Hazaérve lefoglaltam magam a kipakolással és a mosással. Zoéval könnyű volt kijönni, mindig is sokat segített. Most is amíg ő teregetett, addig én neki álltam a vacsorának. Ezer éve nem ettünk Tostot ezért gondoltam azt fogunk enni és egy jó filmmel bekockulunk majd a tv elé. A kedvenc szendvicsünknek álltam neki. mustárral kenem meg vaj helyett a kenyereket majd felvágott ,sajt és már mehet is a sütőbe. Amíg a kenyerek sültek vágtam fel zöldségeket és főztem egy kis meggyes teát. Zoé persze az illatokra elő is került.
-Kiteregettem, és elpakoltam mindent. Választhatok én filmet?
-Köszönöm kicsim. Választhatsz, de nekem nem ám valami csöpögőset. Azt nem bírom elviselni.
-Hiányzik?-nézett rám komolyan, de egyben félve is, nehogy túl tolakodónak tűnjön.
-Igen, de nemsokára jön.Na sipirc mert , holnap tanulás és kedden indulnak a vizsgák.
-Igen is parancsnok. Akkor nézzük a kedvenc filmünket.Case 39.
-Oké, imádom, és most különben is pont jól fog jönni.
-NA anya, csak nem félelmeket gyártasz magadnak?
-De, de majd összerakom magam nyugi, de ez a film jót fog tenni.
-Ja, csak előtte tudat módosíts valamivel-vigyorgott rám.
-Na, ne legyél szemtelen kisasszony, semmi tudatmódosítás. Az csak egy jó kis zene mielőtt filmet nézek, csak hogy ellazuljak és a filmre tudjak koncentrálni.
Zoé röhögött, de elvonult a tálca szendviccsel a nappaliba. Én még elszívtam egy cigit és bevetettük magunkat a filmbe.
Lenyűgöz ez a film, akár ki is írta egyszerűen zseni volt. Az emberi elme ismerője. A félelmeinket csak mi alkotjuk, nem léteznek, egyszerűen csak az elménk hozza létre, és ha hiszünk magunkban és abban hogy az agyunkat mi irányítjuk, akkor a félelmek is eltűnnek. Hihetetlen de igaz, te irányítod magad, az érzéseidet, és ha ez eléred, akkor bármire képes vagy. Könnyű mondani tény és való, de nem elhanyagolhatók a felsorakoztatott példák.
Egy szó mint száz, nagyon jó a film, és elgondolkodtat.
Filmnézés után, mind a ketten úgy döntöttünk lefekszünk aludni, hiszen gyermekemnek talán élete legfontosabb hete fog következni. Leérettségizik, felnőtt nő lesz egyetemre fog járni és már nem fog a szoknyám alá bújni , ha vihar van. Felnőtt.
Lefekvés előtt még a teraszon cigiztem és fejembe csak úgy pörögtek Zoééról a képkockák. Az elő szava, az első lépései. Az első nap mikor az oviba vittem. Amikor megijedt az óvónénitől, mellesleg megjegyzem nem csodálom, mert ha csokipapirra nyomtatták volna a képét, az összes gyerek utálná a csokit, még én is. Szegény elég idős volt már és úgy nézett ki, mint a hófehérke és a hét törpéből a gonosz mostoha, mint amikor öregasszonnyá változik. Az emlékek hatására elmosolyogtam. A telefonom csörgése akadályozott meg abban, hogy tovább nosztalgiázzak. Tom volt az.
-Hallo-szóltam bele kissé fáradtabb hangon.
-Szia, kicsi. Sajnálom , hogy csak most, de élni nem volt időm
-Szia, semmi gond, gondoltam, de remélem azért tudtál pihenni is.
-Tudtam, de nálad minden oké, nagyon fáradt a hangod.-hangja tele volt féltéssel és őszinte aggódással.
-Persze, csak anyám elfelejtett tájékoztatni, hogy mire odaérünk egy ötven fős vendégsereg is a házban lesz. Szombaton mást se csináltam csak jöttem mentem, de a vasárnap már jó volt. Ettünk, beszélgettünk úsztunk. Egész jól telt a hétvége. Még miattad se harapták le a fejemet-jegyeztem meg nevetve.
-Már miért harapták volna le?-kérdezte rémülten.
-Hát apám, nincs túl jó véleménnyel az angolokról. De ezt, hagyjuk, nem volt gond tényleg.
-Na jó, képzeld az én anyukám meg alig várja, hogy gyere és , hogy megismerhessen.-olyan gyengéden mondta és olyan tisztelettel beszélt az édesanyáról, hogy ismét elbűvöltnek éreztem magam.
-Ohh-ennyit bírtam kinyögni. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve egy családi bemutatkozásra, de nem akartam megsérteni, addig még sok idő van és a hozzá állásom változhat. Ami köztudott, hogy mostanában nem is oly meglepő nálam.
-Zoé?
-Izgul, nagyon és várja , hogy te is gyere.
-Na épp ez az amiatt hívlak.-hangja megremegett és kicsit határozottabb, sőt keményebb lett mint eddig.
-Ugye nem azt mondod, hogy nem tudsz jönni?-kérdeztem és magam is meglepődtem, hogy hangom mennyire hisztérikusan hangzott.
-Nem , kicsi, nem azt akarom mondani. Azt akarom mondani, hogy kijönnél értem a reptérre mondjuk úgy fél óra múlva-már nevetett, rászedett a mocsok. Persze hát színész az istenit, de ezért még meglakol.
-Húú, azt tudod, hogy ezért még kapsz, de indulok!
-Köszi, várom azt a büntetést.
-Várhatod is. Csók
-Csók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése