Képtelenség!(9.fejezet)

Izzadtan , kifáradva, de kielégülve széles vigyorral az arcomon, feküdtem a mellkasán és hallgattam, lassan normális ütemben verő szívét. A legszebb dallam volt fülemnek. Legszívesebben kikiabáltam volna a világnak, hogy boldog vagyok. A szavakat kerestem, de megelőzött.

-Te vagy a legcsodálatosabb nőszemély tudtad?-kuncogott.

-Nem, de most már tudom.
Felemelkedtem , és apró puszit nyomtam a szájára.


-Tom, letusolnék? Adnál nekem egy pólót meg egy törölközőt!

-Persze,tiszta törölköző a fürdőben van a szekrénybe, a pólót meg mindjárt adom.


Nem zavartatta magát, meztelenül kelt ki az ágyból és a szekrényhez lépett. Hangosat nyeltem a látványától, de ahogy felém fordult zavartan elfordítottam a tekintetemet.Kinevetett basszus kulcs, lebuktam. Na nekem sem kellett több kecsesen szálltam, ki az ágyból és fenék riszálva indultam el a fürdő felé, majd az ajtóból visszanéztem, döbbent és egyben vágyakozó fejjel nézett utánam, de amint a szemünk találkozott elnevettük magunkat.

-Oké, te nyertél-nyújtotta a pólót mosolyogva én pedig magamhoz húztam egy csókra.

-Nem szabadulsz ilyen könnyen.-jelentettem ki majd beszívtam alsó ajkait a számba és nyelvemmel kezdtem becézgetni.

-Ahh, megőrjítesz.


-Akkor jó.

Tudom, gonosz húzás volt, de eme kijelentésemmel ott hagytam és bevonultam a fürdőbe.
Tisztán és frissen mentem ki, de Tom nem volt a szobában, a teraszon ült sört iszogatva és cigizett. Lehuppantam mellé és én is rágyújtottam.

-Nem eszünk?-kérdezte.


-De épp akartam mondani, hogy kicsit megéheztem.


-Csak nem kifárasztottalak?-próbálta húzni az agyamat, de a fagyi megint visszanyalt. Akár csak az előbb.Felálltam és az ölébe ülve hozzádörgölőztem , végig nyaltam a nyakán, majd a fülébe suttogtam.


-Hah, ahhoz korábban kell, hogy felkelj. Fogalmad sincs milyen vagyok ha bepörgök, ez csak az ízelítő volt édes.

Az ölében már is éreztem, hogy éledezik, fel akartam állni, de a kezem után kapva visszahúzott. Ezúttal vad volt és szenvedélyes, nem finomkodott, ott a teraszon tett magáévá, de úgy, hogy azt hittem a pokol tüze sem égetné jobban a bőrömet, mint az ő érintése. Elvesztem benne. Hangosan nyögtem és vergődtem a kezei között alatta. Nem engedte, hogy bármit is csináljak, uralkodni akart felettem. A testem felett és én ezt piszkosul élveztem. A kezeimet a fejem fölé szorítva tartott sakkban. Nyelve , olyan táncot járt a mellbimbómon, hogy a kéj ami az ereimben végigszáguldott, hangos sikításra sarkalt. Csókkal tapasztotta be a számat amikor a beteljesüléstől elvakultan , megfeszültem a kezei között.

Nincs arra szó, amit éreztem, komolyan attól féltem, már talán sosem kapok levegőt rendesen. A padlón feküdve lihegtem, mint valami kivert kutya és nem tudtam megszólalni, de felállni sem. Egyszerűen, az élvezettől minden erőm elszállt, és csak voltam. Éreztem ahogy Tom a karjaiba vesz és bevisz az ágyra. Nem tudtam megmozdulni, hang nem jött ki a torkomon, üveges tekintettel néztem rá. Ő csak mosolyogva hozzám bújt és elnyomott minket az álom.


Hangos csörömpölésre riadtam fel. Azt sem tudtam, hol vagyok hirtelen, de ahogy a kellemes emlékképek az elmémbe kúsztak akaratlanul is zavarba jöttem, istenem , ez a pasi őrült, persze jó értelemben. Minden mozdulatával az én javamat akarta. Kicsit kellemetlenül is érintett, hogy ismét nem hagyott kibontakozni, de remélem lesz még rá alkalmam.

A csörömpölés csak nem akart abbamaradni, ezért kénytelen kelletlen, kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. Mikor megláttam Tom min ügyköd, elmosolyogtam magam és az ajtó mögé bújtam. Adoniszom  épp a konyhát tette rendbe és terített meg az étkezőben, két gyertya égett az asztalon és egymás mellé volt a teríték rakva. Visszamentem halkan és újra kiindultam felé, de most már hangokat csapva, ne hogy elrontsam a meglepetését.


-Szia. ölelt át, majd egy puszit kaptam a fejem búbjára.

-Szia.

Zavarban voltam a nézésétől. Egyszerűen , mintha felfalna a tekintetével.


-Gyere együnk.


-Oké, aztán lassan elindulok, a lányok nálam buliznak, meg kéne néznem egyben van e még a házam.-nevettem.


-Azt hittem, maradsz?-nézett rám kérdőn.


-Tom , tudod, hogy szívesen maradnék, de felelősséggel tartozom a gyerekem iránt. És most ott vannak a barátnői is, így is elmúlt hajnali három.

-Tudom, bocs, de akkor is rossz lesz így.


-Gyere velem! Aludj nálam.


Baszki ezt kimondtam hangosan is, de hát mit tudnék tenni, egyrészt tényleg szeretném, másrészt, az elkeseredett arcát nézve a szívem is megszakadna ha itt kellene hagynom.


-Nyugi, a lányok nem fognak szétszedni.


-Nem félek tőlük, és szívesen megyek.



Életem első pasija akit hazaviszek, beszarok, hogy harminchat évesen ez is eljött. Zoé, halálra fog cikizni, de nem baj. Megfordult a fejemben, hogy kicsit gyors tempóban haladunk, de  tizennyolc év tengi-lengi után én is megérdemlem a boldogságot és nem fogok taktikázni, mint sok nő. Egyszerűen csak megélni akarom a pillanatokat, amiket Tommal tölthet, addig amíg lehet. Nem fogok gondolkozni, és ha akarnék sem tudnék, az ösztönei vezérelnek. Semmi más.

Miután megettük a késői vacsit, vagy már inkább reggelit Tom összepakolt magának pár cuccot és indultunk hozzám. Küldtem Catnek egy SMS-t út közben, hogy ma nem megyek be , tartsa a frontot, és majd mesélek.
A házban csend , honolt, hál istennek a csajok szót fogadtak és nem csináltak felfordulást. Mindenki Zoé szobájában édesen aludt, össze vissza. Ki a földön, ki az ágyon. Tomot felfedező útra indítottam a házban, amíg leellenőriztem a lányokat, és húztam fel neki is ágyneműt. Épp a párnákat ráztam fel, mikor hátulról átölelt.Megijesztett, nem számítottam rá, hogy ilyen otthonosan fog mozogni , arra meg végképp nem, hogy ilyen fesztelenül tudunk viselkedni. De , ez lenne  a normális nem .
Lezuhanyoztunk, majd egymás karjába fészkeltük magunkat. Sokáig beszélgettünk még az ágyban,. valahogy nem akartunk kifogyni a témákból. Beszéltem neki a szüleimről, Lizzyről, és hát Zoéról és az eddigi életünkről. Aztán hirtelen , mondott valamit, és köpni nyelni nem tudtam.

-Tudod, emlékeztetsz egy lányra, akivel még otthon Londonban volt egy futó kalandom. Gyerekként sem voltam valami nagy nőcsábász, mint ahogy most sem, csak akkor tudok megnyílni, ha valaki tényleg érdekel. De ő pont, olyan volt mint, te. A kisugárzása az egész lénye, még külsőre is hasonlítasz rá. Úgy vonzottuk egymást akkor ott a szórakozó helyen mint két mágnes, veled is ezt érzem. ő is amerikai volt! Lehet, hogy te voltál-nevetett fel. Butaság igaz?


Ohh, ha tudnád, hogy napok óta én is ezt érzem, de idáig, elhessegettem a gondolatot. Mert hát képtelenség, ilyen nincs. Ennyire nem lehet kicsi a világ. Nem lehet ő, az. Ha most elmondom neki a történetemet két lehetőség van. Vagy csalódik bennem amiért hazudtam, neki, hogy Zoé apja meghalt, vagy még nagyobb bolondnak néz, ha felvetem azt a lehetőséget, hogy talán lehetek én az a lány. Hiszen én is voltam Londonban és én is így éreztem ott egy fiú iránt. De mi annak az esélye, hogy pont mi ketten voltunk azok a mágnesek. Ha kiderülne, hogy mégse, egy világ omlana össze bennem. És amúgy is, egyszerűen ez képtelenség!


-Nem, nem az. De elég kicsi az esélye rá.-ezzel nem hazudtam, nem tudtam mást mondani, mert a lelkem mélyén szerettem volna ha igaza lenne. De nem volt bátorságom még az esélyét sem megadni annak, hogy ő az. Hiszen, ha ismét elveszítem, akkor abba belehalnék. Ha esetleg Tommal még sem működne a dolog, akkor is csak egyszer veszíteném el. Meg hát basszus, ez képtelenség, ilyen csak a filmekben, meg a romantikus regényekben van. Ki is zártam a fejemből ezeket a gondolatokat és adtam át végre magamat a fáradtságnak.