeszélni, és ha szabad lesz, ez az én irodám kifelé mindenki!-adtam hangot nyomatékosan akaratomnak. Persze ők összenéztek és csak vigyorogtak. Cat is nekifogott a mondandójának.

-Szerintem beszéljétek meg.

-Nem akarok vele beszélni! Értsétek meg, rogytam le a székemre, mint aki feladta a harcot.

-Amint látom, nem épp beszélgettek, de a szex is egy kifejezési mód. Mutatott Toby a földön heverő bugyimra.

-Nagyon vicces vagy Toby, de szart se tudsz az életemről, arról, hogy mitől borultam ki, arról, hogy ki is vagyok valójában. Szóval fogd be a pofád és takarodjatok ki az irodámból.

Megszeppenve nézet rám mindenki, de senki nem mert ellenkezni. 

-Te maradsz!-szóltam rá jelentőség teljesen Tomra.

Mikor végre mindenki kivonult becsuktam az ajtót.És közöltem Tommal a feltételeket.

-Ez az egy lehetőséged van, jól gondold meg mit beszélsz! Kérdezhetsz is, de csak ha befejezted akkor válaszolok és mondom el az én kis mondókámat. Rajtad áll élsz e vele, vagy most azonnal elmész!-jelentettem ki határozottan .

Elemi Ösztön!!!(11.fejezet)

Délután, miután sikerült kikászálódnunk az ágyból neki álltunk Tommal valami kaját összeütni,hogy  mire Zoé hazaér legyen valami ehető is itthon. Épp a zöldségeket daraboltam, amikor szóba került, hogy mit csinálunk este.
-Nekem, mindegy Tom, de most hogy mondod, mi a hétvégén el kell, hogy utazzunk anyámékhoz.

-Jó semmi, gond, én úgy is hétfőn kezdek megint forgatni, vasárnap repülök.-A vér is meghűlt bennem, azért ha az ember fia kapcsolatba bonyolódik egy színésszel, megfordul a fejében, az ezzel a ténnyel való problémák felismerése. De nem. Nem is én lennék, ha ezt elfelejtettem volna. Az azért fájt, hogy ezt csak így mondja, nyugodt hangon, mintha ez tök természetes lenne.

-Hova mész és mennyi időre?- nem tehetek róla, de ismét felkerült rám, a maszkom, újból olyan voltam mint egy héttel ezelőtt. A kemény és higgadt üzletasszony, de a hangom elárulta a kétségbe esésemet.Viszont a válaszra végképp nem voltam felkészülve, és nem is inkább a válaszra, hanem, arra, hogy ő fel sem fogja hogy akkor ez mit jelent, vagy ha fel is fogja nem érdekli.

-Londonba , két hónapra, de lehet , hogy csúszni fogunk.


A világ akkor ott omlott össze bennem, két hónapra elmegy és még csak el is felejti elmondani. Az elején szólhatott volna, mire belerángat ebbe a kurva kapcsolatba. Éreztem, hogy baj lesz ebből a gyors tempóból, de nem tehetek róla. Egyszerűen vonz a lénye. Basszus, hogy mekkora hülye voltam, ha szép lassan haladtunk volna, most nem ejtettek volna padlóra. Egy hétig szórakozott velem, megdöntött és most távozik, de ami a legjobban dühített és végül a dühöm kirobbanásához vezetett, hogy képes volt a kis játékába Zoét is belerángatni. A kocsival, az ígérettel a forgatásra. Robbantam. Fel alá járkálva a konyhában adtam ki magamból a mérget, nem feltétlenül, úri asszony módjára.

-És te ezt mégis mikor akartad velem közölni? Vagy talán semmi közöm  hozzá? Hogy a picsába lehettem ilyen hülye. Anyuci megdugva, gyerek lekenyerezve és már kész is.


-Eve, állj, le!-Ha nem lennék ilyen edzett, megijedtem volna a hangja nagyon határozott volt, de nem volt ideges. Inkább parancsoló. Na abból nem eszik, nekem senki nem parancsolhat. Saját köldököm van.

-Nem állok meg, elmondanád , mégis te hogy képzelted ezt az egészet kettőnkkel?

-Sehogy , bassza meg! Érted! Berobbantál az életembe és nem gondolkodtam, csak élveztem, hogy vagy nekem. Ennyi érted, a kurva életbe.


-Takarodj a házamból!!! Velem te ne üvöltözz a saját házamban. Húúz innen a picsába, látni sem akarlak!


-Eve, beszéljük meg, két hónap nem vészes, és te is átjöhetsz hozzám, és én is talán haza tudok jönni egyszer kétszer.

-Takarodj! Amíg nyugodt vagyok, nem érdekel, húúz innen el!

Itt már nem bírtam tartani magam, patakokban folyt a könnyem,na nem érte ejtettem könnyeket. Azt már az életem megtanította velem, hogy pasiért nem érdemes sírni. Magamat sirattam. Tizennyolc évi személyiség zavar után, végre mertem önmagam adni, és tessék belém rúg. Nem azzal volt a bajom, hogy dolgoznia kell. Hiszen ez a munkája. De az eltelt pár nap alatt lett volna ideje elmondani, hogy legyen választásom. Az hogy kell e nekem ilyen élet vagy nem. A döntés jogát vették el tőlem. Ismét. Ahogy tizennyolc évvel ezelőtt is. Egyedül kellett döntenem, mert akkor is átvágtak.
Tom, összeszedte a cuccát és elment, hatalmas erővel becsapva az ajtót. Azt hittem kiesik a helyéről. Összerezzentem. Fájt, hogy meg sem próbált beszélni, egyszerűen közölte, hogy ő csak jól érezte magát. Az utolsó könnycsepp elmorzsolása után, emelt fejjel álltam neki a nap további teendőinek. Szülőkkel beszéltem, érettségi bankettet szerveztem. Zoé, amikor hazajött kérdezte Tom hol van, mert hogy meghozta a kocsit épen és egészségesen. Akkor tudatosult bennem, hogy baszki, Tom vajon hogy ment el. Fogalmam sincs, mert a padlón fekve hisztiztem. Tom biztos azt hiszi őrült vagyok, hogy így kiborultam, de ő nem tudja az előzményét az egésznek. Annyit tud , hogy Zoé apja meghalt.

Vissza kell vinnem a kocsit, temettem arcomat a kezeimbe, a konyhaasztalnál ülve, miután Zoéval egyeztettük a bankett utolsó részleteit is.

-Anya mi a baj?

-Semmi kicsim, fáradt vagyok, menj csak fel, én még beugrok a klubba.

-Oké, majd a riasztót kapcsold be.

-Oké, jó éjt kicsim!

-Szia anya.

Hálás voltam Zoénak , hogy nem faggatózott, holott biztos voltam benne, hogy nagyon is tudja mi történt, hiszen, soha nem látott még így. Soha nem hoztam haza pasikat. Ha randiztam és szex is volt, indig én mentem inkább, és utána haza is jöttem. Azon gondolkodtam, hogy kéne visszavinnem az autót Tomnak.
Úgy döntöttem, leszek olyan gerinces és én viszem vissza neki, majd lerakom a ház előtt, a kulcsot meg berakom a postaládába. Hívok egy taxit és bemegyek utána a klubba. Kibulizom magamb a csajokkal.
Magyarán szólva, leiszom magam.

Ahogy beültem a kocsiban, rögtön rájöttem, hogy életem legnagyobb hülyeségét készülők elkövetni magam ellen.
Kínzom magam! Az egész kocsiban az ő illata terjengett, de erőt véve magamon, kínok közt, de elindultam.
Viszonylag gyorsan oda is értem. Nagy levegőt véve leparkoltam, majd a kulcsot bedobtam a postaládába. Épp halásztam elő a telefonom, amikor egy taxi állt meg a ház előtt és Tom szált ki belőle egy szőke lánnyal.
Mondani sem kell, elkapott az ideg, szóval, neki tényleg csak ennyit jelentett ez az egy hét. Basszus, nem hiszem el , hogy ekkora egy féregbe kellett nekem pont beleesnem. Igen, beleszerettem.

Mivel jól nevelt vagyok és még ráadásul rohadt büszke is. Köszöntem.

-Sziasztok! Tom, köszi az autót, a kulcsot betettem a posta ládádba. Kérem, várjon,-szóltam a taxisnak- majd ismét Tomhoz fordultam.-Még egyszer köszönöm. Sziasztok!

Bevágódtam a taxiba és már mondtam is a címet. Tomnak a meglepetéstől ideje sem volt reagálni. A taxiból még láttam, hogy Tom elindul az ajtó felé a lány meg kullog utána két nagy gurulós bőrönddel.

A klubba érve azonnal kértem egy üveg tekilát. Cat kérdőn nézett rám, de intettem a fejemmel, hogy addig míg nem iszok nem mondok semmit. Tudomásul véve, intézte a dolgát a fél szemét mindig rajtam tartva.
Nem sok idő alatt végeztem vele. Cat jött oda ijedten, hogy itt van valami színész és velem akar beszélni.

-Cat, elegem van a színészekből. És ráadásul tök részeg vagyok, nem tudnád elintézni helyettem.?

-Nem, azt mondja, hogy téged akar.


-Azt nem mondta miért?


-Nem!


-Akkor kérdez meg tőle mit akar, és ha fontosnak ítélem meg megyek, ha nem , akkor kérjen időpontot.

Na itt már Cat is röhögött, de elment. Kértem a csajoktól még egy kis piát, a biztonság kedvéért váltottam pezsgőre.Az első korty hűsítő nedű után tudtam, hogy elkövetem azt a hibát, hogy keverem, de nem érdekelt.

-Cat visszaérve egy cetli nyomott a kezembe!

"szexi vagy, iszol velem most valamit vagy kérjek időpontot"
David.

-Na basszus, Cat, hol az a fazon, nézd mit írt-nyomtam vigyorogva barátnőm kezébe a cetlit.

-Ott ül a pult végénél., drágám, nem tudom mi történt Tommal, de gondold meg mit csinálsz!

-Meggondoltam bassza meg, szakítottunk, mert baszta velem közölni , hogy elutazik két hónapra Londonba. Ja és ezt mind halál nyugodtan nyögte be ma végül. Ma érted, nem egy hete, ma! Cat, nem hagyott választás érted, megdöngetett most meg mehetek a picsába. ja, és ezt onnan tudom, hogy közölte mikor kérdőre vontam, hogy ő nem gondolkodott, hanem csak jól érezte magát.Hát tudod, mit mondok. Basszon egyedül, tudja meg milyen keserves és most ha megbocsátasz de odamegyek ehhez a Davidhez.

Akkor köztünk most mi van?(10.fejezet)

"Ha valaki nehezményezné a fejezet rövidségét, akkor sajnálom, de írói szabadságomat élem ki vele. Így tervezem a könyv tördelését és kész. Szóval, bocsika"

Jud Rider

Kipihenten ébredtem negyed kilenckor, ami, háromórai alvás után elég meglepő, de hát mit tesz ,ha az ember fel van pörögve. Gyorsan kiosontam a fürdőbe, hogy Tomot nehogy felkeltsem. Egy kiadós fürdés után, belebújtam egy kényelmes sortba és egy trikóba.
Gondoltam, meglepem a népet egy kis reggelivel. Tettem fel kávét főni, majd elkezdtem sütni a pirítósokat, csináltam még egy kis rántottát is. A megterített asztalt nézve, nem halunk éhen. Sajt, vaj, felvágott , sült bacon, rántotta, pirítós és narancslé. Épp az utolsó pirítóst vártam kiugrani a pirítóból  , mikor Tom ismét úgy döntött, szívroham közeli állapotba hoz, ugyanis ahogy rám köszönt abban a pillanatban ugrottak ki a kenyerek is. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy majdnem levertem a poharakat a konyhapultról.

-Húú, basszus, egyszer meg fogsz ölni, de szia , neked is jó reggelt.-nevettem.


-Tehetek én róla, hogy rossz a lelkiismereted! Igen, ne nézz rám azokkal az ártatlan boci szemeiddel kérdőn.


-Nem is rossz a lelkiismeretem,- vágtam be a durcát-, de megkaptam a reggeli csókomat, nem volt értelme durcizni.

-Kérsz kávét?

-Hmma, aham.


-Nem mondták, még neked , teli szájjal nem beszélünk?


-Nem mondták még neked, alvó ,evő, és szexelő embert ne zavarj.-na ez volt az a nézés amit büntetni kéne. A tekintete vonzott magához, leraktam a kávés kancsót az asztalra , majd közelítettem felé. A képén az a levakarhatatlan vigyor még jobban feltüzelt. Most én jövök, én fogom halálra kényeztetni, úgy hogy ő is csak feküdni tudjon, mint én tegnap. A hajánál fogva húztam magamhoz egy csókra .
-Most véged van, kívánlak.


Ki sem mondtam a mondatom, hallottam a lépcsőn lefelé dübörgő lábakat.

-Ahh, basszus, felkeltek a csajok készülj!

-Mi, baszki , le kell, hogy higgadja!

-Hát akkor gyorsan!

Zoé esett be a konyha ajtón először, mögötte a csajok, mikor meglátták Tomot az asztalnál ülve, elfelejtettek még levegőt venni is.
Kicsit belegondolva az ő helyzetükbe én sem reagáltam volna ennyi idősen másképp. Az a személy akinek a poszterei a falukat díszíti, most itt ül előttük egy szál melegítőben ,trikóban és reggelizik. Oké, hogy Zoé, tudta mi zajlik köztünk, de gondolom így életnagyságban , már ő is máshogy reagált. Főleg úgy , hogy egyértelmű volt, hogy Tom itt töltötte az éjszakát.

-Levegőt lányok! vegyetek levegőt és próbáljatok meg nem sikítani, ha kérhetem.

Miután sikerült a lányoknak normalizálniuk a légzésüket, fellélegeztem.

Büszke voltam Zoéra, aki kihúzta magát és egyenesen Tom elé sétált. Tom is felállt. Basszus, remélem már lecsillapodott, mer ha nem csak ő állna az nagyon ciki lenne.

-Szia, Zoé Rider vagyok, örülök, hogy végre találkoztunk, anya már mesélt rólad. Ők itt a barátnőim. Backy, Lucy, és Rea . Mutatott a három tök egyforma lányra.A Banks hármasikrekre.

-Sziasztok. Én is örülök Zoé, anyukád már nagyon sokat mesélt rólad. Szólítsatok nyugodtan Tomnak.


-Lányok üljetek le reggelizni!-adtam ki a parancsot. Aztán sipirc a suli. Tudom, hogy ma nincs első két órátok, de akkor is,ha nem iparkodtok el fogtok késni.


-Igen is Eve néni-mondták kórusban nevetve. Zoé még szalutált is hozzá.


-Na!Oké, égessetek csak, majd nem jöttök a héten a Hillbe.



-Jaj, anya tudod, hogy csak poén volt.


-Tudom.


Még egy kicsit faggatták Tomot, hogy milyen a sztárok élete, na nem mintha Zoé, mondjuk nem tudná, mert őt is sokat fotózzák miattam, de az azért mégis más. Tom szívesen mesélt nekik és azt is megígérte, egyszer kimehetnek vele a forgatásra. A lányok kitörő örömmel, fogadták kedvességét, ám lányom kijelentésére majdnem kiköptem a narancslét.

-Akkor ti most jártok?


Nem tudtam, mit mondhatnék, egy hete ismerem és hát tény, hogy elég gyorsan haladunk, de valahogy ez mégis kicsit fura kérdés volt.Segélykérően néztem Tomra, de ő vigyorogva szemlélte , vajon mit mondok. Összehúzott szemöldökkel, nézett rám, de látszott rajta, hogy belőle is ki akar törni a nevetés.
Már pont válaszolni akartam volna, amikor Tomnak megcsörrent a telefonja, kihalászta a zsebéből, de mielőtt felvette volna közölte.

-Lányok, faggassátok ki még én ezzel végzek, mert engem is érdekel a válasza.-rákacsintott a vigyorgó lányokra és elvonult telefonálni.

Persze, a lányok kérdőn néztek rám. Mintha ők lennének a szülők, én pedig a tini.

-Na ne is álmodjatok róla, hogy ezt veletek beszélem meg. Zoé veled pedig beszédem van ha hazaértél a suliból. Meg kell beszélni az érettségi buli részleteit. Lányok anyukátokkal is beszélek ma telefonon, és az összes többi szülővel. Megtarthatjátok a bált a Hillben. Zoé, a hétvégére ne csinálj programot. A mamáékhoz utazunk, és most sipirc a suliba. Ja, és amúgy igen járunk!

Vigyorogtak mint a vadalma, mert Tom akkor lépett be az ajtón.

-Na kifaggattátok ?

-Igen, jártok!-kórusba basszus, tiszta égőek.

-Na húzás van a suliba, mára elég volt belőletek. Zoé, akkor gondolkodj, hogy legyen és este megbeszéljük.

-Oksa, na megyünk. Összeszedjük a cuccunkat.Anya, ma te nem mész dolgozni ugye?

-Nem, miért?Áhh, már tudom. Nem Zoé, szó sem lehet róla.


-Anya, léccciiii, sosem adod oda.

-Nem mert az az én kocsim. Egy ennyi idős lánynak nem kell ilyen autóval mennie. A tieddel sincs semmi baj.

-Anya kérlek.

-Vidd az enyémet-szólt Tom.

Na Tomas Runson, most megismerted a legcsúnyább nézésemet azt hiszem.


-Vagyis persze, ha anyádnak nincs ellene kifogása-na azt a 5 kiskutya szempárt kellett volna lefényképezni. Nem tudtam neki ellenállni.

-Akkor inkább vidd az enyémet!-durcáskodtam.

-De, Tomé jobb.-makacskodott velem Zoé.Nálam itt tört el az a bizonyos cérna, elő tört belőlem a nem túl barátságosabb énem.


-Na most indulj el valamelyik, kocsival, bánom is én melyikkel, de tűnj a szemem elől Zoé, mert ez a viselkedés nem az én házamba való. Remélem mire haza érsz,tudod mit kell mondanod.
Mindenki megszeppenve nézett rám, attól, hogy így kiabáltam, de Zoé nem is az én lányom lenne, ha nem Tom kulcsát választva el nem viharzik, a lányokat is magával húzva. Persze mind ezt rezzenéstelen arccal végig a szemembe néz.

Kis hisztis picsa, gondoltam magamban. Nagyon ki tud hozni a béketűrésemből. Mondjuk magamnak köszönhetem, hogy ilyen, mivel apa nélkül nőtt fel , mindig mindent megkapott amit csak a száján kiejtett . Ez amíg pici volt nem is volt akkora probléma, de mostanában, nem ismeri a nem szót. Tom még mindig ijedten, de egyben fura tekintettel szemlélt.

-Bocs, de basszus, nem érti, hogy nem. Beadom a derekam, de ő még rátesz egy lapáttal.

-Nyugi, csak gyerek, most menözik egy sort az anyja pasijának a kocsijával.

Tom átölelt és úgy próbált megnyugtatni. A hajam a fülem mögé tűrte és a nyakamat kezdte el csókolni.

-Szóval a pasim vagy?

-Valami olyasmi, de mintha reggel elékeztünk volna valamit.

-Igen ez , tényleg így volt.

Kivételesen  végre hagyta hogy azt tegyek vele amit akarok, olyan szexet nyomtunk a konyhába, hogy még a falak is beleremegtek.

Képtelenség!(9.fejezet)

Izzadtan , kifáradva, de kielégülve széles vigyorral az arcomon, feküdtem a mellkasán és hallgattam, lassan normális ütemben verő szívét. A legszebb dallam volt fülemnek. Legszívesebben kikiabáltam volna a világnak, hogy boldog vagyok. A szavakat kerestem, de megelőzött.

-Te vagy a legcsodálatosabb nőszemély tudtad?-kuncogott.

-Nem, de most már tudom.
Felemelkedtem , és apró puszit nyomtam a szájára.


-Tom, letusolnék? Adnál nekem egy pólót meg egy törölközőt!

-Persze,tiszta törölköző a fürdőben van a szekrénybe, a pólót meg mindjárt adom.


Nem zavartatta magát, meztelenül kelt ki az ágyból és a szekrényhez lépett. Hangosat nyeltem a látványától, de ahogy felém fordult zavartan elfordítottam a tekintetemet.Kinevetett basszus kulcs, lebuktam. Na nekem sem kellett több kecsesen szálltam, ki az ágyból és fenék riszálva indultam el a fürdő felé, majd az ajtóból visszanéztem, döbbent és egyben vágyakozó fejjel nézett utánam, de amint a szemünk találkozott elnevettük magunkat.

-Oké, te nyertél-nyújtotta a pólót mosolyogva én pedig magamhoz húztam egy csókra.

-Nem szabadulsz ilyen könnyen.-jelentettem ki majd beszívtam alsó ajkait a számba és nyelvemmel kezdtem becézgetni.

-Ahh, megőrjítesz.


-Akkor jó.

Tudom, gonosz húzás volt, de eme kijelentésemmel ott hagytam és bevonultam a fürdőbe.
Tisztán és frissen mentem ki, de Tom nem volt a szobában, a teraszon ült sört iszogatva és cigizett. Lehuppantam mellé és én is rágyújtottam.

-Nem eszünk?-kérdezte.


-De épp akartam mondani, hogy kicsit megéheztem.


-Csak nem kifárasztottalak?-próbálta húzni az agyamat, de a fagyi megint visszanyalt. Akár csak az előbb.Felálltam és az ölébe ülve hozzádörgölőztem , végig nyaltam a nyakán, majd a fülébe suttogtam.


-Hah, ahhoz korábban kell, hogy felkelj. Fogalmad sincs milyen vagyok ha bepörgök, ez csak az ízelítő volt édes.

Az ölében már is éreztem, hogy éledezik, fel akartam állni, de a kezem után kapva visszahúzott. Ezúttal vad volt és szenvedélyes, nem finomkodott, ott a teraszon tett magáévá, de úgy, hogy azt hittem a pokol tüze sem égetné jobban a bőrömet, mint az ő érintése. Elvesztem benne. Hangosan nyögtem és vergődtem a kezei között alatta. Nem engedte, hogy bármit is csináljak, uralkodni akart felettem. A testem felett és én ezt piszkosul élveztem. A kezeimet a fejem fölé szorítva tartott sakkban. Nyelve , olyan táncot járt a mellbimbómon, hogy a kéj ami az ereimben végigszáguldott, hangos sikításra sarkalt. Csókkal tapasztotta be a számat amikor a beteljesüléstől elvakultan , megfeszültem a kezei között.

Nincs arra szó, amit éreztem, komolyan attól féltem, már talán sosem kapok levegőt rendesen. A padlón feküdve lihegtem, mint valami kivert kutya és nem tudtam megszólalni, de felállni sem. Egyszerűen, az élvezettől minden erőm elszállt, és csak voltam. Éreztem ahogy Tom a karjaiba vesz és bevisz az ágyra. Nem tudtam megmozdulni, hang nem jött ki a torkomon, üveges tekintettel néztem rá. Ő csak mosolyogva hozzám bújt és elnyomott minket az álom.


Hangos csörömpölésre riadtam fel. Azt sem tudtam, hol vagyok hirtelen, de ahogy a kellemes emlékképek az elmémbe kúsztak akaratlanul is zavarba jöttem, istenem , ez a pasi őrült, persze jó értelemben. Minden mozdulatával az én javamat akarta. Kicsit kellemetlenül is érintett, hogy ismét nem hagyott kibontakozni, de remélem lesz még rá alkalmam.

A csörömpölés csak nem akart abbamaradni, ezért kénytelen kelletlen, kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. Mikor megláttam Tom min ügyköd, elmosolyogtam magam és az ajtó mögé bújtam. Adoniszom  épp a konyhát tette rendbe és terített meg az étkezőben, két gyertya égett az asztalon és egymás mellé volt a teríték rakva. Visszamentem halkan és újra kiindultam felé, de most már hangokat csapva, ne hogy elrontsam a meglepetését.


-Szia. ölelt át, majd egy puszit kaptam a fejem búbjára.

-Szia.

Zavarban voltam a nézésétől. Egyszerűen , mintha felfalna a tekintetével.


-Gyere együnk.


-Oké, aztán lassan elindulok, a lányok nálam buliznak, meg kéne néznem egyben van e még a házam.-nevettem.


-Azt hittem, maradsz?-nézett rám kérdőn.


-Tom , tudod, hogy szívesen maradnék, de felelősséggel tartozom a gyerekem iránt. És most ott vannak a barátnői is, így is elmúlt hajnali három.

-Tudom, bocs, de akkor is rossz lesz így.


-Gyere velem! Aludj nálam.


Baszki ezt kimondtam hangosan is, de hát mit tudnék tenni, egyrészt tényleg szeretném, másrészt, az elkeseredett arcát nézve a szívem is megszakadna ha itt kellene hagynom.


-Nyugi, a lányok nem fognak szétszedni.


-Nem félek tőlük, és szívesen megyek.



Életem első pasija akit hazaviszek, beszarok, hogy harminchat évesen ez is eljött. Zoé, halálra fog cikizni, de nem baj. Megfordult a fejemben, hogy kicsit gyors tempóban haladunk, de  tizennyolc év tengi-lengi után én is megérdemlem a boldogságot és nem fogok taktikázni, mint sok nő. Egyszerűen csak megélni akarom a pillanatokat, amiket Tommal tölthet, addig amíg lehet. Nem fogok gondolkozni, és ha akarnék sem tudnék, az ösztönei vezérelnek. Semmi más.

Miután megettük a késői vacsit, vagy már inkább reggelit Tom összepakolt magának pár cuccot és indultunk hozzám. Küldtem Catnek egy SMS-t út közben, hogy ma nem megyek be , tartsa a frontot, és majd mesélek.
A házban csend , honolt, hál istennek a csajok szót fogadtak és nem csináltak felfordulást. Mindenki Zoé szobájában édesen aludt, össze vissza. Ki a földön, ki az ágyon. Tomot felfedező útra indítottam a házban, amíg leellenőriztem a lányokat, és húztam fel neki is ágyneműt. Épp a párnákat ráztam fel, mikor hátulról átölelt.Megijesztett, nem számítottam rá, hogy ilyen otthonosan fog mozogni , arra meg végképp nem, hogy ilyen fesztelenül tudunk viselkedni. De , ez lenne  a normális nem .
Lezuhanyoztunk, majd egymás karjába fészkeltük magunkat. Sokáig beszélgettünk még az ágyban,. valahogy nem akartunk kifogyni a témákból. Beszéltem neki a szüleimről, Lizzyről, és hát Zoéról és az eddigi életünkről. Aztán hirtelen , mondott valamit, és köpni nyelni nem tudtam.

-Tudod, emlékeztetsz egy lányra, akivel még otthon Londonban volt egy futó kalandom. Gyerekként sem voltam valami nagy nőcsábász, mint ahogy most sem, csak akkor tudok megnyílni, ha valaki tényleg érdekel. De ő pont, olyan volt mint, te. A kisugárzása az egész lénye, még külsőre is hasonlítasz rá. Úgy vonzottuk egymást akkor ott a szórakozó helyen mint két mágnes, veled is ezt érzem. ő is amerikai volt! Lehet, hogy te voltál-nevetett fel. Butaság igaz?


Ohh, ha tudnád, hogy napok óta én is ezt érzem, de idáig, elhessegettem a gondolatot. Mert hát képtelenség, ilyen nincs. Ennyire nem lehet kicsi a világ. Nem lehet ő, az. Ha most elmondom neki a történetemet két lehetőség van. Vagy csalódik bennem amiért hazudtam, neki, hogy Zoé apja meghalt, vagy még nagyobb bolondnak néz, ha felvetem azt a lehetőséget, hogy talán lehetek én az a lány. Hiszen én is voltam Londonban és én is így éreztem ott egy fiú iránt. De mi annak az esélye, hogy pont mi ketten voltunk azok a mágnesek. Ha kiderülne, hogy mégse, egy világ omlana össze bennem. És amúgy is, egyszerűen ez képtelenség!


-Nem, nem az. De elég kicsi az esélye rá.-ezzel nem hazudtam, nem tudtam mást mondani, mert a lelkem mélyén szerettem volna ha igaza lenne. De nem volt bátorságom még az esélyét sem megadni annak, hogy ő az. Hiszen, ha ismét elveszítem, akkor abba belehalnék. Ha esetleg Tommal még sem működne a dolog, akkor is csak egyszer veszíteném el. Meg hát basszus, ez képtelenség, ilyen csak a filmekben, meg a romantikus regényekben van. Ki is zártam a fejemből ezeket a gondolatokat és adtam át végre magamat a fáradtságnak.

Vágy(8.fejezet)

 Kedves Olvasók! 18 éven aluliaknak nem ajánlott fejezet!

Olyan fáradtan ébredtem, mint még évek óta soha, de ez most jóleső fáradtság volt. Tudtam, ha bemegyek dolgozni Cat szét fogsz szedni a tegnapi randim miatt ,bár én is kíváncsi voltam neki hogy alakulnak a dolgai Bobbyval. Készülődés közben gondoltam felhívom rég elveszettnek hitt húgocskámat. Elbeszélgettem vele, meséltem neki Tomról és nagyon örült, hogy randizom, és végre valahára, igazából. Nem csak azért, hogy a szükségleteimet elégítsem ki. Most a lelkemet próbálom kényeztetni.Ő viszont azt mondta ki sem lát a munkából és majd talán a hét vége fele lesz ideje elnézni felénk.

Nem sok kedvem volt bemenni dolgozni, de erőt vettem magamon. Beérve tapasztaltam, hogy a világ legjobb csapatát sikerült összeverbuválnom. Minden a legnagyobb rendben volt. De ahogy beértem rájöttem, nem jó ez a felállás, hogy hétkor bezárunk este és kilenckor megint kinyitunk. Abban a két órában meg pakolunk, hogy klubbá varázsoljuk a helységet. Elfáradtam. Valamit tennem kell az ügy érdekében.

Nem volt időm ezen agyalni, mert Cat robbant be az irodámba, szerintem levegőt sem vett miközben beszélt. Azt sem tudtam mire válaszoljak elsőnek. Végül elfogyott a levegője és normálisan el tudtam neki mesélni az este történteket.

Persze megkaptam a szokásos, lecseszést, hogy mindig félre értelmezek mindent, ha pasiról van szó. És hogy rögtön eltűnik, a határozott énem amint, valaki kicsit is közelebbről akar megismerni. Amúgy megdicsért, hogy Tomot nem üldöztem el egészen Jamaicáig.

Ő is mesélt Bobbyról, de sajnos náluk nem zökkenő mentes a dolog. Nagyon jól elvoltak, sőt Cat le is feküdt vele, és állítólag, idézem:" Azt hittem összeszarom magam a gyönyörtől". Na ezen persze jót nevettünk, de hamar elkomorultunk. a probléma fő oka az az , hogy bobby Londonban él és Cat nem mer beleszeretni. Ezért, csak a vágyaikat élik ki egymáson.

Kicsit sajnáltam a barátnőmet, hiszen látszott rajta, hogy pillanatok alatt beletudna szeretni a srácba. Be kell vallja, Bobby tényleg tipikus szépfiú. Nekem például már túl szép. Engem mindig is jobban vonzottak a karakteresebb egyéniségek. Akikben van valami különcködés.

Meglepetésemre, a munkával is hamar végeztem, ezért volt még időm hazamenni letusolni, átöltözni. Meg hát egy szem gyermekemről is valami életjelet megtudni. Nem volt nehéz, mert ahogy leparkoltam a ház előtt hallottam hogy , hangosan szól a zene. A csajok a konyhában ügyködtek és vidáman üdvözöltek.

-Szia Eve-köszöntek kórusban. Hál istennek hamar felfogták, hogy tegeződünk. Kirázott a hideg a csókolómtól. Nem éreztem magam öregnek hozzá.Harminchat évesen a lányomnak inkább a barátnője vagyok, mint sem az anyja.

-Sziasztok, mi jót csináltok?

-Melegszendvicset.Eve itt alhatunk ma nálatok?-kérdezte Becky a többiek nevében is.

-Persze, feltéve, ha otthon is ezen a véleményen voltak a szüleitek.

-Akkor oké. Pizsibuli!!!-Borultak a nyakamba nevetve.

Szerettek nálunk lenni, mert én , egyenrangúként kezeltem őket. Nálunk lehetett bulizni, ésszerű határok között. Volt, hogy egész éjjel buliztak, persze fiukkal, én pedig észrevétlenül , de mindig figyeltem rájuk. ők megbíztak bennem, hogy nem égetem őket és nem zavarok, én meg megbíztam bennük, hogy semmi hülyeséget nem csinálnak. Mindegyik lányt én világosítottam fel, velem valahogy könnyeben szót értettek, mint a szüleikkel. Egy szó mint száz, partner voltam a bolondozásukban.

Gyorsan elmondtam nekik a játékszabályokat és mentem készülődni. Nem volt kedvem kiöltözni, és mivel tengerpart és főzőcskézés a program, egy egyszerű fehér pamut térdgatyát választottam, egy sima fehér trikóval. bedobtam még egy melegítőfelsőt. és már útra készen is voltam. Összeszedni indultam a cókmókom, amikor eszembe jutott, basszus, nekem egész nap nem is csörgött a mobilom, ami fura, mert nap hosszat a fülemen van különböző okok miatt. Jézusom, miután Lizzyvel beszéltem itthon marad. Rohantam a nappaliba ahol valószínűleg hagytam.

Nem tévedtem, huszonkilenc nem fogadott hívást és kilenc SMS-t jelzett. Jézusom, mikor megláttam, hogy az SMS-ek mind Tomtól jöttek, majd meg őrültem. El sem olvastam , hanem már hívtam is.

-Szia, bocsi, de itthon felejtettem a telefonom.

-Szia , semmi baj. Sikerült azért pihenned?

-Persze, épp most akartam indulni, hozzád.

-Helyes, akkor gyere, ne pedig telefonálj-nevetett bele a telefonba. Ahogy elképzeltem hozzá az arcát, fura hiányérzetem támadt. Gyorsan leraktam a telefont és már indultam is hozzá.

A motort leállítva, vettem észre, hogy az ajtónak támaszkodva vár rám. Megkönnyebbültem, hogy rajta is egy sportosabb Bermuda volt és egy szürke trikó. Kicsit félve indultam meg felé, hiszen nem tudtam, most , hogy is kéne köszöntenem, de mint eddig mindig, most is remekül kezelte az egész helyzetet és egyszerűen szájon csókolt. Persze úgy, hogy ha nem tartott volna a karja közt tuti, hogy összeesek. 

Nem tudom meddig bírom még visszafogni magam. kezd előtörni belőlem az igazi énem másik fele. A vad és őrölt Eve, aki tele van szenvedéllyel. Legszívesebben rávetném magam és a kimerülésik szeretkeznék vele a tengerparton. 

Basszus Eve,ne fantáziálj már, róttam meg magam ,miközben befelé haladva a formás fenekén legeltettem a szememet. Hihetetlen hogy a személyiségem az elmúlt egy hétben, hogyan bontakozik ki miatta.

-Amúgy szia!-húzott megint közelebb magához.

tőlem csak suttogásra futotta, ahogy a lehelete csiklandozta az arcomat.

-Szia neked is!

-Főzzünk!-Súgta a fülembe, majd gonoszan elvigyorogta magát.

-Na megállj csak, nem tanított meg anyukád rá, ha elkápráztatsz egy lányt, akkor viseld is a következményeit?

-Miért? Elkápráztattalak?

-Igen!-Sütöttem le a szemeimet, mint aki meg van sértődve, holott csak gondoltam, ha ő színészkedik én miért ne.Vigasztalásul ismét egy lábremegtető csókot kaptam, de végül tényleg neki álltunk főzni. jobban mondva én főztem, mert kiderült, hogy Tom a hagymát nem tudja megkülönböztetni egy tojástól.

-Te, most komolyan! Valld be azért hívtál át csak, hogy főzzek, mert már az éhenhalás szélén voltál!-cukkoltam.Épp készen lettünk az étellel. Sajtos makarónit főztünk, nem kell hozzá nagy szentírás.

-Na megállj, te boszorka, a hagymát ki vágta össze?.

Felkapott az ölébe és kifelé indult el velem, persze én könyörögtem , hogy tegyen le de nem tett le. A medence felé közeledve áldottam az eszem, hogy a ruhám alatt bikini van, sejtettem , hogy bedobni készül. Még jó hogy észnél voltam, mert amikor lendített, húztam magammal. Mind a ketten a vízben landoltunk.

Ahogy feljöttünk a víz alól, úgy nevettünk mint valami taknyos kölykök. Tom segített kikászálódni, de amikor elkezdtem levenni a vizes ruháimat, egy pillanatra megijedt majd nagyot nyelt.

Eszemben sem volt megkönnyíteni a helyzetét. Ha már bedobott szenvedjen. Kínzóan lassú, és erotikus mozdulatokkal, kezdtem el lehámozni magamról a nedves anyagot. Tartva a szemkontaktust. Tom mellkasa egyre szaporábban emelkedett meg, majd süllyedt vissza, a tekintete elhomályosult, én pedig piszkosul élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá. A nedves ruha alatt egy matróz csíkos bikini volt. Nem egy egyszerű darab az tuti. A bugyiján nincs semmi flanc, de a felső része rendesen megmutatja a mutogatni valót.

Szép lassan közeledtem felé, elővéve, a legkecsesebb járásomat. Ahogy odaértem, a nedves testünk összeért, mélyen egymás szemébe nézve vettük birtokba a másikat. Ajkaink úgy járták a másikon a táncot, hogy a libabőr keringett testünk minden porcikáján.Nem kellett sok, hogy megérezzem Tom, éledző vágyát,ahogy hozzám simult a testével. Teljesen feltüzelt, nem volt vissza út. Vadul túrtam a hajába, és kaptam a szája után, értette a célzást. A bikini felsőm, hangos reccsenéssel adta tudtunkra, hogy lekerült róla. Tom a fenekembe markolt, én pedig a lábbaimat átfontam a derekán. Vissza indult velem a vízbe, egy percre sem engedve el magától merültünk el. Jó eső érzés volt felhevült testünknek a hűsítő langyos víz hatása. A medence falának támaszkodva, csókoltuk egymást, míg el nem fogyott a levegőnk. Tom egy határozott mozdulattal ültetett a partra. A lábamat még mindig a langyos víz nyaldosta, egészen addig, míg egy határozott mozdulattal be nem férkőzött, nedves nőiességem mélyére. Nyelve kényeztetése, már már kínzás volt számomra. Egyik pillanatban még azért könyörögtem magamban, hogy hagyja már abba, a másikban, viszont ölni tudtam volna, ha nem folytatja, lassú kínzásomat. Hangosan felnyögtem, és azt hittem ezt már nem tudja majd fokozni semmivel. Tévedtem, amikor megéreztem magamban ujjainak játékát.Vonaglottam a gyönyörtől, leereszkedtem a vízbe, hogy lehiggadjak és lehűljek egy kicsit. Pihegve hajtottam fejem a vállgödrébe, miközben ő folyamatosan simogatta végig még mindig remegő testemet, majd kézen fogva a fülembe súgta.

-Gyere! Én meg követte, ezek után bár hova követném, soha nem volt még ilyen érzésem,egymást ölelve apró csókokat váltva araszoltunk el a hálóig. Én sem tétlenkedtem, az ágyra döntve csókoltam  a nyakától egészen a köldökéig, az őrületbe kergetve, lassan haladtam lefelé, már majdnem elértem meredező férfiasságát, mikor lefogta a kezemet.

-Nem kell!

-De én akarom!

Lassan ízlelve tüntettem el számban , először csak a nyelvemmel kényeztettem, majd lassan szívogatni kezdtem, hogy végül az egészet eltüntessem magamban.  Végig a szemébe néztem. Maga a látvány, hogy ennyire élvezi játékomat feltüzelt. Ütemesen , felváltva kényeztettem, hol a kezemmel, hol a számmal, egészen addig míg édes nedűjét meg nem éreztem magamban. Gyönyörű volt, mikor élvezett, nem tudtam betelni  vele, minden porcikája kifejezte a benne előtörő vágyat. Időt sem hagyva magának gyűrt maga alá. Nyelvünk vad tánccal talált ismét egymásra. Bele bele harapva a másik ajkába. Kívántam, őrülten kívántam, vágytam rá hogy elmerüljön bennem, hogy körbeölelhessem és megadjam neki amire vágyik.Lábával szétfeszítette lábamat és egy határozott lökéssel felöklelt magában. Ha nem vágytam volna rá ennyire lehet, hogy még fájt is volna, de ez a vadság, most csak még jobban lázba hozott. Őrült ritmusban, kergettük egymást a beteljesülés felé, zihálásunk nem hogy csillapodott,  egyre erőteljesebb lett, nedves testünk úgy tapadt egymáshoz mint a mágnes.Megemeltem csípőmet, hogy még jobban érezzem magamban, és gyorsabb mozgásra ösztönözzem, amit ő meg is adott nekem. Hangos hörgéssel és nyögéssel értük el végül , az extázist!