A hegytető(40. fejezet)

A pihenésre szánt idő a végéhez közeledett. Utolsó Magyarországon töltött napunkon ki sem mozdultunk a szobánkból. Egész nap egymást szerettük, hol gyengéden ,szerelmesen becézgettük egymást, hol vágytól ködös tekintettel ,vadul mélyültünk el egymásban. Az elmúlt pár nap során, minden otthoninak sikerült apróbb, nagyobb ajándékokat beszereznünk, így este a reptérre, plusz három csomag kíséretében érkeztünk meg. Tom hősiesen cipelte, húzta vonta őket, majd mikor végre leadta őket a bejelentkezésnél, megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, amin persze én jót mulattam.

-Ne haragudj, de nem vicces.-tetette sértettségét.

-De, az-kacagtam tovább, most már azon is, ahogy durcizik.-Látnod kellett volna magadat. Azt hittem, sosem érsz oda velük.

-Na meg állj csak!.-fenyegetett meg kedvesem, de már mire kimondta éreztem édes ízét a számban.

-Ha ilyen a bünti sokszor leszek rossz!-incselkedtem.Elfenekelsz?-Olyan ártatlanul kérdeztem, igazából csak viccnek szántam, de ahogy Tomra néztem meglepődtem.

A szemei kikerekedtek, a levegő bennmaradt a tüdejében, majd nagyot nyelve végignézett rajtam. Hirtelen felkapta a fejét körbenézett és a mosdók irányába kezdett húzni. 

-Befelé!-mutatott a női wc ajtajára.-Mindjárt megyek utánad!

-Neeeem Tom. Szó sem lehet róla!-ledöbbentem, most komolyan a reptér klotyóján akar dugni. Hihetetlen.

-De! Kellett neked incselkedni! Vállald a következményeit! Különben is, nem mered?

Na ,ez volt a varázsszó, én ne merném? Szó nélkül bevonultam a mosdóba.Fél perc sem telt bele, de már vadul szaggattuk egymásról lefelé a ruhákat. Meg kell mondjam, rövid, de annál eseménydúsabb együtlétet produkáltunk.

 A repülő utat mind a ketten végig aludtuk, talán túl mélyen is, hiszen az utaskísérő ébresztett fel minket megint!Akár csak ide fele! Nagy nehezen, kómásan összeszedtük magunkat. A csomagokat meglátva összenéztünk és kitört belőlünk a nevetés. Ezer éve, nem nevettünk ennyit, mint az elmúlt egy hétben. Elosztottuk egymás között a csomagokat és taxiba szállva hazaérkeztünk. 

A ház üresen várt minket. Az ikrek a mamánál, Zoé pedig ugye már a saját lakásában volt. Rossz volt így hazajönni, akkor tudatosodott bennem, hogy mennyire hiányoztak már a gyerekeim.

-Nem vagy fáradt?.-kérdeztem kedvesem.

-Nem, felhívom anyádat és átmegyek a gyerekekért.

-Jó én meg  felhívnom Zoét és Catet is. El kell nekik mondanunk, minél előbb Tom!-néztem kedvesem szemébe komolyan.És akkor este kupaktanács!

-Oké, Cattal és Bobbyal, de estig nem akarok várni. Zoénak most azonnal el akarom mondani. Szóval menj át Tomért és Rebiért addig én felhívom Zoét, hogy átugrom. Szombat révén biztos otthon van.

-Én is veled akarok menni!-duzzogott, ami mondjuk érthető is.

-Jó, akkor megmondom mi legyen. Letusolunk, átöltözünk, elmegyünk Zoéhoz, és majd onnan elmegyünk a srácokért anyámhoz, jó?

-Tökéletes, imádlak.-és egy csók kíséretében fel is rohant zuhanyozni.

Iszonyatosan rám tört az izgalom, vajon Zoé mit fog szólni, és anyámék, és a nővérem, akivel az utóbbi hat hét évben alig beszéltem, mert folyton azzal csesztetett, hogy álomvilágban élek, amiért őt keresem. Hát megtaláltam! Alig várom, hogy az orruk alá dörgöljem. Tom végre végzett, de mikor lejött a konyhába és megláttam , majd meg pukkadtam a röhögéstől. Kedvesem, akire még a premiereken is alig tudunk normális ruhát ráerőltetni, ott állt előttem, ingben, nyakkendőben és zakóban. Az oké, hogy farmer volt rajta, de akkor is úgy festett, mint aki minimum tárgyalásra megy.

-Most mit röhögsz, nem jó? Vegyem fel az öltönynadrágot is.-nézett rám kétségbe esetten.

-Nem, isten ments!.-nevettem tovább-Miért öltöztél így ki?-kérdeztem két kuncogás között.

-Nem gondolod, hogy melegítőben fogom a lányom tudtára adni, hogy a lányom.

Na ezen még jobban elkezdtem nevetni, de közben , rettentően meg is hatódtam. A lányomnak, azt , hogy a lányom! Ez jó. Az azonban, hogy így izgul még jobb. Örültem, hogy ilyen komolyan veszi és őt is boldogsággal tölti el a tudat, hogy most már tényleg egy igazi nagy család lehetünk.

-Drágám, nagyon csinos vagy!-nyögtem ki végül.-csak meglepődtem, ennyi! Azért nevettem, ne haragudj!

-Semmi baj, már megszoktam, hogy mindig kiröhögsz, de mi lenne ha készülődnél röhögés helyett!

-Igen is főnök!-szalutáltam, majd felszaladtam én is összekészülődni.

Ha már kedvesem kiöltözött én is próbáltam hozzá öltözni. Egy egyszerű fekete testhez simuló nadrágot vettem fel, hozzá egy mélyen kivágott fehér inget fekete mellénnyel. Miután végre megtaláltam kedvenc fekete csizmámat készen is voltam. Egy leheletnyi smink és indultunk is. Tom alig bírta levenni rólam útközben a szemét.

-Nem lehet azon az ingen egy gombot még begombolni?.-kérdezte felháborodottan, miután a parkolóból kifele jövet két fickó is megbámult.

-Nincs rajta gomb!-jelentettem ki határozottan. Ne hogy már beszóljon, azért annyira nem kivágott a felsőm!

-Hol a kabátod?

-A kocsiban!

Lemondóan sóhajtott, és beletörődően kullogott mellettem, ám mikor felsikoltott, azt hittem infarktust kapok!

-Bassza meg! Virág? Ajándék? Valami? Neked meg kabát!!-olyan képet vágott, azt hittem elment az esze, a karomnál fogva húzott volna visszafelé, ha nem állítom meg. Két kezem közé fogtam az arcát és lassan tagoltan beszéltem neki.

-Tom, kicsim, nekem nem kell kabát, mert melegem van és kocsival jöttünk, szóval nem fogok megfázni, ha a dekoltázsom miatt izgulsz, nyugi, csak a tied, szeretlek! Az ajándékra meg a virágra pedig szintén semmi szükség, hiszen annál nagyobb ajándékot nem tudsz neki adni, hogy te vagy az apja! Nyugodj meg és menjünk, nem lesz semmi baj!

-Oké.-ennyi.

Az ajtó elé érve megint éreztem, hogy az inába száll a bátorsága, de megszorítottam a kezét és nyugtatólag rámosolyogtam. Nem értem mit hisztizik nyolc éve az élete része Zoénak, hat éve a nevén is van. Nem lehet semmi baj!

Zoé szó szerint kirobbanó jó kedvel nyitott nekünk ajtót , hál istennek egyedül volt. Nem akartam Kevin előtt mondani neki semmit. Kevinnek majd Cattől kell megtudnia, hogy van apja, sőt Catnek viszont tőlem kell megtudnia nem Kevintől. Megráztam a fejem, mert már magamat se tudtam követni.

-Szia!

-Szia Anya, Szia Apa! .-ölelt meg minket Zoé, gyertek beljebb.

-Köszi, mi a helyzet kicsim, Kevin?-próbáltam érdeklődni, hogy mennyi időnk van hármasban, de Zoé csak zavartan motyogott valamit az orra alatt, ami roppant gyanús lett nekem!

Zoé itallal és étellel kínált minket, de mi hárítottuk, Tom úgy ficánkolt mellettem, mint valami türelmetlen gyerek, de amint Zoéra néztem, ledermedtem. Olyan egyformák voltak. Nem külsőre, de ugyan úgy ficánkoltak mind a ketten.

-Mondanom kell valamit Apa!

-Mondanunk Kell valamit Kicsim! Én csak mosolyogva néztem ahogy egyszerre szólaltak meg. Tom persze átadta az elsőbbséget Zoénak, hogy mondja csak ő előbb. Zoé felállt és idegesen fel alá kezdett el mászkálni, ami engem egyre jobban nyugtalanított. Már épp kérdezni akartam, hogy talán beteg, amikor végre megszólalt.

-Terhes vagyok!

-Mi?-Pattantam fel örömömben, Zoéból meg feltört a megkönnyebbült zokogás. Egymást ölelve könnyekig hatva mosolyogtam Nagylányomra. Tomra pillantva azt hittem mentőt kell hívni. Fal fehér volt és csak hápogott mint valami kacsa. Ideje volt átvennem a beszélgetés irányítását.

-Apád nagyon boldog, csak most meglepte, hogy nagypapát csinálsz belőle ilyen fiatalon, de hát ez van. Kicsim, viszont most nekünk kell mondanunk valamit. Kérlek ülj le és ne izgasd fel magad, a te állapotodban, most nem szabad, de el kell mondanunk, mert már Apád nem bír magával.

-Tom.-böktem oldalba kedvesemet, aki még mindig úgy nézett a lányára, mint ha az űrből jött volna.Szívem szerint felnevettem volna az ábrázatán. Ismerem, tuti most képzeli el, hogy tekeri ki Kevin nyakát.

-Igen, persze, bocsánat-dadogta- Ne haragudj! Zoé, kicsim én nagyon örülök, hogy babát vársz, csak megleptél. 

Tom végre felállt és megölelte nagyobbik lányát.

-Mit szeretnétek mondani? Ugye nincs baj? Remélem mindent megbeszéltetek?-mosolygott kedvesen Zoé.

-Nincs baj kicsim, csak az van, hogy én vagyok az Apád!-Tom olyan büszkén mondta, hogy majdnem elsírtam magam.

-Tudom Apa, de ezt most miért mondod? Soha nem éreztettem veled, hogy ez nem így van!-nézett rám kérdőn Zoé miközben az apjához beszélt.

-Azért mondom kicsim, mert tényleg én vagyok az apád!

Muszáj volt ismét beleszólnom, hogy Zoé értse.

-Zoé, emlékszel a nyakláncra és a pólóra?-kérdeztem lágyan.

-Igen!

-Tom megtalálta a padláson és kiderült, hogy az az övé.-próbáltam a hangomba szívem minden szeretetét és boldogságát beleadni, hogy értse. Értette!

Zoé, csak hallgatott, mi meg már kezdtünk megijedni, hogy talán rosszul van, amikor végre megszólalt.

-Tudtam! Éreztem, de sosem mertem szóba hozni. Egyszer, még mikor nem is jártál anyával, kutattam utánad a neten. Akkoriban minden tini érted volt oda-Zoé grimaszán elnevettem magam-és találtam egy fiatalkori képet, amin ez a bizonyos póló volt rajtad, és a nyakadban a nyaklánc. De nem mertem anyának szólni.

-Hát , most már mindegy kicsim, a lényeg, hogy itt vagyok!

Zoé bombaként robbant az apja karjaiba.Könnyek, nevetés, és elégedettség töltötte ki a nap hátralévő részét akár merre mentünk. Csacsogások közepette indultunk el az ikrekért.

Anyáméknál sem volt különb a helyzet, senki nem akarta elsőre felfogni, hogy mit is akarunk mondani. De miután, mindent háromszor elmagyaráztunk sikerült felfogniuk. Azért sajnáltam őket, alig ocsúdtak fel az egyik meglepetéstől, sokkot kaptak a másiktól. Zoé terhességének a híre be kell valljam engem is meglepett, sőt kicsit még talán kétségbe is ejtett, de mit volt mit tenni, majd túl tesszük magunkat azon, hogy fiatalon nagymamát és nagypapát csinálnak belőlünk. Mint utóbb kiderült Kevin pont azért nem volt otthon, ugyanis előre rettegett Tom reakciójától.Később persze csatlakozott, hozzánk, de akkor már otthon vártuk Catet és Bobbyt. Caték már tudtak a babáról és ők támogatták a fiatalokat-  Zoéval cinkos pillantásokkal  konstatáltuk, ahogy Tom a vejével az esküvő fontosságáról papol, ugyanis a fiatalok a fejükbe vették, hogy ők ugyan össze nem házasodnak, mert az olyan maradi. Hát, mit ne mondjak, nem örültem, sem én, sem Tom. Én próbáltam nem beleszólni az életükbe, Tom pedig próbált hatni rájuk, sikertelenül.Már épp a desszertet vette ki Zoé a sütőből, amikor megjelentek a vendégeink. 

A vacsora isteni volt, jókat nevettünk és iszogattunk, majd Tom eltűnt egy pillanatra, és egy dobozzal a kezében jött vissza. Én persze rögtön tudtam mi van benne, áldottam is az eszét, hogy most megkönnyíti a helyzetünket így majd talán, nem kell háromszor elismételnünk, itt is a dolgokat.

Lerakta a dobozt Cat elé aki értetlenül nézett, hol rám, hol Tomra.

-Nyisd ki Cat kérlek ezt a dobozt!.-szólt kedvesen Tom barátnémnak, aki szó nélkül teljesítette a dogát, majd meglepődve konstatálta a dobozban a pólót és a nyakláncot.

-Tom, mi van ezekkel. Ez Eve holmija!-barátnőm, úgy nézett Tomra mint valami anyagyilkosra, hogy elő mert hozakodni Kevin és Bobby előtt ezzel a témával, de Tom gyorsan reagált.

-Nem Cat, ez nem Eve holmija, hanem az enyém!

Cat szó nélkül felállt és kiment a teraszra rágyújtani. El sem tudtuk képzelni, hogy mi lehet, miért nem örül velünk, hiszen Tom a gyermekem apja, és nem hiszem, hogy nem esik le neki, hogy akkor Ő is megtalálta azt akit egész eddigi életében próbált elfelejteni. Bobby utána akart menni, de megkértem had menjek én .

-Cat, mi a baj?-simítottam meg a hátát.

-Semmi. Örülök, hogy boldog vagy! Bocsánat, csak irigykedem.-látszott rajta, hogy szégyelli magát, amiért irigy most a boldogságomra. Ezek szerint nem esett le neki, hogy mi a lényege a dolognak.

-Cat, nem érted a dolog lényegét, akkor este én Robbal voltam....-néztem rá jelentőségteljesen

-Értem, de...-kopp, leesett, a levegő bennrekedt a mellkasában a füst amit a nikotin okozott vágtatott fel a légcsövén , majd köhögése átalakult nevetésé, nevetése sírássá, és ez így felváltva folytatódott. Nagy nehezen sikerült belé lelket öntenem, mire a vigyorától alig lehetett látni az arcát.

-Akkor Bobby?-kérdezte mosolyogva

-Igen, Bobby!

-Húú, baszki, kell valami erős.-röhögött.Eve, kérlek had tréfáljam meg!

-Hogyan?-kérdeztem, de máris mosolyogtam. Cat tréfáit imádtam.

-Majd meglátod.

Hát megláttam. A mosolygós barátnőm arca pillanatok alatt dühös , féltékeny őrülté változott , amint beértünk a konyhába. Azonnal Bobbyhoz fordult és már jött is a szóáradat.

-Hogy tehetted, felcsináltál, egy fiatal lányt tinikorodba és nekem erről elfelejtettél szólni?

Bobby szegény csak kapkodta a fejét, hol rám, hol Tomra nézett segélykérően, de mi persze nem segíthettünk. Én alig bírtam visszafogni a röhögésemet, mert Tom is engem figyelt értetlenül.

-Én nem csináltam fel, még soha senkit!-mondta a megszeppent Bobby.-Kicsim, mi a baj?Nem értek semmit!

-Megmondom én mi a baj Bobby .Az , hogy Tom felcsinálta Evet és Zoé a lányuk!A közös lányuk-olyan éllel nyomta meg a közös szót, hogy ha ezek után Bobbynak nem esik le a dolog félő, hogy azon Cat nagyon meg fog sértődni, de hál istennek nem így lett. Kavin és Bobby egyszerre hördültek fel, majd farkas szemet néztek egymással, néha néha az én harcias barátnőmre pillantva, akinek szép lassan, de biztosan, egyre nagyobb lett a mosoly az arcán. Végül mind a hárman egy hatalmas ölelésben forrtak össze.

Mondanom sem kell, hogy ennyi megrázkódtatás után micsoda esténk volt. A felfordulás, ami a lakásban uralkodott, háborús csatatérhez volt hasonlítható.Ettünk , iszogattunk, nevetgéltünk, mint egy boldog nagy család.Az ikrek alig értettek az egészből valamit, de érezték, hogy szeretet és boldogság veszi őket körbe. Békés szép esténk volt csak Bobby beszólásakor tört meg picit az idill.

-Tom, mit szólsz hozzá, hogy a fiam, felcsinálta a lányodat és most nagypapi lesz belőlünk? A vér is meghűlt bennem, sőt az egész szobára ráült a vihar előtti csend. Épp kifújtam volna a levegőt, hogy közbeszóljak amikor a két hülye, mert már nem tudok mit mondani rájuk, hangos röhögésbe törtek ki. Ennyit jelent pár sör a pasiknál.

.

Fáradtan és boldogan néztem a plafonon az ablakon keresztül beszűrődő fényjátékot. A lelkem és a szívem végre egy darabban volt. Az életem a helyére került. Immár nem kell démonokkal, rossz emlékekkel küzdenem, nem kell azon aggódnom, hogy mit rontottam el. Semmi más nem kell , mindenem meg van amire valaha is vágytam. Szerelem, Szeretet, Gyengédség, Boldogság, Egészség, Család, Erő. 

Erőt amiért megmásztam a Hegyet!

A végső boldogság felé(39.fejezet)

 Nincs kijavítva, nézzétek nekem el, de aki várta olvassa, sok sok szeretettel.

Az átszeretkezett éjszaka és a körülöttünk mindig zajló élet miatt, majdnem este van mire magamhoz téretem. Körbenézve Tomot nem találtam sehol, így egy bögre kávéval a konyhába telepedtem le. Élvezettel szívtam  a  cigimet és iszogattam  az ébresztő nedűmet.

Az arcomra akaratlanul is kiült a boldogság vigyorom, de az agyam folyamatosan kattogott. A lelkem háborgott az érzelmek viharában, ahogy ott ültem, visszagondoltam honnan is jutottunk el idáig, persze a rossz emlékekre összerázkódtam. 

Próbáltam kizárni a múlt sötét felhőit, és csak a boldog percekre emlékezni, nem volt nehéz, hiszen bármi is történt , szeretem, és tudom, hogy lesznek még nehéz pillanataink, tudom, hogy nem lesz könnyű de együtt vagyunk és boldogok, mert olyan dolgot kaptunk az élettől amit meg kell becsülnünk. Felértünk az életünk hegyének a tetejére. Igen, vissza fogunk még egy párszor csúszni, de már soha nem kell a legaljáról megmásznunk a hegyet és főleg nem egyedül.

Hihetetlen érzések kerítenek hatalmába, ezerszer átbeszéltük az éjszaka folyamán, két szeretkezés között, hogy mit és hol rontunk el mindig. Igen, be kellett valljam, hogy egy kicsit elkapkodom a dolgokat és nem igazán kommunikálok. Ami a legfőbb baj forrása. Soha nem mondtam ki igazán Tomnak ha valami bántott vagy zavart, mindig nyeltem magamban és amikor megtelt a pohár azzal a bizonyos utolsó cseppel akkor viszont hatalmas cunamiként söpört végig rajtunk.Akkor jöttek az idióta kis alürjeim, amiket be kell valljak a filmekből tanultam.

Tom viszont végre beismerte, hogy az utóbbi időben teljesen belefelejtkezett a munkába és a srácokba, az utóbbi nem is lenne baj, de azért a gyerekeinknek semmi bajuk nem lesz, ha a szüleik egy kis időt egymásra is fordítanak.  Végül azért dűlőre jutottunk és hál istennek azt a sokkot is sikerült feldolgoznom, hogy Ő életem Ője.

Hazudok, nem sikerült feldolgoznom. pörgetem magamban az évekkel ezelőtt történteket és csak azon morfondírozok, hogy mit tettem én hogy ezt megérdemlem az élettől. Hihetetlennek, de mégis nagyon is valóságosnak hat az egész.

Ott ültem, a kislányos vigyorommal az arcomon és észre se vettem mikor két kéz fonódót körém. Szorosan ölelt magához, úgy mint aki soha nem akar elengedni. Nem kellett már beszélnünk, nem kellett már a szenvedélyünket bizonygatni, hiszen egész éjjel azt tettük. Egyszerűen csak ültünk és mosolyogtunk egymást ölelve. Sok év után először néztünk végig ágyban egy filmet, sok év után ettünk az ágyban és ami a legfontosabb , régen nevettünk ennyit. Jól esett hétköznapinak lenni, nem partikról hazaesett híres férjet látni. Tom végre olyan volt, mint egy igazi családfő. 

Fogalmam sincs miért, de nagyon hamar elaludtunk megint mind a ketten, valószínű az időeltolódás, és az érzelmi sokk is , de mondjuk az előző éjszakai ágytorna is előhozhatta belőlünk a Csipkerózsikát. Reggel megint egyedül ébredtem, ami bevallom kezdet zavarni, ezért  Tom keresésére indulok, hogy hangot is adjak természetesen ésszerűen nemtetszésemnek. Nem akarnék vitát, csak jól esett volna reggel mellette ébredni.

A frász jön rám attól, hogy megérzek egy kezet és egy puszit a nyakamon. Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy Tom már mögöttem áll. A vállamat simogatva csókolja a nyakamat, majd a fülembe súg.

-Jó reggelt szerelmem!

-Szia.-kuncogok, mert csikiz ahogy a fülem mögött szaladgál a lehelete.-Már megint egyedül ébredtem!-játékosan durcásra változtatom a hangom.

-Sajnálom, de hívott a természet.-vissza akartam bújni, de addigra itt álltál, mint valami holtkoros a szoba közepén.-nevet fel.

-Téged akartalak megkeresni, de még nem is tértem magamhoz igazán.

-Jó, gyere igyunk egy kávét, és utána, mit szólnál , ha egy kicsit körülnéznénk a városban?

-Szuper!-Hál istennek, az évek alatt Tom körül csitult a felhajtás, az akkori tinik mára felnőttek és nem sikongatnak utána az utcán.-Kérek reggelit is.-jelentem ki határozottan, majd a fürdőbe vonulok.

Nagyon boldogan indul a reggel élvezem, hogy végre kiléphetek a kiskosztümből. Egy kényelmes farmerba , majd egy ingbe bújok, megfésülködöm, fogat mosom. Éppen , hogy egy kis halvány sminket kenek magamra, majd kiviharzok Tomhoz, az életmentő nikotin és kávéért. Na és persze a beígért reggelimért. Csacsogva , jókedvűen reggelizünk. Sikeresen el is húzzuk, majdnem tizenegy óra mire a nyakunkba vesszük a várost. Gyalog indulunk el az Andrássy úton, majd valahogy a Hősök terénél kötünk ki. Mivel gyönyörű őszi idő van, beülünk oltani a szomjunkat és ismét csipegetünk egy kis nassolni valót. Tom megkóstolja a már általam ismert rétest én viszont Rákóczi túróst eszem. A városliget felé sétálva a Vajdahunyad várát is megnézzük. Rengeteg fényképet készítünk. Már egész késő délután jár az idő, mikor röstelkedve jut eszembe, hogy a gyerekeket fel sem hívtuk. Tom gyorsan kiszámolja az időeltolódást és már tárcsázik is.

Hál istennek, minden rendben van az ikrekkel is és Zoé is jól van. Nagyon nehéz volt visszafogni magam a telefonban, hogy ne üvöltsem ki hogy Tom tényleg az apja, de a beszélgetésein során kedvesemmel úgy döntöttünk, ha hazamentünk személyesen közöljük a jó hírt mindenkivel. Őszintén szólva, kétlem, hogy elsőre sikerül őket meggyőznünk bizonyítékok nélkül, ezért is döntöttünk így. A hívások után, ismét egymásnak szenteljük minden figyelmünket és boldogan andalgunk visszafelé a szállodába. Tom persze megpendíti, hogy elmehetnénk valahova vacsorázni. Fogalmam sincs hova mehetnénk, így a hotel recepcióján kérünk információt. 

Egy nagyon kellemes kis vendéglőbe a Gundelbe irányítanak minket, amit a városliget felé sétálva észre se vettünk. Az este jól telik az étel ízletes a kiszolgálás kitűnő. 

-Eve, szerinted Kevin, hogy fog reagálni?-Nem értem a kérdést.

-Mihez? Hozzánk?-nézek értetlenül.

-Nem, hát Bobbyhoz!

-Most ezt úgy mondod, mintha tudnám miről beszélsz!-jegyzem meg halkan és várakozás teljesen, hogy hátha végre elmagyarázza.

-Eve, ha te és én akkor este. Akkor akkor este Cat és Bobby! Akkor...

-Ne folytasd, akkor-jegyzem meg humorosan, de mégis döbbenten. Hogy lehet, hogy ez eddig nekem még csak eszembe sem jutott.

 

Döbbenetből döbbenetbe(38. fejezet)

-Tom megijesztesz, mit csináltál?.-eszméletlenül féltem, hogy még csak most jön a java, el nem tudtam képzelni mi lehet még ennél is rosszabb, mint ami most van, vagy egyáltalán mi lehet fontosabb.

-Hallgass végig, semmi rossz nem történt.Illetve igen, elpazaroltunk tizennyolc évet a boldogságunkra mert mind a ketten hülyék voltunk és féltünk megnyílni a másiknak. Én tegnap este megtanultam, hogy minden apró dolgot, érzést ,történést el kell hogy mondjak neked, ahhoz hogy tudd, mi zajlik bennem és hogy mi volt a múltam.

-Tom.-szóltam volna közbe , de leintett, fogalmam sem volt mit akar kihozni ebből az egészből.

-Tegnap, amíg te aludtál és én ezt a kis utazást szerveztem felmentem a padlásra a bőröndökért. -felállt és a csomagokhoz indult, majd egy dobozzal tért vissza. Elfehéredtem, de nem szóltam semmit. Most komolyan azokra a cuccokra lesz féltékeny, akkor tuti kiakadok.

-És ezeket találtam,

mondanom sem kell, a vér is meghűlt bennem, és érzések tömkelege cikázott bennem. Eve én el sem tudom mondani, hogy mennyire szeretlek és rettentően dühös vagyok, hogy ezeket nekem sosem mutattad meg, épp , hogy csak említetted, ha ezekkel a dolgokkal a kapcsolatunk elején találkozok, minden máshogy alakult volna. Még boldogabbak lennénk mint most. Mert én most is boldog vagyok kicsi.

-Tom, mi a picsára akarsz kilukadni!.-szóltam rá erélyesen. Teljesen összezavart és semmit nem értettem az egészből. Ha nem tudnám , hogy nem ivott, tuti azt hinném részeg.

-Eve,amikor először találkoztunk, olyan érzésem volt, mintha már láttalak volna, de aztán ráfogtam, biztos valamelyik újságban, vagy valami partin. Aztán amikor a civakodásod is és a temperamentumod is ismerős lett, akkor elhessegettem a gondolatot. Emlékszel mit meséltem neked életem első szerelméről. Hát te vagy az Eve, azok a dolgok a dobozban az én dolgaim. Én vagyok akit annyi ideig kerestél, és te vagy az akit annyi ideig kerestem. És igen, én vagyok a legboldogabb apuka a világon, hiszen van két gyönyörű lányom és egy nagyon okos vagány kisfiam is.Eve én el sem tudom mondani, mit éreztem amikor ezekre a kincsekre bukkantam. Leírhatatlan , hogy a sors csak egymás mellé sodort minket, és ezek után nem érdekel, hogy hogyan de nekünk egymás mellett van a helyünk. Bármit meg kell tudnunk oldani, hatalmas lehetőséget kaptunk az élettől.

Tom a végére zokogott én meg csak hápogtam mint néma kacsa az ólban. Némán folytak a könnyeim és istenemre mondom körülnéztem a szobába a kandi kamera után kutatva, de mikor újra Tomra siklott a tekintettem elsírtam magam. Zokogtam ahogy csak bírtam, miközben hangos kacajok hagyták el a tüdőmet. Kedvesembe kapaszkodva csak sírtam és nevettem, a lelkemből ezer pillangó repült ki, hogy jókedvre derítsen mindenkit. A testemet a hideg rázta, de bőröm mégis nyirkos volt az izzadástól.Kedvesem csak némán törölgette a könnyeimet az arcán büszke mosollyal.Hatalmába kerített a mámor, a szívem gomozdonyként dübörgött , a mellkasom ritmikus táncot járt. Egyetlen egy mondat visszhangzott a fejemben, az hogy én tudtam. Annyira éreztem az elején, de mindig elhessegettem én is a gondolatot, mert hát képtelenségnek tűnt. A csoda, a nagy betűs csoda történt meg velünk, ami számomra egyszerűen egyenlő magával az élettel.

-Nem is vagy annyira kiborulva.-hebegtem.

-Az már meg volt tegnap a padláson,de megérte.

-Nekem mondod, annyira tudtam, de soha nem mertem szóba hozni. Az elejétől fogva éreztem valami láthatatlan köteléket ami vonzott hozzád. Nem véletlenül mentem bele ebbe az egészbe. Egyszerűen éreztem, hogy te kellesz nekem. Tudod nagyon jól, hogy sem volt még komoly kapcsolatom rajtad kívül.

-Szeretlek.-súgta a nyakamba.

-Szeretlek.

Könnyinktől áztatott testünk hamar megtalálta a módját, hogy még jobban kifejezzük egymás iránt érzett szenvedélyes szerelmünket. Tom olyan hévvel esett nekem, hogy a lábaim feladták a szolgálatot, amint megéreztem bársonyos ujjait nőiességem ingerlése közben . Ajkaink egy percre sem engedték levegőhöz jutni a másikat, de nem is volt nekünk szükségünk, holmi levegőre. Ruháink szó szerint cafatokba kerültek le rólunk, hogy végre élvezhessük egymás minden porcikáját. Hatalmas erővel hajszoltuk egymást a beteljesülés felé, ami a hideg kövön ért minket utol. 

Egész éjjel vadul szerettük egymást, néha néha a lelkünket ért boldogságtól könnyekbe fulladva.

Borúra derű(37.fejezet)teljes:)

Valami nagyon kellemes érzés kerít hatalmába, amikor felébredek. Tommal egymásra vagyunk borulva, ő még alszik. Megfogalmazhatatlan amit most érzek, ezért még egyenlőre csak próbálom behatárolni, hogy vajon mi lehet az.Kedvesem megérzi, hogy ébren vagyok. Ő is fura bárgyú tekintettel szemlélget.

-Mi történt.-kérdezi álmosan.

-Semmi, szerintem leszállunk lassan.

Sejtésem be is igazolódik, a légi kísérő megkér minket kapcsoljuk be az öveinket A gép ereszkedni kezd, Budapest fényei elkápráztatnak, le nem vesszük róla a szemünket addig míg ki nem kell szállnunk.

-Jó sokat aludtunk.-szólalok meg végül a taxiban-Tom, sajnálom, ami történt, és mindenben igazad van.-nézek rá jelentőség teljesen.

-Neked is sok mindenben igazad van, de hidd el a múlt éjjel történteken kívül nagyon sok minden van amit meg kell beszélnünk.

-El fogsz hagyni?-kérdezem ijedten.

-Nem hiszem, de ez nem csak rajtam múlik.

-Tudom.

A reptérről vezető út a szállodáig alig húsz perc. Késő este van, így az utcák kihaltak, ami egy nagyvároshoz képest furcsa, de hát Magyarország már csak ilyen. Alig lézengenek az utcákon a kocsiforgalom is elég gyér, de nem bánom, hogy nincs tömeg. Épp ez a jó benne. Nyugalom van és most pont erre van szükségem, szükségünk.

A szoba elfoglalásával pillanatok alatt végzünk.Bár kicsit lehangoltak voltunk , mert nem volt teraszunk. Tom próbált cseréltetni szobát a recepción, de sajnos telt ház volt, bár megnyugtattak minket, hogy dohányzó a lakosztályunk, minket mégis idegesített a dolog. Sosem dohányoztunk otthon sem a lakásba. Nem volt mit tenni, kijelöltük a konyhát mint dohányzót.

Valahogy egyikünk se tudta , hogyan is kellene nekifognunk ismét ennek a beszélgetésnek. Főleg úgy, hogy Tom ott állt előttem egy száll bokszerban és pólóban miután ő már végzett a fürdéssel. Alig bírtam levenni róla a szemem, és úgy láttam titokban őt egészen mulattatta ez a dolog.Bosszúra esküdtem! A teendőim után a bőröndben kutattam és meg is találtam amit kerestem, gondolom Tom azért is pakolta be nekem a csipkecsodámat, mert ez a kedvence, de azt nem gondolta, hogy első este  be is vetem. Persze hogy nem, mert amikor kiléptem a fürdőből és meglátott, még a poharat is majdnem eldobta. Nagyot nyelt majd inkább leült egy székre, hogy elrejtse érdeklődését. Persze én nem elégedtem meg ennyivel, lassan nyitottam ki a szemetes tartó helyét és óvatosan nekiálltam lehajolva keresgélni.

-Mit keresel?-hangja alig volt hallható, oda hallottam, hogy mekkorát nyel. A vállam felett ránézve viszont elröhögtem magam. A szemei kiguvadva, majdhogy nem a tátott szájából még a nyál is csorgott, a nadrágja láthatóan nagyon szűkké vált a számára. nevetésem persze  visszahozta a képzelet világából.-Jaj, de gonosz vagy!-mosolygott.

-Tudom, bocs, de az előbb én is ezt éltem át. Be kell valljam az otthoni incidens után nem nagyon akarlak húzni, de hiányzol, főleg ha itt vagy mellettem, de mégsem érhetek hozzád.-szmorodtam el és leültem vele szembe a székre.

-Eve, sajnálom, de nem tudom mi ütött otthon belém, de félre értesz, én akarlak, de előtte van egy két fontos dolog amit meg kellene beszélnünk. Kezdjük mondjuk azzal, hajlandó vagy e nekem ételt hozni a sittre, mert h, hogy köcsög Mr. Hollywoodot kinyírom az tuti. Eve, ha még egyszer csak a közelébe mersz menni én megöllek titeket.

Olyan fenyegető volt a hangja és a tekintete is, hogy simán elment volna sorozatgyilkosnak, persze tudtam, hogy hogy érti és meg is értettem.

-Tom, ez természetes, és nem is tudom mi ütött belém, de rettenetesen el voltam keseredve, hogy elveszítelek. Sőt, úgy éreztem elveszítettelek, és ezért csináltam. Tudom, hogy ez nem mentség, de sajnos ez van, tényleg egy hülye picsa vagyok.

-Igen, az vagy, de én így szeretlek és be kell valljam én nem csak majdnem csaltalak meg. Megcsaltalak, nagyon szégyellem magam és alig bírtam magamban tartani, ezért is mondtam csak el féligazságot, hogy könnyítsek a lelkemen.Aztán rájöttem, hogy így is úgy is az lett a vége amitől a legjobban féltem. Visszakaptam.

Félbe akartam szakítani, a könnyeim megindultak és a lelkemet mintha kidobták volna útközben egy repülőből és több kilométer órával zuhanni kezdett volna a föld felé. mardosta a szívemet a bánat és a bűntudat. Jól elszúrtuk már megint mind a ketten. Mind a ketten kellettünk volna hozzá ez tény. Ahoz , hogy idáig fajult a kapcsolatunk az kellett , hogy kölcsönösen szartunk egymás fejére. Ezt Tomnak el is mondtam és sikerült ezt az egészet megbeszélnünk. Nagy sírások közepette de túléltük az esti beszélgetésünket. A könnyektől és az érzelmi sokktól már alig láttam mikor kedvesem gyengéden megölelt és megcsókolt.

-Van még valami.Végig hallgatsz, nem szólsz közbe, nem sikongatsz és ami a legfontosabb nem leszel rosszul. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és a világ legboldogabb férfija vagyok melletted.

Közérdekűűűűű

Kedveseim, ma este érkezik ide a friss. Még csinosítgatom, de készen vagyok...szóval ez tuti. Holnap viszont, már az újra is felrakom a következő fejezetet, aki még nem hallott róla, hát az most már hall róla. Ezen a linken találjátok.  http://azorulet.blogspot.com/ Teljesen más stílus, de azért az erotikát onnan sem fogom mellőzni, aki inkább az érzelmes, romantikusabb dolgokat szereti remélem ő is megtalálja majd a helyét.


Köszönöm, hogy ennyien erre jártok, bár a véleményezésben nem vagytok valami aktívak. Sőt, mondhatni, semmi visszajelzést nem kapok! Tisztelet a kivételnek. Ezért mint minden kedves blogíró társam én is indítok egy játékot.


Nem csak plusz fejezetért, hanem egy egészen izgalmas dologra vállalkozom. Az aki hajlandó nekem véleményt írni, mondhat nekem egy szót és egy témát, amit be kell majd építenem a történetbe. Szerintem vicces dolgok sülhetnek ki belőle. Természetesen nem kötelező, de akkor Eve és Tom története három fejezet múlva lezárul. Ha ti úgy döntötök megajándékoztok a véleményetekkel, akkor ebben a vicces formában folytatom.




E-mail: rejti82@gmail.com
Facebook: http://www.facebook.com/pages/Jud-Rider/191144844276021



Remélem ezzel tudjuk egymást kölcsönösen ösztönözni.




Köszönettel és Tisztelettel




Jud Rider

Félreértés ismét(37. fejezet)

A tökőrbe nézve undorodom magamtól, már megint mit tettem. Tom semmiképp sem ezt érdemli, hiszen mindig kitartott, és azért mert egy picit megingott én rögtön máshoz futottam?Idióta vagyok, meg persze ő is. A francnak tesszük állandóan kockára a kapcsolatunkat. Miért? Mi emberek miért nem tudunk nyugton a fenekünkön lenni. Talán belénk van kódolva, hogy ha valami jó, akkor az nem valós és ha nincs gond csinálunk magunknak, mert különben nem élünk? Valószínű! De hát ez a legnagyobb idiótaság a világon!

nincs mit tenni, le kell menjek és a szemébe kell nézzek. A lépcsőn elindulva megrettenek a csomagok láttán, meg is szaporázom a lépteimet lefelé. Nem mehet el. Nem hagyhat itt az lehetetlen. Nem engedem és kész! Ha kell a lábai elé vetem magam, de nem hagyhat itt minket. Képtelen lennék nélküle lenni. Hol vannak a gyerekek azt nem tudom, remélem nem vitte el őket is. A pánik a gyerekek miatt eluralkodik rajtam, a rózsaszín köd leereszkedik az elmémre és már nem is az érdekel hogy elmegy, hanem , hogy elvitte a gyerekeimet.

-Hol vannak?-kiabálok kikelve magamból, ő meg holt nyugodtan ül a kanapén. Na ez nem jó jel.

-Anyukádnál.-feleli higgadtan. Amint meghallom, hogy anyámnál vannak lehiggadok. Leülök mellé és csak bámulok magam elé. Várom az ítéletet.

-Eve, nézd, szerintem időre lenne szükségünk.

A szívemben tőrt ként hatolnak a szavai, a karom lezsibbad a gyomrom liftezik, hát mégis elhagy. A zokogás vulkánként tör ki belőlem. Tom átkarolja a államat, hogy csillapítsa a rázkódásom.

-Ne hagyj el-könyörgök.

-Nem foglak, elutazunk szépen kettesben és megbeszélünk mindent.Már bepakoltam, nyugodj meg. -simít ki egy tincset az arcomból.Hozzá bújok, érzem a jellegzetes illatát, ami keveredik a parfüm és a cigi illatával, kívánom, olyan rég voltunk együtt, minden porcikám remeg az érintésétől.Szájára tapadok! Könnyáztatta szám miatt sós a csókunk. Egyre vadabbul kapaszkodok belé, attól félek még mindig, hogy elenged, nem akarom. Kezei lassan csúsznak be a pólóm alá. Óvatosan masszírozza a melleimet. Hol az egyiket hol a másikat. Hanyatt dönt a kanapén és szívogatni kezdi őket.Az én kezem is vándor útra indul, a farmeron keresztül is érezni mennyire kíván. Villám sebesen pattintom szét a gombokat, hogy végre a kezembe érezhessem férfiasságát, de amint megfogom ledermed.

-Ne haragudj, de még nem megy.-nyögi halkan és fájdalmas grimaszba torzul az arca- a szemem előtt lebeg.-suttogja, majd kirohan a mosdóba. Utána rohanok, de az ajtóban megtorpanok. Tom a Wc fölé görnyedve fekszik megint és öklendezik. Elszégyellem magam és az ajtón lecsúszok a földre, kezeimbe temetem az arcom és csak zokogok. Később Tom karjaiban fekszek a fürdő padlóján. Mind a ketten ki vagyunk borulva. Nagy sokára szedjük csak össze magunka.

-Tom, tudom, hogy ezt százszor is elmondhatnám, de ne haragudj, igazad van egy ostoba hülye picsa vagyok.-hüppögök.

-Igen az vagy.-mosolyodik el keserűen-de így szeretlek.Nem érdekel mibe fog kerülni, hogy megoldjuk a  gondjainkat, de meg fogjuk tenni, ha bele őszülök is. Most pedig készülődj lassan indulnunk kell a reptérre.

A hangja határozott, de látszik rajta, ő is a kiborulás szélén van. Egyik pillanatban úgy néz ki mint aki boldog, a másikban elmerengve bámul maga elé. Meg tudom érteni. Tényleg baromi nagy ökrök vagyunk mi ketten.

Gyorsan felöltözöm, dobok egy kis sminket magamra, hogy mégis kinézzek valahogy és indulásra készen várom kedvesemet az ajtóban.

-Tom, hova megyünk amúgy?- kérdezem meg, mert eddig valahogy nem érdekelt az úti célunk, de most már foglalkoztat.

-Gondoltam megmutathatnád, Magyarországot.-néz csibészesen rám

-Köszönöm.-fúrom a tekintetem az övébe. Nem merem megölelni, nem merek hozzá érni. Nem akarom, hogy megint undorodjon tőlem. Borzasztó érzés volt, hogy látnom kellett, hogy kíván, de egyszerűen a gyomra nem veszi be a jelenlétemet, az érintésemet.

-Induljunk.-lesüti a szemét, valószínű még ő szégyelli magát amiért nem kellettem neki. Ebből is látszik , hogy csodálatos férfi , és én egy jó nagy marha vagyok.

A reptérre kiérve hál istennek, se fotós, s senki, így viszonylag hamar sikerül feljutnunk a gépre. Kényelmesen elhelyezkedünk és szerintem még fel sem száll a gép egymásnak borulva alszunk.

Értelem(36.fejezet)

Az agyam filmként pergette le az elmúlt húsz évemet. Az érzéseim tized másodpercenként változnak, a mellkasom fel le emelkedik egyre erősebben és a torkomban a gombóc is egyre csak nő. Újra kamasz vagyok.....



Egy füstös kocsmában voltam aznap a srácokkal.Ugyebár a bátyáim felügyeletével mehettem csak bulizni, de hál istennek sosem korlátoztak. Elmosolyogtam magam az emlékre. Az egyik bokszban ültünk , mikor az ajtó felől hangos csilingelő nevetést hallottam, odanézve még a szívem is kihagyott egy ütemet. Egy hihetetlenül csodás teremtéssel néztem farkasszemet, aki kicsit spicces volt az alkoholtól, de a nevetése még a szemeinél is gyönyörűbb volt. Ott akkor azonnal szerelmes lettem. Egész éjjel szemeztünk, iszonyatos mennyiségű bátorító után végre hajnaltájt sikerült csak a közelébe férkőznöm.Egymáshoz simulva táncoltunk, nem is tudom, hogyan kötöttem ki a hotel szobájában. Amerikai lány volt és másnap utazott is haza, egész éjjel szerelmeskedtünk, és olyan szenvedéllyel szerettük egymást mintha az életünk múlna rajta. 
Ám amikor felébredtem, az alkoholtól olyan másnapos voltam, hogy elmentem reggelit és kávét venni, mire visszaértem a lány eltűnt. 


A padlón térdelve azt veszem észre , hogy zokogok, az emlékek hatására, de közben mosolygok. Megerőltetem magam és ismét az elmémbe kezdek kutakodni, sajnos emlékek nem jönnek elő, hiszen eltűnt, de az érzés most is itt szorítja a mellkasomat, mint akkor. Ugyan azt érzem, aztán bevillan egy kép, mikor Evet először megláttam a klubban, az a szempár , az a gyönyörű, de kacér nézés, a nevetése, és a felvágott nyelve és akkor egy újabb arc kúszik a szemeim elé. Zoé! A szám elé kapom a kezem, nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek. Egyszerre vagyok , boldog, csalódott, döbbent, kétségbeesett, dühös, féltékeny, összetört, szerelmes és büszke. Nem tudom mit érzek. Mindent egyszerre.


A testem már rázkódik a zokogástól, miközben az arcomra kiült vigyort sem tudom letörölni.
A felismerés miszerint Eve az a lány akit annyi éven át kutattam, és hogy ő is mennyi ideig kutatott utánam, letaglóz. A legnagyobb örömöm viszont valami egészen más. Apa vagyok!Nem mintha nem lennék az, hiszen van egy gyönyörű lányom, és egy csodás fiam, de most már két gyönyörű lányom van . Számolgatok, meg hát a sztorit is ismerem, csakis én lehetek az. Aztán felnevetek. Zoé a lányom, a büszkeség amit ez irányba érzek nem ismer határokat.


Ha elég erőse és bátrak lettünk volna, hogy beavassuk egymást a múltunkba, ezek a dolgok már rég kiderültek volna.Mennyi boldogságtól fosztottuk meg egymást csak azért mert gyávák voltunk, csak azért mert önzőek és nem mertünk kitárulkozni. Mennyi szép dolgot nem tettünk meg , mert féltettük magunkat.Még attól az embertől is akivel az életünket készülünk leélni.
Haragszok magamra, haragszok Evere, mert nem mesélt többet, és amiért én sem faggattam. Fogalmam sincs most hogy mondjam el neki, hogy tudom, és főleg azután , mi lesz, hogy már megint elszúrtuk a dolgokat.


Úgy döntöttem, utazunk és majd ott kettesben elmondom neki. Addig magamban is megpróbálom rendezni, hiszen van egy lányom, akit eddig is a lányomként szerettem, de ez az érzés most leírhatatlan, nem hittem , hogy magától a tudattól képes az ember jobban szeretni, pedig de! A világ kevés lenne hozzá, hogy innentől elrángasson a csalásom mellől. Igen ők az én igazi családom. Hihetetlen, vajon az emberek miért nem hisznek a csodákban? hiszen létezik, én vagyok rá az élő példa. Mert mi ez ha nem csoda, a mi kis csodánk, Zoé, Tomyka és Rebeka! Az én életeim, meg persze Eve.


Pillanatok alatt hasít belém a fájdalom, hogy milyen könnyen elveszíthettem volna őket, mert megcsaltam Evet. Rájöttem, hogy a féligazságokkal nem oldok meg semmit, ki kell terítenünk minden piszkos lapunkat, ha azt akarjuk, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat. Márpedig én azt akarom. Mindegy milyen áron, de sem Evet, sem Zoét, sem Tomyt sem Bekyt nem vagyok hajlandó elveszíteni a mi ostobaságunk miatt.


Azt a kis pöcsöt meg megölöm, ha még egyszer a feleségem közlébe mer menni.




Levittem a bőröndöket, majd a fürdőben rendbe szedtem magam, gyorsan bepakoltam az ikrek cuccait. Alig, hogy végeztem a pakolással anyósom meg is érkezett a gyerekekért. Felkeltettük őket, majd a mama szakértelmével átnéztük minden be van e csomagolva. Persze tomy nem is az én fiam lenne ha nem akadékoskodott volna.


-Apa, anya és te miért nem jöttök velünk?


-Mert mi most anyával elmegyünk egy kicsit pihenni, apa is meg anya is nagyon sokat dolgozott és most kicsit pihizni zeretnénk.-mondtam neki türelmesen mosolyogva.


-De hát velünk is pihenhettek.-jelentette ki sértődötten.




-Jaj, Tomy, de akkor nem tudnak szexizni.-szólt rá a huga, én meg köpni nyelni nem tudtam, a fejem tűz piros lett, az anyósom csak némán somolygott, hogy zavarba jöttem.

-Az szexeli, te lüke-vágott vissza Tomy


-Beky, Tomy -szóltam rájuk.-azt sem tudodjátok az mit jelent.


-De igen, elmentek kis tesót csinálni, a barátnőm szülei is elutaztak és utána Julynak lett kis tesója.


-Nyugodjatok meg! Nem lesz kis tesó, mi csak kicsit egymással akarunk lenni, mert apa picit keveset volt mostanában anyával.




-húú, akkor jó.-lélegzett fel Tomy-nem akarok egy nyivákoló kis húgit.


-Én, viszont igen, szóval hallgass, te bolond.-szólt rá Beky.




-Na , elég srácok, indulás, addig vitáztok itt, míg felkeltitek az anyát. Legyetek jók és fogadjatok szót a maminak és a papinak.




-Oké.Szia Apa!


-Sziasztok!




Miután elmentek, becsomagoltam a mi cuccunkat is és készítettem reggelit. Gondolom Eve marha másnapos lesz. Eszembe jutott a tegnapi látvány és belesajdult a szívem, ahogy széttett lábakkal a lába között Robbal fekszik a kanapén, elfogott a hányinger, ki is adtam magamból a mosdóban a WC fölé görnyedve. Épp végeztem amikor az apró lábak lépdeltek mellém. Felnéztem és Eve összetört képével találtam szembe magam. A szemei alatt sötét karikák, a haja szénaboglyához hasonlított. A szemfestéke elmosódott, de még így is gyönyörű volt. figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne gondoljak a tegnap estére.


-Szia.-szólt rekedten


-Szia, pillanat és jöhetsz is, csak megmosom a fogam. Lent várlak.-Próbáltam kedves hangot megütni, hogy érezze nem veszekedni akarok.


-Jó én is rendbe szedem magam.-A hangja erőtlen volt, de érezni lehetett rajta, mindent megtesz, hogy én ezt ne vegyem észre.

Önismeret

 Ajánlom hozzá a zenét:) 

-Nem vagyok hisztis picsa, te vagy egy önelégült seggfej! Talán te vagy a tökéletesség mintaképe? Hol voltál az elmúlt másfél évben ha? Mit csináltál? Gondolkozz el te is magadon. Könnyű rögtön ítélkezned. Tom, én nem akarlak elveszíteni.

Itt már zokogtam a fájdalomtól és a felismeréstől, hogy mit is tettem valójában. Igaza volt, tényleg hisztis tiniként viselkedek, de ezt még véletlenül sem állt szándékomban megosztani vele. Én is úgy gondolom, hogy megint én cseszek el mindent, de nincs vissza út, elszúrtam. Zokogva borultam térdre előtte.

-Beszéljük meg, ne hagy el, kérlek!-könyörögtem,a méltóságom és a büszkeségem azonnal sutba dobtam, ami még fél másodperce megvolt.

-Eve, állj fel, részeg vagy, ki kell józanodnod.Majd megbeszéljük, de így nincs értelme. Gyere hazaviszlek.

A zokogástól semmit nem láttam,úgy néztem ki mint a belőtt tévésztárok. Hazáig itattam az egereket Tom berakott az ágyba és engem elnyelt a sötétség.

Eve már megint más karjaiba menekült a problémáink elől. Egyszerűen nem hiszem el, hogy tud egy érett nő ilyen gyerekesen viselkedni. Képtelen a problémákat megoldani. Azon gondolkodom, hogyan nevelte fel Zoét egyáltalán, mikor minden kis gond után rögtön összeomlik. Hihetetlen egy nő, de én mégis valami megmagyarázhatatlan okból úgy vonzódok hozzá mint a mágnes. Igaz teljesen kétségbe vagyok esve, hogy ezt hogy fogjuk már megint megoldani, egyszerűen tehetetlennek érzem magam. Legszívesebben jól felpofoznám, hogy észhez térjen, megérdemelné. oké, én sem vagyok szent, hiszen hazudtam neki, ami most még nagyobb lelkifurdalást okoz mint eddig. Miattam csinálta , miattam rohant megint annak a fasznak a karjaiba. Azt mondtam neki, hogy majdnem megcsaltam, mi lett volna ha megtudja az igazat, hogy tényleg megcsaltam. Nem volt szívem neki bevallani. Na jó a faszt. Nem a szívemről volt szó. Be voltam szarva , hogy elveszíthetem. Ezért a jól bevált féligazsághoz folyamodtam, amivel persze nagyobb kár okoztam mint hasznot. Tényleg azért mondtam el neki a majdnem igazságot, mert rendbe kell tennünk a dolgokat.

A konyhába ülve visszagondoltam az elmúlt évekre, hogy vajon hol kezdődtek a gondok. Tisztán emlékszem arra a percre mikor az ikrek világra jöttek.Az első éjszakánkon itt az új házban, akkor fejeztem be az egyik nagy filmem forgatását. Csodálatos éjszaka volt, mikor a karjaimba fogtam a fiam és a lányom. Hetekig itthon voltam velük, besegítettem a fürdésbe az etetésbe. Ámulattal néztem ahogyan, Eve szoptatja a kicsiket, és be kell valljam néha irigykedtem, hogy rá nagyobb szükségük van mint rám. Bár ezt sosem vallottam volna be senkinek.

Aztán elkezdődtek a filmmel kapcsolatos promóciók , interjúk turnék és egyszerűen sodródtam az árral. Alig volt időm otthon lenni, amikor meg otthon voltam akkor is a gyerekekkel foglalkoztam. Este pedig hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Így vissza gondolva tényleg nagyon elhanyagoltam Evet. 

Aztán egy este, egy interjú után beléptem a klubba, hogy kicsit kikapcsoljak Bobbyval, de sajnos nem tudott velem foglalkozni mert rengetegen voltak. Engem pedig megtalált egy két rajongó tini, milliomos apuci miatt jutottak csak be a V.I.P részlegbe. Eleinte nem foglalkoztam a stíröléssel de természetesen az elfogyasztott szesz meghozta a hatását. Csak úgy pörögtek az események, mire feleszméltem már Eve irodájában öltözködtem felfelé. Nagyon szégyenletes, hogy ráadásul ott csináltam, de ez csak az én saját idiótaságom senki másé. 

A kávémat iszogatva idéztem fel ezeket a dolgokat és elhatározásra jutottam. Itt az ideje ismét tiszta lappal indítani a dolgokat de ezúttal máshogy , mint eddig. Az órámra nézve megfelelőnek ítéltem meg a korai időpontot a telefonálásra. Nem is késlekedtem hívtam is apósomékat és anyámékat. Miután mindenkinek felvázoltam a helyzetet elkezdtem intézkedni. Számos telefon után sikerült a padlásra is feljutni a bőröndökért, hogy be tudjak pakolni , míg Eve alszik. Ám amikor kinyitottam Eve bőröndjét ledermedtem. Egy régi póló és egy nyaklánc volt benne. Ezzel nem is lenne semmi baj. De azok az enyémek voltak.

Elkészült!!!!!

Örömmel értesítem minden kedves olvasómat, hogy a könyv szereposztása elkészült. Hosszas munka nem volt, de sose találtam olyan személyt akire teljes mértékben rá merném bízni a szerepet. Ma isteni szikra vagy a nagy meleg miatt, de sikerült. Sajnos így a vége felére, de azért összehoztam. Tekintsétek meg bátran milyen arcok rejtőzködnek a szereplők mögött(számomra).

Köszönöm:

Jud Rider

Csőd(35. fejezet)

Lassan, mint a párduc mikor becserkészi az áldozatát lopakodva közelítettem felé. Az alkohol és a düh csak úgy száguldott az ereimben és majd meg haltam egy kis kalandért, hogy bebizonyítsam még mindig jó nő vagyok, és még mindig kellek én is valakinek. Az adrenalintól minden idegszálam megfeszült, az arcomat elöntötte a szexi pír, a mellbimbóim az egekbe meredezve hívogatták áldozatát.Rob szeme találkozott az enyémmel. Látni lehetett benne a felismerést, majd miután engem felismert, tekintetemből kiolvasta a helyzet felismerését is. Úriember lévén, rögtön a pulthoz vonult, társaitól távol. Mire odaértem hozzá, a kedvenc pezsgőmből egy üveg, már a jeges vödörben várta, hogy elfogyasszam.

-Szia.súgta a fülembe, mikor mellé támaszkodtam. A bárszékre ülve még közelebb hajolva ajkaihoz.

-Szia,-búgtam, mint valami doromboló macska.-Hogy hogy itt?

-Kimenőm van estére és mikor észre vettelek ennek csak még jobban örültem.-húzta csibészes mosolyra vastag kívánatos ajkait.

Tudtam,illetve olvastam Rob szerelmi életéről. Évek óta tabu volt a számomra. Mindig igyekeztem Tomhoz való ígéretemet betartani, miszerint soha ,de soha többé, a közelébe se megyek. Persze miután ezt megígértem, minden honnan Rob arca tükröződött vissza. A fodrásznál az újságokról. A mozi előtt a plakátokról. A tvből, de olyankor Tom mindig elkapcsolta. Ennyi év után mégis mint két mágnes rögtön egymásra találtunk. Miközben lefutottuk egymással a kötelező köröket, rátértünk arra, hogy mégis mekkora erővel nyúl most a sors az életünkbe, még ha mind a ketten tudjuk, ismét csak vigaszt nyújtunk egymásnak. Eltöltünk egy jó kis éjszakát együtt és utána mind a ketten éljük tovább az életünket.Tomnak, mint hogy elmesélte, szintén régóta van egy párkapcsolata, de mostanában nem túl jól mennek a dolgaik. Pont mint nekem. Így nem volt kétség, hogy vigaszt fogunk nyújtani egymásnak. Szidhattuk a párjainkat és mellette flőrtölhettünk szabadon. Bár én a vége fele már előjátéknak neveztem volna a dolgot. Mivel az átalakítás után egy iroda még mindig a rendelkezésemre ált diszkréten felvonultunk, hogy ott folytassuk a vigasztalódást.

Robra nagyon jó hatással volt a pár év öregedés. Nagyon szenvedélyesen közelítette meg a dolgokat. épp a kanapéról álltam volna fel, hogy töltsek még magunknak pezsgőt mikor hirtelen az ölébe rántott. Ajkai vadul kaptak az enyémek után.Nyelvünk vad táncára testemet elöntötte a forróság. Keze vándorútra indult, a melleimen át egészen a nadrágom széléig. Óvatosan , mégis hatalmas lendülettel szabadított meg nadrágomtól, hogy lábaimat minél hamarabb szélesebbre tárja, hogy testem lüktető pontját ízlelhesse.

Úgy vergődtem a karjaiban , mint a partra vetett hal.Az extázisból, az ajtó nyitódása és Tom villogó szeme hozott vissza. Időm sem volt reagálni. Tom hatalmas hévvel vetett rá magát Robra. Úgy püfölték egymást mint profi bokszolók a ringben. fogalmam sincs miért, de meg se mertem szólalni Bobby és Toby szedte őket szét. Hál istennek annyi lélekjelenlétem volt, hogy a ruháimat magamra erőltettem előtte.

-Miért tetted?.-rogyott le Tom a szőnyegre. Miközben felém üvöltötte a szavakat.Észre se vettem mikor hagyták abba és mikor hagytak minket magunkra.

-Azért, hogy neked is fájjon!.-hüppögtem.

-Nem gondolod, hogy enélkül is volt elég bajunk.he? Miért kell neked mindig minden problémánknál, ennek a köcsögnek a karjaiba menekülnöd? Ez a megoldás, keféljük ki magunkból a gondokat. Hát gyere, megduglak én is ha kell!-teljesen ki volt kelve magából. 

Kísértetiesen hasonlított a helyzet az évekkel ezelőtt történtekre, csak most nem erőszakolt meg. Az adrenalin és a hév egyszerűen arra késztetett, hogy odamenjek hozzá és egy hatalmas pofont keverjek le neki. Úgy csattant a tenyerem az arcán ahogy az ostor a cirkuszban, amivel a lovakat hajtják.Tom meglepetten pislogott rám, de én folytattam, ott ütöttem ahol értem, miközben mondtam a magamét.

-Te beszélsz, ki az aki "majdnem " megcsalt" rajzoltam macskakörmöket a levegőbe? Ki volt az akinek problémája van a kapcsolatunkkal he? Én? Mert nekem csak annyi bajom volt, hogy keveset vagy velem. A gyerekeken és a munkádon kívül velem nem is foglalkozol! És ha tudni akarod épp ma szerveztem volna meg nekünk egy kis nyaralást a gyerekek nélkül. De gratulálok, sikeresen elbasztad!Az meg, hogy kivel mit csinálok mióta érdekel? Talán csak neked szabad hetyegni másokkal?

-Én nem hetyegtem, ha tudni akarod még idáig sem jutottam mint te. Én szimplán kaptam egy ajánlatot, amit majdnem elfogadtam, de ennyi, csak a fejembe futott végig. De még csak hozzám sem ért! Téged meg itt talállak széttett lábakkal miközben ennek a faszfejnek a nyelve tövig benned van! Na akkor versenyezzünk kinek a szarabb? Tudod mit, Cat van a gyerekekkel, menj haza, józanodj ki. Végeztünk. Én meg akartam veled beszélni, de nem lehet. még mindig egy hisztis hülye picsa kis csaj vagy egy negyven éves nő testében!

Fordulatok az életben (34/2 fejezet)

Nem kell mondjam elég fáradt voltam mire elpakoltam a vacsora után, Tom fürdette a srácokat és ő is fektette le őket. A fürdőből kilépve kedvesem keresésére indultam. A teraszon bukkantam rá.Az asztalon egy üveg bor és két pohár volt. Sajnos miután már a srácok nem szopiztak visszaszoktam a cigire, így az első dolgom volt rágyújtani és belekortyolni a méz édes nedűbe.

-Hm, a kedvencem.-mosolyogtam.-miről akartál beszélni?-vágtam egyenesen bele, ami  egész vacsi alatt foglalkoztatott.

-Eve, nem tudom hol kezdjem, fogalmam sincs mi folyik most köztünk, de érzem, hogy ez amit csinálunk nem vezet jóhoz.-hadarta el egy szuszra Tom. -Nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de nekem ez így nem megy tovább.

A vér is meghűlt az ereimben, legvadabb álmom vállt valóra. El fog hagyni, nem vagyok elég jó neki. Van valakije. Megunt, nem szeret, csak mondja, hogy ne bántson meg.Teljese pánik lett úrrá rajtam, de kifelé megpróbáltam a legerősebb énemet elővenni.

-Eve, majdnem megcsaltalak, nagyon szégyellem magam, és képtelen vagyok magamban tartani. tudom, hogy én is hibás vagyok, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem tudom, mit kéne tennem. Mond el nekem , hogy hozzuk helyre?

Tom a végén már sírt, akárcsak én. Sokáig csak némán folyattuk a könnyeinket. Nem gondoltam volna, hogy képesek vagyunk ilyen mélyre süllyedni.Nagy nehezen megpróbáltam a problémánkra koncentrálni, folyton egy mondat visszhangzott a fejemben:-Meg kell, beszélni, együtt bármire képesek vagyunk! Sajnos egy másik mondat is bekúszott az elmémbe.

-Mi az, hogy majdnem.-kérdeztem kiszáradt torokkal.

-Mit majdnem?

-Mi az hogy majdnem megcsaltál? Mi nálad a majdnem?.-emeltem meg a hangomat idegesen-Mikor és kivel?

-Eve, ez teljesen lényegtelen, ne kínozd magad, az a lényeg, hogy időben rájöttem, hogy én csak téged akarlak és a gyermekeimet, mind a hármat.-jelentette ki.

-Mi az, hogy lényegtelen, semmi sem lényegtelen érted!.-üvöltöttem magamból kikelve és egy újabb cigire gyújtottam.-Hát neked ennyit ér a mi kapcsolatunk? Lényegtelen? Legyen! Legyen lényegtelen, ahogy akarod.

Az emeletre vonulva bezárkóztam a hálószobába. Felvettem egy szűk farmert és egy kivágott , kihívó fekete nyári felsőt, a kedvenc magassarkúmat és a táskámmal és a kucsi kulcsommal kiviharoztam a házból. Nem érdekelt Tom könyörgő hangja, az sem mit beszél, semmi nem érdekelt. Akkor abban a pillanatban tombolni tudtam volna mérgemben. A leghatásosabb módszerhez nyúltam, amihez nő valaha is nyúlt! Féltékennyé kell tenni.Igazából mindig is gyerekesnek és nevetségesnek tartottam eme női praktikát, de most vészhelyzet volt!

A mobilom folyamatosan csörgött, a kijelzőn Tom nevével. Eszembe se jutott felvenni. Tudtam, hogy tudja hova megyek, hiszen hova máshova is mehettem volna, mint egyetlen hű társamhoz: A klubba.

Cat már dühöngve várt az ajtóban, de nem tudott érdekelni, elegem van abból, hogy mindig mindenki Tom pártját fogja. A jaj, hiszen sokat dolgozik, jaj, hiszen milyen remekül bánik a gyerekeivel mondatok már az agyamra mennek.

-Nem érdekel.-emeltem fel kapásból védekezőn a kezemet mielőtt drága barátnőm megszólalhatott volna.-menj és vigasztald őt!

-Jó, rendben, de nekem ne sírj majd ha hülyeséget csinálsz!.-és el is viharzott! Hál istennek semmi kedvem nem volt most a lelki fröccshöz, semmi mást nem akartam, mint kikapcsolódni. Tudom szörnyen hangzik egy anya szájából, de nagyon rám fért volna már egy kis pihenés és szórakozás, sajnos így kell megadnom magamnak. Egyenesen a pulthoz mentem és Lorietól kértem egy hatalmas koktélt, majd elvonultam a saját asztalomhoz. Az iszogatásban  ismét a telefonom csörgése zavart meg!Tom!.-sóhajtottam, úgy voltam vele inkább felveszem és lenyugtatom, kikapcsolni nem akartam, mert ha esetleg a gyerekek miatt küldene smst akkor rohannék haza.

-Mondjad?.-szóltam bele hűvösen.

-Gyere haza,beszéljük meg. Kérlek, nem akarom hogy hülyeséget csinálj, vagy csináljunk. Szeretlek Eve az istenit! Meg kell beszélnünk.

-Én ne csináljak hülyeséget?Nem én keféltek félre.-morogtam.-Nem Tom, kitombolom magam, lehiggadok és hazamegyek, hogy elvágjam a torkod amiért ezt tetted velem.

-Eve, nem beszélj hülyeségeket.

-Nem beszélek, de ha most hazamegyek, tuti megöllek. Azt meg a gyerekek miatt nem szeretném. pedig nem mintha sajnálnálak!

-Jó, akkor megyek én.-kiabált.

-Igen?És megmondanád kire hagynád a gyerekeket?-nevettem-Mert ha otthon mered hagyni őket, akkor kiszögellek!.-mondtam határozottan. Tom, leteszem, majd megyek, most hagyj!-közöltem kissé megenyhültebb hangon, hátha maradásra bírom. Hiszen tudtam, hogy Cat elment, ő tudna vigyázni a srácokra, de nagyon ajánlom neki meg ne próbálja. Jogom van kitombolni magam.

A következő egy órában úgy öntöttem magamba a koktélokat, mint a Niagara a vizet.Mivel elszoktam a piától mondhatni, hogy bátorra ittam magam, főleg mikor megpillantottam, az ismeretlen ismerőst, aki tökéletes alany volt, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget, és amivel a legnagyobbat üthetek vissza Tomon is.