Békülés?(13.fejezet)

 Tudtam, hogy adnom kell neki egy esélyt, illetve nem is neki hanem magamnak.
Akarom ezt a férfit, nem  tudom miért, de nélküle üres lenne az életem. Ebben az egy hétben többet éltem, mint életem során összesen.

-Nézd Eve, amikor idejöttem a srácokkal és megláttalak, azt hittem egy újabb tini anyuka, aki szintén oda van az általam eljátszott szerepekért. De két perc alatt leosztottál és kiderült, hogy te más vagy. Sosem találkoztam nálad összetettebb személyiséggel.
Nem ismerlek, de tudom, hogy meg akarlak ismerni.Tudni akarom milyen az üzletasszony éned, tudni akarom, milyen amikor összeomlasz valami miatt és melletted lenni.
Tudni akarom milyen vagy mikor örülsz és boldog vagy. De arra is kíváncsi vagyok, bár ne adja isten, hogy milyen amikor fáj valamid. Nem ígérem, hogy egymás mellett fogunk megöregedni, de azt tudom és ígérem, hogy sosem foglak bántani, és meg szeretnélek ismerni.Azért nem szóltam a forgatásról, mert egyszerűen kiment a fejemből, amikor meg eszembe jutott, akkor nem tudtam, hogyan tálalni.
Lehet, hogy meglepő, de színész ember létemre nem vagyok a szavak embere. Sajnálom, hogy így kiborultál. Én nem játszottam veled.Nem szoktam mindenkit az ágyamba cipelni, főleg, ha komolyan gondolom az illetővel a történetet.
Nekem is voltak kalandjaim és kapcsolataim előtted, de két éve egyedül vagyok, nincs senkim. Egy éjszakás kalandom persze nekem is volt, hiszen férfi vagyok az istenért, de hidd el, komolyan akarlak.
Vasárnap elutazom, de egyenlőre csak pár napra, egyeztetni, gondolom nem tudsz velem jönni, mert Zoé érettségizik és ezer dolgod lesz, de Zoé érettségiére visszajönnék. Persze, ha meghívsz és sikerül megbeszélnünk mindent.Amit még végig gondoltam, beszéltétek, hogy a lányok utaznak Európába.Londonból jobban szemmel tudnád tartani őket, eljöhetnél velem.Persze ha nem az sem baj, csak kibírunk pár hetet.
Kicsi, légy szíves gondold végig, hogy mit szeretnél, de azért arra kíváncsi lennék, mi a francért értelmezel mindig mindent félre. És jó lenne, ha te is mesélnél magadról. Mert ha rólad van szó mindig bezárkózol.


Szavai hallatán kicsit megkönnyebbültem, de aztán eszembe jutott a szőke hajú lány . Nem hagyhattam szó nélkül.

-És mi van a lánnyal akivel a taxiból szálltál ki.


-Majdnem úgy vezettem le a feszültséget ahogy te, de Toby barátnője leállított és hazavitt.

-Bőröndökkel?-húztam fel a szemem, kit akar tényleg hülyének nézni.


-Tobyhoz készült, ma érkezett Londonból, de Tobynak fellépése volt, és így a klubba jött, ott találkoztunk, de látta milyen állapotban vagyok és haza vitt. A cuccát hozta magával. Toby jött érte, és úgy jöttünk ide.


-Értem. Szóval, igazad van én is hülye voltam. Próbáljuk meg elfelejteni a mai kis incidenst és kezdjük előröl a dolgokat ,kicsit lassabban. Te utazz el vasárnap és gyere vissza. Tény hogy nem tudok veled menni, mert ez a bankett minden időmet leköti meg még a klub is. Londonba nem szívesen megyek, de majd még meglátjuk. Ha Cattel meg tudok egyezni, nem látom akadályát, hogy meglátogassalak. Innentől lassabban haladunk, jó! Ígérem, azt is, hogy beszélni fogok magamról, de nekem most ehhez még egy kis idő kell. Sajnálom, de még annyira nem bízom benned, hogy a titkaimba is beavassalak. Főleg úgy hogy nem csak rólam van szó.

Hozzá bújok, érzem, hogy megnyugszik és én is. Jó érzés a karjaiban lenni. Biztonságos. Percekig nem mozdulunk, nem szólunk, csak hallgatjuk a másik szívverését. Lélegzünk. Lassan mozdul meg, eltűri a hajam  és végig húzza nyakamon az orrát. Beleborzongok.
Óvatosan közelít a számhoz, és gyengéden kezdi el becézni, mintha attól félne bajom esik. Kezeivel épphogy hozzámérve simogatja le rólam a finom anyagot. Én is óvatosan mozgok, lassan megfontoltan vetkőztetem. Úgy dönt, hogy most a kanapéra fektet, a karjaiba véve juttat el odáig majd egy laza, de féltő mozdulattal tesz le. Szétnyitja lábam, hogy hozzá férjen testem érzéki pontjához. Nyelve őrjítő lassúsággal kezd el dolgozni rajtam. Vonaglok, akár egy cowboy a nyeregben, hiába emel csípőm , hogy gyorsabban csinálja, nem teszi.
-Tom, nem bírom-nyögöm halkan, de a hangom engem is megrémít. Sírok! Észre sem vettem eddig. Tom fölém hajol és lassan csókolja le rólam a könnyeket.
Lábamat szétfeszítve merül el bennem. gyengéden, de mégis megveszek tőle, A szemeiben, most nem csak a vágyat látom, hanem a féltést és az odaadást is. Ahogy elkezd mozogni bennem ajkaink ismét egymásra találnak.Csókol. Nagybetűsen csókol. Olyan a csókja, mint amiket az ember, gyermekkorában megálmodik magának. Az orgazmus lassan ér el minket, ám mikor odaér, gejzírként tör fel belőlünk.

Csak pihegünk egymás karjában és hallgatjuk a kint dübörgő zenét. Mind a ketten elmosolyodunk, kérdőn nézünk a másikra, hogy vajon most akkor mi legyen, én töröm meg a csendet.
-Békülünk?

-Békülünk!