"Ha valaki nehezményezné a fejezet rövidségét, akkor sajnálom, de írói szabadságomat élem ki vele. Így tervezem a könyv tördelését és kész. Szóval, bocsika"
Jud Rider
Kipihenten ébredtem negyed kilenckor, ami, háromórai alvás után elég meglepő, de hát mit tesz ,ha az ember fel van pörögve. Gyorsan kiosontam a fürdőbe, hogy Tomot nehogy felkeltsem. Egy kiadós fürdés után, belebújtam egy kényelmes sortba és egy trikóba.
Gondoltam, meglepem a népet egy kis reggelivel. Tettem fel kávét főni, majd elkezdtem sütni a pirítósokat, csináltam még egy kis rántottát is. A megterített asztalt nézve, nem halunk éhen. Sajt, vaj, felvágott , sült bacon, rántotta, pirítós és narancslé. Épp az utolsó pirítóst vártam kiugrani a pirítóból , mikor Tom ismét úgy döntött, szívroham közeli állapotba hoz, ugyanis ahogy rám köszönt abban a pillanatban ugrottak ki a kenyerek is. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy majdnem levertem a poharakat a konyhapultról.
-Húú, basszus, egyszer meg fogsz ölni, de szia , neked is jó reggelt.-nevettem.
-Tehetek én róla, hogy rossz a lelkiismereted! Igen, ne nézz rám azokkal az ártatlan boci szemeiddel kérdőn.
-Nem is rossz a lelkiismeretem,- vágtam be a durcát-, de megkaptam a reggeli csókomat, nem volt értelme durcizni.
-Kérsz kávét?
-Hmma, aham.
-Nem mondták, még neked , teli szájjal nem beszélünk?
-Nem mondták még neked, alvó ,evő, és szexelő embert ne zavarj.-na ez volt az a nézés amit büntetni kéne. A tekintete vonzott magához, leraktam a kávés kancsót az asztalra , majd közelítettem felé. A képén az a levakarhatatlan vigyor még jobban feltüzelt. Most én jövök, én fogom halálra kényeztetni, úgy hogy ő is csak feküdni tudjon, mint én tegnap. A hajánál fogva húztam magamhoz egy csókra .
-Most véged van, kívánlak.
Ki sem mondtam a mondatom, hallottam a lépcsőn lefelé dübörgő lábakat.
-Ahh, basszus, felkeltek a csajok készülj!
-Mi, baszki , le kell, hogy higgadja!
-Hát akkor gyorsan!
Zoé esett be a konyha ajtón először, mögötte a csajok, mikor meglátták Tomot az asztalnál ülve, elfelejtettek még levegőt venni is.
Kicsit belegondolva az ő helyzetükbe én sem reagáltam volna ennyi idősen másképp. Az a személy akinek a poszterei a falukat díszíti, most itt ül előttük egy szál melegítőben ,trikóban és reggelizik. Oké, hogy Zoé, tudta mi zajlik köztünk, de gondolom így életnagyságban , már ő is máshogy reagált. Főleg úgy , hogy egyértelmű volt, hogy Tom itt töltötte az éjszakát.
-Levegőt lányok! vegyetek levegőt és próbáljatok meg nem sikítani, ha kérhetem.
Miután sikerült a lányoknak normalizálniuk a légzésüket, fellélegeztem.
Büszke voltam Zoéra, aki kihúzta magát és egyenesen Tom elé sétált. Tom is felállt. Basszus, remélem már lecsillapodott, mer ha nem csak ő állna az nagyon ciki lenne.
-Szia, Zoé Rider vagyok, örülök, hogy végre találkoztunk, anya már mesélt rólad. Ők itt a barátnőim. Backy, Lucy, és Rea . Mutatott a három tök egyforma lányra.A Banks hármasikrekre.
-Sziasztok. Én is örülök Zoé, anyukád már nagyon sokat mesélt rólad. Szólítsatok nyugodtan Tomnak.
-Lányok üljetek le reggelizni!-adtam ki a parancsot. Aztán sipirc a suli. Tudom, hogy ma nincs első két órátok, de akkor is,ha nem iparkodtok el fogtok késni.
-Igen is Eve néni-mondták kórusban nevetve. Zoé még szalutált is hozzá.
-Na!Oké, égessetek csak, majd nem jöttök a héten a Hillbe.
-Jaj, anya tudod, hogy csak poén volt.
-Tudom.
Még egy kicsit faggatták Tomot, hogy milyen a sztárok élete, na nem mintha Zoé, mondjuk nem tudná, mert őt is sokat fotózzák miattam, de az azért mégis más. Tom szívesen mesélt nekik és azt is megígérte, egyszer kimehetnek vele a forgatásra. A lányok kitörő örömmel, fogadták kedvességét, ám lányom kijelentésére majdnem kiköptem a narancslét.
-Akkor ti most jártok?
Nem tudtam, mit mondhatnék, egy hete ismerem és hát tény, hogy elég gyorsan haladunk, de valahogy ez mégis kicsit fura kérdés volt.Segélykérően néztem Tomra, de ő vigyorogva szemlélte , vajon mit mondok. Összehúzott szemöldökkel, nézett rám, de látszott rajta, hogy belőle is ki akar törni a nevetés.
Már pont válaszolni akartam volna, amikor Tomnak megcsörrent a telefonja, kihalászta a zsebéből, de mielőtt felvette volna közölte.
-Lányok, faggassátok ki még én ezzel végzek, mert engem is érdekel a válasza.-rákacsintott a vigyorgó lányokra és elvonult telefonálni.
Persze, a lányok kérdőn néztek rám. Mintha ők lennének a szülők, én pedig a tini.
-Na ne is álmodjatok róla, hogy ezt veletek beszélem meg. Zoé veled pedig beszédem van ha hazaértél a suliból. Meg kell beszélni az érettségi buli részleteit. Lányok anyukátokkal is beszélek ma telefonon, és az összes többi szülővel. Megtarthatjátok a bált a Hillben. Zoé, a hétvégére ne csinálj programot. A mamáékhoz utazunk, és most sipirc a suliba. Ja, és amúgy igen járunk!
Vigyorogtak mint a vadalma, mert Tom akkor lépett be az ajtón.
-Na kifaggattátok ?
-Igen, jártok!-kórusba basszus, tiszta égőek.
-Na húzás van a suliba, mára elég volt belőletek. Zoé, akkor gondolkodj, hogy legyen és este megbeszéljük.
-Oksa, na megyünk. Összeszedjük a cuccunkat.Anya, ma te nem mész dolgozni ugye?
-Nem, miért?Áhh, már tudom. Nem Zoé, szó sem lehet róla.
-Anya, léccciiii, sosem adod oda.
-Nem mert az az én kocsim. Egy ennyi idős lánynak nem kell ilyen autóval mennie. A tieddel sincs semmi baj.
-Anya kérlek.
-Vidd az enyémet-szólt Tom.
Na Tomas Runson, most megismerted a legcsúnyább nézésemet azt hiszem.
-Vagyis persze, ha anyádnak nincs ellene kifogása-na azt a 5 kiskutya szempárt kellett volna lefényképezni. Nem tudtam neki ellenállni.
-Akkor inkább vidd az enyémet!-durcáskodtam.
-De, Tomé jobb.-makacskodott velem Zoé.Nálam itt tört el az a bizonyos cérna, elő tört belőlem a nem túl barátságosabb énem.
-Na most indulj el valamelyik, kocsival, bánom is én melyikkel, de tűnj a szemem elől Zoé, mert ez a viselkedés nem az én házamba való. Remélem mire haza érsz,tudod mit kell mondanod.
Mindenki megszeppenve nézett rám, attól, hogy így kiabáltam, de Zoé nem is az én lányom lenne, ha nem Tom kulcsát választva el nem viharzik, a lányokat is magával húzva. Persze mind ezt rezzenéstelen arccal végig a szemembe néz.
Kis hisztis picsa, gondoltam magamban. Nagyon ki tud hozni a béketűrésemből. Mondjuk magamnak köszönhetem, hogy ilyen, mivel apa nélkül nőtt fel , mindig mindent megkapott amit csak a száján kiejtett . Ez amíg pici volt nem is volt akkora probléma, de mostanában, nem ismeri a nem szót. Tom még mindig ijedten, de egyben fura tekintettel szemlélt.
-Bocs, de basszus, nem érti, hogy nem. Beadom a derekam, de ő még rátesz egy lapáttal.
-Nyugi, csak gyerek, most menözik egy sort az anyja pasijának a kocsijával.
Tom átölelt és úgy próbált megnyugtatni. A hajam a fülem mögé tűrte és a nyakamat kezdte el csókolni.
-Szóval a pasim vagy?
-Valami olyasmi, de mintha reggel elékeztünk volna valamit.
-Igen ez , tényleg így volt.
Kivételesen végre hagyta hogy azt tegyek vele amit akarok, olyan szexet nyomtunk a konyhába, hogy még a falak is beleremegtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése