A döbbenet (teljes) (32./1 fejezet)

Óvatosan nyitogattam ki a szemem, a szempilláimra  ólomsúlyként nehezedett a bánat. Nem akartam kinyitni a szemem. Féltem! Rettegtem, ám mégis valami arra késztetett tegyem meg, nyissam ki végre a szemem. Valami megfoghatatlan érzés, valami ami belülről jött, olyan nem lesz semmi baj érzésem támadt.Megtettem és akkor jött az igazi döbbenet.

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, nehézkesen tekintgettem körbe az ismeretlen, de mégis ismerős szobán. A mellkasom fel le emelkedett, a szívem kiugrani készült a helyéről. A tüdőmben rekedt levegőt óvatosan fújtam ki, attól félve, ha kifújom nem kapok majd másikat. Attól féltem , hogy életem utolsó lélegzete lesz.

Ahogy a szemem körbefuttattam a szobán, meglepődve tapasztaltam, hogy Tom édesen szuszog mellettem, a berendezések és a tárgyak hirtelen értelmet nyertek. Álmodtam, de nem is akár hogyan. Álmomban is álmodtam. Próbáltam összerakni az elmúlt nap eseményeit. Igen csak sikerült becsiccsentenem, valószínű a piának köszönhetően és azért az elmúlt napok történésének köszönhetően volt rémálmom.

A lelkem egyik fele természetesen azonnal felfogta, hogy álmodtam az egészet, nem voltam arborétumban, nem égett le a klub, Bobbynak nincs semmi baja! Az arborétum valószínű az előző esti virágcsokor miatt volt, tele volt illatos virágokkal, amit Tom a szobába készíttetett.A tűz  képviselte az egymás iránt érzett szenvedélyünket. és egyben az elmúlást és az újrakezdést is.

Az álmomnak jelentősége volt! Az, hogy ideje új életet kezdenem és elengednem a régit, ideje szembenézni a saját félelmeimmel.El kell engednem Zoé apját, és boldognak kell lennem Tommal. Minden jel arra utal, hogy ideje magammal foglalkoznom és megadnom az életemnek azt a jót amire szükségem van. Önzőnek kell lennem, de ezért áldozatot is kell hoznom.

Abba a pillanatban, hogy tudatosodott bennem, hogy csak álmodtam és hogy igazából, az elmém játszott velem és mutatott egy utat édesen bújtam Tomhoz, ahol megtalálhatom a megnyugvásomat.

Hozzábújva próbáltam meg értelmezni az egészet, de végül feladtam, hiszen nem volt értelme túl spirázni. Le kell zárnom a múltat, és teret kell adnom az új és szép dolgoknak. Nyitottabban kell  lennem, a boldogságra.

A napok rohamosan teltek, és végre kiélveztük kettesben töltött időnk minden egyes percét. Nagyokat sétáltunk, rengeteget nevettünk, de ami a legfontosabb, megfigyeltem, mindig beszélgettünk! Egyetlen egy baj volt csak a londoni levegő rám álmosítóan hatott és hatalmasakat aludtam, amíg Tom elment egy egy megbeszélésre, vagy fotózásra.

Sajnos elég gyorsan letelt a hirtelen jött szabadságunk és már csak azon kaptam magam, hogy lehuppan a gépünk Los Angelesben.

Jó volt Zoét újra magamhoz ölelni, elmesélte milyen volt a tengerparton a buli és várt ránk még egy komoly beszélgetés, de kivételesen nem akart Tom előtt beszélni. Nem értettem, hiszen eddig nagyon jóban voltak, de most nagyon titokzatosan közölte szándékát.Épp a konyhában pakolásztam, hogy összeírjam holnap mit kell bevásároljak mikor Zoé szó szerint rám tört.

-Anya, akkor most beszélhetünk? Tom úgyis nézi a meccset , ilyenkor megsüketül! Csak a labdát figyeli!-kiabált ki a nappaliba hangosan , de kedvesem , tényleg meg sem hallotta

-Persze, gyere ülj le.-nevettem az előbbin. Mi a baj Zoé?.-húztam fel a szemöldököm, hiszen amióta betettem a lábam az ajtón éreztem, hogy valami nincs rendben.

-Jaj, anya nem is tudom, hol kezdjem.-sóhajtott.

-Talán az elején! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!

Mindig ezt mondom, de közben infarktus kerülget, hogy vajon mi is lehet.

-El tudnánk menni egy nőgyógyászhoz a héten?-kérdezte meg nagy nehezen.

-Persze!.-vágtam rá kapásból, mint ha a világ legtermészetesebb dolgát beszélnénk csak meg, aztán esett csak le a dolog, hirtelen visítottam fel, de úgy hogy még Tom is oda kapta a fejét.-Hova? Basszus Zoé, miről maradtam le? Ki volt az? Miért nem szóltál időben? Semmi baj, megoldjuk. -és csak ontottam magamból az idiótábbnál idiótább dumákat. Miközben Zoé ül és vigyorgott. Nagy nehezen kezdett leesni mi a  helyzet!

-Nem is vagy terhes ugye kicsim?.-rogytam le egy székre, és kínomban felnevettem vele együtt.

-Nem anya, nem vagyok az, de mivel a közeljövőben nem is szeretnék az lenni, gondoltam ideje lenne elmenni.

-Értem, de egy valamit mondjál meg, miért nem ismerem még az illetőt?

-Anya, ez tök ciki nekem, ismered az illetőt, de ne akadj ki, már régóta tart, de most fordult komolyra, de nem tudtuk, hogy mondhatnánk el!

-Kevin!.-mosolyogtam rá Zoéra. Sejtettem egy ideje, de gondoltam majd szólnak, megbíztam bennük, tudtam, hogy sosem élnének vissza a bizalmammal, ami most be is bizonyosodott.

-Igen.-úgy mosolygott, mintha övé lenne a lottó ötös.

-Na akkor holnap bejelentem magunkat, rám is rám fér egy kontroll.

-Köszi anya, szeretlek!

Ahogy átölelt kicsit elmerengtem milyen nagy már. Kész nő és vajon  De ami még szöget ütött a fejemben ,Cat vajon tud- e erről az egészről?Majd holnap megkérdezem

Az este folyamán hulla fáradtan dőltünk be az ágyba, a fejemben csak úgy pörögtek a feladatok tenni valók. Még lefekvés előtt listát készítettem a közeljövőről, hiszen nem szeretném, ha a fejemre nőnének a dolgok. Nagy nehezen sikerült csak elaludnom, mert Tom nem győzött faggatni Zoéról és Kevinről.

-Kicsi, biztos, hogy jó ötlet ez, nem túl fiatal még ehhez?-kérdezte szenvedő arccal.

-Basszus, Tom, azt ne mond te ennyi idősen még nem csináltad?-nevettem, fel, olyan arckifejezéseket produkált, hogy azon már mást nem lehetett csinálni csak nevetni.

-De, csináltam, de az más.-vágta be a durcást.

Végre sikerült beletörődnie, hogy Zoé érett nő, és ha ő így gondolja, akkor had éljen a lehetőséggel, hogy kipróbálják egymást. Én speciel örülök, hogy Kevin lesz neki az első, bár kicsit tartok tőle, hogy a barátságuk, nehogy rámenjen, de hát ezeken nekik kell végig menniük. Ha most megtiltanám, szerintem nagyobb kárt tennék vele, mint hasznot.

Reggel egy nagyon kapkodós és nagyon zsúfolt nap indult. Már az elején láttam, hogy hulla fáradt leszek estére. Tom egész nap a filmmel kapcsolatos megbeszélésen lesz. Zoé kapta mára a házimunkát. Én a Klub és a tervező iroda , na és az engedélyek viharában fogok megfulladni, és persze töménytelen mennyiségű telefont is el kell intéznem.

Persze semmi nem ment simán, alig, hogy elindultam, máris álltam a dugóban. Ritkán szokott lenni , de akkor az nagyon nagy. Lelkiekben próbáltam felkészíteni magam a több órás várakozásra. A telefonjaimat sikerült egy óra alatt lerendeznem, de a kocsisor, még egy centit sem mozdult, ezért elkezdtem összeírni az elmaradhatatlan teendőim listáját.

A dugóban ülve és firkálgatva rájöttem,nem egészen egy hét és Zoé indul Európába én meg nem egész három hét múlva bezárom a klubot.

Zoé, nagyon be van zsongva. Két hetet fognak eltölteni odaát, és ahogy visszajön már költözik is a Berkeleyhez. Gyorsan fel is jegyeztem miket kell vennem még neki, majd felhívtam, hogy négyre legyen készen, mert a doki fogad is minket.

Mire tényleg minden teendőmet elintéztem amit kocsiból el lehet intézni, végre el is tudtam indulni.

A klubban igazi káosz fogadott, mérnökök ezrei vártak rám, hülyébbnél hülyébb kérdésekkel. És ráadásul, ma beszállítói nap is volt. Feje tetejére állt a világ. Kettőkor tudtam hazaindulni Zoéért, hogy négyre odaérjünk a klinikára.

Otthon hatalmas kapkodásban és sokkban készülődtünk. Ideges voltam, de akkor még nem is sejtettem, hogy a napnak koránt sem lesz vége. 

A klinika nem volt túl messze. Mire odaértünk, sikerült is kicsit lehiggadnom, a napi stressz kikészített, de Tom lebegett a szemem előtt. Este végre összebújva megnézhetünk egy filmet, mivel Zoé, Catéknél alszik.

Ma, sikerült Cattel beszélnem, aki hál istennek, ugyan úgy gondolkodott gyermekeink kapcsolatáról, mint én. Bár ő is meglepődött, de abban egyet értettünk, hagynunk kell őket kibontakozni.

Az orvos alapos vizsgálat után küldött ki minket a váróba, hogy megvárjuk az eredményeket.

-Na, ugye nem volt vészes kicsim?-kérdeztem Zoét a váróban ülve. Egész úton idáig azon idegeskedett fájni fog e, és hogy egyáltalán milyen lesz.

-Nem anya, de irtó kellemetlen.-húzta el a száját.

Egyesével hívott be minket az orvos vissza. Zoé ment előre, mikor kijött fülig ért a szája. Makk egészséges volt, és a fogamzásgátlást is  megoldották. Mivel én jöttem Zoé várt rám kint.

-Eve, kérem foglaljon helyet.-mondta a doki kimérten nekem meg abban a pillanatban elkezdett liftezni a gyomrom, szédültem is, ezért szót fogadtam.

-Nézze, még nem teljesen biztosak az eredmények, szükségünk lesz pár megerősítő vizsgálatra, de van egy kis  probléma.......