Felejteni? Felejteni!(5. fejezet)

Szakadó esőben szálltam ki a taxiból a Rodeo Driveon , de még a rossz idő sem tudta kedvemet szegni, a tegnap este történtek után. A csajokkal volt most találkozom az egyik kedvenc kávézónkban. Furcsán méregettek ahogy közeledtem feléjük, fogalmam sem volt mi a furcsa rajtam.

-Sziasztok, mi a helyzet!

-Szia, mi az istentől van neked ilyen jó kedved?-kérdezte Cory.
Nem is ő lenne , ha egyből nem a lényegre térne.-Szakad az eső és még hideg is van, és Los Angelesben ez elég ritka. Szóval?


-Bocs, hogy nem vagyok depis, baszki!

-Akkor-kérdezték Cattel egyszerre

-Semmi különös, jó napom van és kész és abban a pillanatban megszólalt a mobilom, ám amikor a kijelzőn megláttam azt a három betűt, talán még szélesebb vigyor lett az arcomon. Cat mindentudóan kacsintott, hogy vegyem csak fel. Cory viszont egy majd el kell, hogy meséld pillantással engedélyezte, hogy félre vonuljak telefonálni.


-Szia


-Szia, nem zavarlak, sok munkád van, mert akkor vissza hívhatlak később!


-Tom, nyugi! Nem zavarsz, ha zavarnál nem lenne a telefonom bekapcsolva , ha be is van kapcsolva és nem veszem fel, az csak annyit jelent, hogy a hülye női táskámból nem tudtam időbe kihalászni ezért próbálkozz újra.

-Jól van, bocs-nevetett.-Csak azért hívtalak, mert ma Tobynál lesz egy kis buli, tudod, jöttek hozzám látogatóba és kell a program, nekem nem sok kedvem van menni, de hát tudod milyen Toby! Szóval arra gondoltam, eljönnél velem?


Istenem, megőrjít a hangjával.Most mit mondjak, jaj.

-Persze, szívesen-baszki ezt kimondtam nem hiszem el.


-Szuper , akkor ha nyolcra érted megyek az jó előtte ehetnénk valamit.


-Jó, remek.De kérhetek valamit?

-Persze

-Ne valami flancos helyre menjünk, nekem egy jó hamburger mindennél többet ér.



-Egyre gondoltunk. Akkor este. Puszi

-Szia!



Várjunk csak. Puszi??? Hát ez meg mit akar jelenteni. De nem volt időm ezen filózni, mert rága barátnőim rögtön nekem estek a kérdéseikkel. Cat ugye sejtette mitől is van olyan jó kedvem, mivel tegnap éjjel ott volt, de Cory, kimerültségig faggatott. Elmeséltem nekik mindent, még azt is bevallottam, hogy talán soha az életemben nem vonzódtam pasihoz ennyire.
Amikor végre leszáltak rólam, bedobtam az adu ászt.


-Cat, és veled meg Bobbyval mi van?-kérdeztem ártatlanul a kávémat szürcsőlve.

-Ki az a Bobby és én miért is nem tudok róla-Cory felháborodott arcán elnevettem magam, de ahogy Cat nézett kapásból az arcomra fagyott a vigyor. Cat ölni tudod, volna amiért őket is ki kell pletykálnunk.

-Hát Eve pasijának a haverja!

-Hé, nem a pasim, csak, csak, aj lányok remélem az lesz.

-Na Szóval az Ő haverja, és -baszki, nem is értem miért volt mérges rám mikor felhoztam a témát, csak úgy ontotta a szavakat ránk. Örültem, hogy boldog, de féltettem.

Ő is féltett engem, a közös kis tinédzser kalandunk óta egyikünknek sem volt komoly kapcsolata, mert féltünk a csalódástól. Bár most, hogy nem ezen agyalok egyfolytában, be kell valljam: Hülyék voltunk. Hiszen , az nem csalódás volt, senki nem ígért nekünk semmit, a felelőtlenek mi voltunk.

-Csajok, ma elhívott Tom egy buliba, és kéne vennem valami göncöt, van kedvetek elkísérni?

-Naná, benne vagyok.

-Én is.


-Akkor induljunk is mert már három óra és Tom nyolcra jön értem. Nem kell flancos ruha, házibuliba megyünk, de előtte eszünk valahol egy hamburgert.

-Akkor szerintem egy farmer és valami szexi felső lesz a nyerő.

-Szerintem is Cory.


Bebarangoltunk egy csomó üzletet, mire megtaláltuk azt amire én azt mondanám, soha nem veszem fel, de a helyzetem megkövetelte, hogy fiatalos és szexi legyek.Egy nagyon szűk indigókék csőfarmer mellett döntöttünk, egy nagyon szép egyszerű fekete övvel, aminek a csatját kis strasszkövek díszítették és téglalap alakja volt. Na ezzel még nem is lett volna probléma, de a felsőm  fekete nyakba kötős csipkecsoda, olyan hatása volt mintha horgolva lett volna. Vettem hozzá egy extra csipkés melltartót, és hogy kicsit szolidabb legyen egy lenge kis fekete bolerót.Na , meg persze egy újabb cipővel bővült a gardróbom.

Hazaérve , mint a kis angyal álltam neki készülődni, mivel már majdnem hét óra volt. A hajamat göndören és kibontva hagytam. A szemeimet csak kihúztam egy kis alapozás és púder után, már csak a szempilla spirál volt hátra. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és indulásra készen vártam, hogy Tom megérkezzen.

-Jaj, hát te hova mész anya ilyen csinosan, tudtommal ma nem dolgozol?

-Randim van-vigyorogtam mint egy idióta a lányomra.

-Anya, hiszen ez szuper, és ki a szerencsétlen áldozat?

-Marha vicces vagy, ez most más, és amúgy ha megtudod, meg akarsz ölni. Szóval egyenlőre nem mondom meg. Majd ha már biztos lesz.


-Na, ne már!! Ez így nem ér!

-Na jó, csak ne visíts. Thomas Runson!


-ÁÁÁÁÁÁÁ-nem hiszem el. Érezd jól magatokat-kacsintott rám Zoé.

Hihetetlen ez a lány, de nem volt ezen időm gondolkodni mert csengettek. A szívem a torkomban dobogott, az adrenalin  vágtázott az ereimben. Ahogy kinyitottam az ajtót viszont elnevettem magam. Tomon egy ugyanolyan színű nadrág volt mint rajtam és egy fekete ing. Eszméletlenül összeöltöztünk.

-Szia-adott két puszit az arcomra-Mehetünk?

-Persze, hihetetlen , hogy összeöltöztünk, -mosolyogtam meg magunkat, ám amikor megpillantottam a ház előtt lévő autót sofőrrel, kipukkadt belőlem a nevetés.

-Most, mit nevetsz?

-Bocs, de őszinte leszek , belese gondoltam, hogy nekem ma egy híres színésszel lesz randim.-baszki Eve ezt hangosan is kimondtad-feddtem meg magam.Randi? Hogy lehetek ilyen idióta. Nem hiszem el.

-Szóval akkor ez most randi?-Tom olyan szexi mosolyt villantott felém, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Esküszöm, he nem hosszabb távon gondolkodnék benne, rávetném magam.

-Hát, ő, azt hiszem az?!-inkább kérdeztem, mint mondtam, hiszen, most már teljesen összezavart.

-Az, de felejtsd el, hogy ki vagyok, nem színésszel van randid, hanem velem, a sofőr meg azért kell, hogy tudjak inni egy jót én is.De ha taxival, megyünk  nem tudok átlagos lenni.-olyan szomorkásan mondta, hogy elgondolkoztatott, hogy tényleg élvezi e a munkája, de mire a gondolataim végére értem már a kocsiban ültünk.

-Nézd Tom, ne haragudj az előbbiért, tudod nagyon jól, hogy engem nem érdekel , hogy mi a foglalkozásod, hanem az érdekel , hogy ki vagy. Most lehet, hogy ez túl lelkizősen hangzik, de így van. Én sem az a határozott üzlet asszony vagyok akit Bobby megismert és elmesélt. Nekem is vannak titkaim, álmaim, és gyengéim. Szóval nyugi, téged látlak nem Hollywoodot.

-Köszönöm, sokat jelent, nekem , hogy ezt elmondtad, és őszinte legyek amikor bemutatkoztál azért is lepődtem meg, mert Bobby , már bocs, de abszolút egy üzletasszonynak írt le és egy zárkózott fapicsának, aki próbál humoros lenni.Ja  és amúgy , őrjítően szexi-mosolyogta el a végét.


-Hát én megölöm Bobbyt az tuti. De amúgy igaza van, 4 napja én sem ismerek magamra, tényleg ilyen voltam, de valami változott, nem tudom megmondani micsoda, de egész máshogy nézek dolgokat. Talán öregszek-nevettem fel zavartan!


-Dehogy, csak változunk, mindenki változik, és szerintem ehhez nem kell, nagy horderejű esemény az életedben, elég, ha csak máshogy teszed be a hűtőbe a tejet. Onnantól viszont, másik mederbe terelődik az életed. Olyan lesz mint egy országokon és tájakon áthaladó vad folyam, és más más, tájakon halad keresztül,  végül a tengerbe ér vagy az óceánba,ekkor találja meg az igazi boldogságot. A nirvánát.


Az egész utat végig beszéltük, hihetetlen mennyire egymásra voltunk hangolva, volt olyan téma amiben nem értettünk egyet, és tetszett, hogy mind a ketten harcoltunk a saját eszméinkért. A beszélgetést a sofőr hangja zavarta meg.
-Megérkeztünk Mr. Runson.


-Köszönöm Dean.


Egy nagyon hangulatos és eldugott kifőzde szerűségre esett Tom választása. Az étel nagyon finom volt, és iszonyú jól esett, hogy nem kellett flancos elegáns borokat vedelnünk, hanem sört ittunk. Ismételten jól tudtunk egymással kommunikálni és mint kiderült, Tomnak nagyon jó humora van. Már fájt a hasam és folyt a könyvem a gyerekkori sztorijaitól.
-És akkor képzeld el az anyám arcát amikor , benyit a szobámba.Ki vagyok kötözve az ágyhoz és nőnek vagyok sminkelve. Ja, és persze egy szál alsógatya. Az már csak utóbb derült ki, hogy a hülye tesóim, amíg aludtam, úgy gondolták ez jó poén lenne. De hát ez 17 évesen rohadt ciki.

-Tom elég, hagyd abba nem bírom, be fogok pisilni a nevetéstől.

A késöbbi izomláztól és bepisiléstől Tom mobilja mentett meg.-Bocs, ezt fel kell vennem.-nézett rám bocsánatkérőn.Intettem a fejemmel, hogy semmi baj.

-Igen? aha, megyünk , jé, már ennyi az idő, oké Bobby indulok. Jó viszek, na szia.

-Már bocs, de nem tudják, hogy megyek veled? Csak mert azt mondtad indulok, nem pedig indulunk.

-De tudják, nem tudom miért mondtam. talán mert általában egyedül szoktam menni.

-Általában?-néztem rá kérdőn és megálltam az ajtóban ahogy haladtunk ki a kocsihoz.


-Igen általában.-nézett rám értetlenül, majd szinte láttam a, hogy leesik neki, vajon miért is kérdezem, és gonosz vigyorra húzta az ajkait.-miért?

 Nekem sem kellett több, bele mentem a játékba, de miközben a száját figyeltem ,a gondolataim nem éppen szűziesek voltak ,ezért elfelejtettem válaszolni elmélkedésemből a hangja rángatott vissza.

-Miért is?


-Ja, csak úgy kérdeztem-egy vállrándítással beszálltam a kocsiba.