Anyámékhoz érve megláttam a ház előtt parkoló autókat , már tudtam, hogy egy pokol lesz a hétvége. Barátok rokonok. Basszus, anyám szervezkedett. Pókerarcot erőltetve magamra életet adóim keresésére indultam. Közben magamban őrjöngtem, hogy a picsába lehet valakinek ekkora rokonsága és baráti köre. Félre értés ne essék, én is szeretek vendégeket fogadni, meg szeretem a társaságot, de azt hittem ezen a hétvégén lesz alkalmam egy kicsit beszélgetnem velük. Lenne miről, az biztos.
Anyám és apám is a grill körül sündörgött, beletelt, negyed órába mire odaértem, mert út közben a rokonokat és a barátokat is üdvözölnünk kellett. Zoé nagyon élvezte a sürgés forgást. Adott a mamiéknak két két puszit és bele is vetette magát a tömegbe. Én meg csak álltam és próbáltam, nem mondani semmi bántót.
-Szia Anya, Szia Apa. Hát itt meg mi történik?-mosolyt erőltetve az arcomra köszöntem nekik.
-Szia kicsim, bocs, de elfelejtettem mondani, hogy vendégek jönnek, remélem nem haragszol, tudom, hogy nem vagy oda érte.-mentegetőzött rögtön anyám, apám egy szemforgatással jelezte, hogy ő sem repes a boldogságtól.
-Semmi baj anya, de remélem holnap azért lesz időnk beszélgetni, mert mint ahogy a telefonba is mondtam, van mit mesélnem.
-Persze kicsim, holnaptól a tied vagyok.
Ezzel magamra is hagyott és a vendégek sűrűjébe vetette magát. Apámmal még váltottam pár szót. Elmeséltem neki az elmúlt hetek eseményeit röviden és én is elmentem kipakolni és letusolni, hogy utána újult erővel segítsem a nép kiszolgálását. Egész nap csak mosolyogtam és jó pofiztam, de be kell valljam, maga a tudat, hogy Tom több ezer kilométerre van tőlem lehangolt. Hiába lestem a telefonom csak nem akart csörögni. Megfogadtam, ha fene fenét eszik, akkor sem hívom fel, hiszen megígérte amint leszáll a gépe és tud hív. Bíztam benne, de akkor is kezdtem aggódni.
Mire elvonultak a vendégek és mi elpakoltunk hulla fáradtak voltunk. Zoé és apám elmentek lefeküdni, én meg anyámmal a konyhában ülve roskadtunk össze.
-Hú, baszki anyu, legközelebb ilyen merényletet ne tervezz ellenem. Van fogalmad róla milyen fárasztó hetem volt. Erre még befogsz itthon is.
-Tudom, és bocsi, de tényleg elfelejtettem. De mitől is volt fárasztó heted?-nézett rám cinkosan.
Persze telefonon beszámoltam neki egy két apróságról, de a lényeges dolgokat személyesen kell megbeszélnünk.
-Átalakíttatom a klubbot, de ezt hagyjuk. Tudom, hogy a munkám nem nagyon érdekel. -fintorogtam.-Gondolom Tom jobban foglalkoztat, de el kell keserítselek. A szaftos részleteket csak holnap tudod meg. Büntetésből, amiért befogtál dolgozni még itthon is.
-Na jól van kisasszony. Ez fájt! Amúgy jogos. Menj aludni. Én is fáradt vagyok.
-Jó éjt anya.
-Jó éjt.
Az ágyban azon morfondíroztam vajon Tom miért nem hívott még. Kezdett egyre jobban idegesíteni a dolog. Próbáltam nem foglalkozni a fejembe kúszó szörnyű elméletekkel, amiket az agyam gyártott,kisebb nagyobb sikerrel sikerült is, de a pici buksimban folyamatosan ott motoszkált a zöldszemű szörny és az aggódó kis manó.Hol féltékenység gyötört-mi van ha mással van-, hol pedig az aggódás, -mi van ha történt vele valami. Végül feladtam a harcot és a fáradságtól és a képzelgésektől álomba merültem, de bár ne tettem volna.
Rémes álmom volt. Londonban voltam abban a bárban ahol Zoé apját ismertem meg. Minden ugyan úgy zajlott csak most láttam az arcát is Tom volt az, és amikor közöltem vele a hírt azt mondta nem kellünk neki. Zihálva és sírógörcs közepette ébredtem. A telefonomon egy üzenet várt Tomtól.
"Szia, bocs, de későn értem és a reptéren egyből elkezdtek cibálni. Tudod a szokásos, ma egész nap forgatókönyv ismertetés lesz. Amint van időm hívlak kicsi. Csók Tom"
Megkönnyebbültem! Nem is kicsit, nagyon. Gyorsan válaszoltam neki, hogy semmi baj, és várom , hogy hívjon. Majd a konyhába mentem reggelit készíteni a családnak.
A hétvége innentől már kellemesen telt. Az ősök kifaggattak a szerelmi életemtől egészen a munkámig mindenről. Zoé elő szeretettel mesélt el olyan dolgokat amiket én nem feltétlenül osztottam volna meg a szüleimmel. Folyamatosan égetett, de nem bántam, nagyon jól szórakoztunk. Úsztunk, ettünk és jókat beszélgettünk.
A haza fele Zoé és én még mindig jókedvűen énekelve róttuk a kilométereket az autópályán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése