Nem kell mondjam elég fáradt voltam mire elpakoltam a vacsora után, Tom fürdette a srácokat és ő is fektette le őket. A fürdőből kilépve kedvesem keresésére indultam. A teraszon bukkantam rá.Az asztalon egy üveg bor és két pohár volt. Sajnos miután már a srácok nem szopiztak visszaszoktam a cigire, így az első dolgom volt rágyújtani és belekortyolni a méz édes nedűbe.
-Hm, a kedvencem.-mosolyogtam.-miről akartál beszélni?-vágtam egyenesen bele, ami egész vacsi alatt foglalkoztatott.
-Eve, nem tudom hol kezdjem, fogalmam sincs mi folyik most köztünk, de érzem, hogy ez amit csinálunk nem vezet jóhoz.-hadarta el egy szuszra Tom. -Nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de nekem ez így nem megy tovább.
A vér is meghűlt az ereimben, legvadabb álmom vállt valóra. El fog hagyni, nem vagyok elég jó neki. Van valakije. Megunt, nem szeret, csak mondja, hogy ne bántson meg.Teljese pánik lett úrrá rajtam, de kifelé megpróbáltam a legerősebb énemet elővenni.
-Eve, majdnem megcsaltalak, nagyon szégyellem magam, és képtelen vagyok magamban tartani. tudom, hogy én is hibás vagyok, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem tudom, mit kéne tennem. Mond el nekem , hogy hozzuk helyre?
Tom a végén már sírt, akárcsak én. Sokáig csak némán folyattuk a könnyeinket. Nem gondoltam volna, hogy képesek vagyunk ilyen mélyre süllyedni.Nagy nehezen megpróbáltam a problémánkra koncentrálni, folyton egy mondat visszhangzott a fejemben:-Meg kell, beszélni, együtt bármire képesek vagyunk! Sajnos egy másik mondat is bekúszott az elmémbe.
-Mi az, hogy majdnem.-kérdeztem kiszáradt torokkal.
-Mit majdnem?
-Mi az hogy majdnem megcsaltál? Mi nálad a majdnem?.-emeltem meg a hangomat idegesen-Mikor és kivel?
-Eve, ez teljesen lényegtelen, ne kínozd magad, az a lényeg, hogy időben rájöttem, hogy én csak téged akarlak és a gyermekeimet, mind a hármat.-jelentette ki.
-Mi az, hogy lényegtelen, semmi sem lényegtelen érted!.-üvöltöttem magamból kikelve és egy újabb cigire gyújtottam.-Hát neked ennyit ér a mi kapcsolatunk? Lényegtelen? Legyen! Legyen lényegtelen, ahogy akarod.
Az emeletre vonulva bezárkóztam a hálószobába. Felvettem egy szűk farmert és egy kivágott , kihívó fekete nyári felsőt, a kedvenc magassarkúmat és a táskámmal és a kucsi kulcsommal kiviharoztam a házból. Nem érdekelt Tom könyörgő hangja, az sem mit beszél, semmi nem érdekelt. Akkor abban a pillanatban tombolni tudtam volna mérgemben. A leghatásosabb módszerhez nyúltam, amihez nő valaha is nyúlt! Féltékennyé kell tenni.Igazából mindig is gyerekesnek és nevetségesnek tartottam eme női praktikát, de most vészhelyzet volt!
A mobilom folyamatosan csörgött, a kijelzőn Tom nevével. Eszembe se jutott felvenni. Tudtam, hogy tudja hova megyek, hiszen hova máshova is mehettem volna, mint egyetlen hű társamhoz: A klubba.
Cat már dühöngve várt az ajtóban, de nem tudott érdekelni, elegem van abból, hogy mindig mindenki Tom pártját fogja. A jaj, hiszen sokat dolgozik, jaj, hiszen milyen remekül bánik a gyerekeivel mondatok már az agyamra mennek.
-Nem érdekel.-emeltem fel kapásból védekezőn a kezemet mielőtt drága barátnőm megszólalhatott volna.-menj és vigasztald őt!
-Jó, rendben, de nekem ne sírj majd ha hülyeséget csinálsz!.-és el is viharzott! Hál istennek semmi kedvem nem volt most a lelki fröccshöz, semmi mást nem akartam, mint kikapcsolódni. Tudom szörnyen hangzik egy anya szájából, de nagyon rám fért volna már egy kis pihenés és szórakozás, sajnos így kell megadnom magamnak. Egyenesen a pulthoz mentem és Lorietól kértem egy hatalmas koktélt, majd elvonultam a saját asztalomhoz. Az iszogatásban ismét a telefonom csörgése zavart meg!Tom!.-sóhajtottam, úgy voltam vele inkább felveszem és lenyugtatom, kikapcsolni nem akartam, mert ha esetleg a gyerekek miatt küldene smst akkor rohannék haza.
-Mondjad?.-szóltam bele hűvösen.
-Gyere haza,beszéljük meg. Kérlek, nem akarom hogy hülyeséget csinálj, vagy csináljunk. Szeretlek Eve az istenit! Meg kell beszélnünk.
-Én ne csináljak hülyeséget?Nem én keféltek félre.-morogtam.-Nem Tom, kitombolom magam, lehiggadok és hazamegyek, hogy elvágjam a torkod amiért ezt tetted velem.
-Eve, nem beszélj hülyeségeket.
-Nem beszélek, de ha most hazamegyek, tuti megöllek. Azt meg a gyerekek miatt nem szeretném. pedig nem mintha sajnálnálak!
-Jó, akkor megyek én.-kiabált.
-Igen?És megmondanád kire hagynád a gyerekeket?-nevettem-Mert ha otthon mered hagyni őket, akkor kiszögellek!.-mondtam határozottan. Tom, leteszem, majd megyek, most hagyj!-közöltem kissé megenyhültebb hangon, hátha maradásra bírom. Hiszen tudtam, hogy Cat elment, ő tudna vigyázni a srácokra, de nagyon ajánlom neki meg ne próbálja. Jogom van kitombolni magam.
A következő egy órában úgy öntöttem magamba a koktélokat, mint a Niagara a vizet.Mivel elszoktam a piától mondhatni, hogy bátorra ittam magam, főleg mikor megpillantottam, az ismeretlen ismerőst, aki tökéletes alany volt, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget, és amivel a legnagyobbat üthetek vissza Tomon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése