A clubb

  A gondolatmenetem ismét megzavarták, most a telefonom kezdett el csörögni.Felnéztem az órára. Nyolc óra, állapítottam meg.
-Kezdődik az esti cirkusz-mondtam ki hangosan is, majd felvettem a telefont.

-Itt Eve.
-Szia baby, figyi, van egy kis gond a jéggéppel, mennyi idő mire ideérsz, mert itt elszabadult ma a pokol. Valami híres csávó is idejött, de én nem ismerem és az összes nő az ajtót ostromolja. Markék nem bírnak velük, kéne még az ajtóba egy ember.

És csak sorolta Catarine az infókat és én már most bepörögtem. Igen, ha sikerült félreraknom a múlton való töprengést imádtam ezt csinálni, a klub volt az életem.

-Szia, kiscsaj, figyi most indulok és hívd fel Dant, hátha be tud ugrani, majd a jéggéppel én foglalkozok. Ha be is szart és nem csinál  többet két órát minimum ki kell bírni azzal ami van.

-Oksa, amúgy a mai sztárocskánk , pont neked való.

-Catrine, ne szervezkedj! Tudok én magamnak pasit szerezni.-mondtam vigyorogva

-Ja, azt tudsz baszod, de tartsd is már meg valamelyiket!

-Jó, de ha egyszer magasak az elvárásaim-sóhajtottam.

Catrine tudta egyedül, hogy az akinek mutatom magam, az csak egy maszk. A környezetem egy erős, független, belevaló, vagány csajt lát bennem, ami valahol mélyen igaz is, de csak a ő, tudja, hogy valójában őt keresem. Valahogy nem teljes nélküle az életem. Csak a szemeire emlékszem, de az örökké belevésődött az agyamba, tudom, ha meglátom biztos felismerem.

-Ja mintha tűt keresnék a szénakazalban, róttam meg magam és végre elindultam. Felvettem a pléh pofát és Evet játszottam. Fejet fel és indulás előre.

Tíz perc alatt beértem. Nem voltak bent sokan de az utcán őrjöngő 20 éves lányoktól sokkot kaptam. Alig tudtam bejutni.Az utam egyből az irodába vezetett, gyors telefonálgatás után sikerült a jég problémát megoldani, mindjárt itt a szerelő. Vettem egy nagy levegőt és kimentem, hogy körbenézzek minden rendben van e.

 Útközben Mark megjegyezte milyen csinos vagyok ma, én csak egy fintorral válaszoltam. Elégedett voltam magammal félre értés ne essék, de ma valahogy nem éreztem magam formában.

 Hosszú göndör barna hajamat egy gumival kontyba fogtam a fejem tetején. Nem sok sminket használtam, így is feltűnő voltam a nagy zöld szemeimmel, felesleges volt jobban kihangsúlyozni, mint egy kis tus és spirál. Ma kivételesen farmerban és egy fekete csőtoppban voltam. Ami viszont elengedhetetlen volt az a magassarkú. Aminek viszont nagyon nagy híve voltam azok a kiegészítők. Szerintem azokkal, nagyon jól fel lehetett dobni még egy rongyot is.

Ahogy a pult felé haladtam, észrevettem, hogy a pultnál ott van egy csapat már, de mintha a pultost elnyelte volna a föld. Megszaporáztam lépteimet, ne kelljen várakozniuk.

-Jó estét mit adhatok?-mosolyogtam rájuk.

-Köszönjük, a hölgy már kivitte az italainkat az asztalunkhoz, csak várjuk, hogy visszajöjjön, mert megígérte szól a tulajnak! Vele szeretnénk beszélni.-szólt a magas srác. Meg is akadt rajta a szemem egy percre, irtó szexi volt.A hangjában ott bujkált a csibészség. Valamiért alig bírtam levenni róla a szemem.

-Hát, akkor had gratuláljak, mert pont vele beszélsz-mosolyogtam vissza és próbáltam a viccesebbik és szexibb énemet elővenni én is. Miben Segíthetek? Esetleg az irodámban kényelmesebben meg tudjuk vitatni, kérem jöjjenek velem!-szólítottam fel őket.

A pult mögül kilépve magamon éreztem a tekinteteket, a vállam fölött hátranéztem , hogy jönnek e utánam. Jöttek, csak valahogy a fenekem jobban lekötötte őket mint az , hogy merre megyünk. Jót mosolyogtam rajta.

A klub belső tere úgy volt kialakítva, hogy köralakban volt a pult az egész táncteret körbefogta.Két helyen lehetett felmenni a tánctér feletti galériára, ahol a bokszok voltak kialakítva és persze egy kisebb táncparkett Maga az épület is kör alakú volt, így nem volt nehéz kialakítgatni a belső teret. A galéria felett volt az én rezidenciám, hatalmas üvegablakokkal, hogy fentről is mindent lássak.

Felérve kiderült, hogy a fiúk nem csak a fenekem figyelték, mert lenyűgözte őket a helység látványa.
-Foglaljanak helyet. Miről lenne szó? -vágtam is a közepébe, nem éreztem szükségét a bemutatkozásnak, hiszen nem is tudhatom mit akarnak,és nekik kellett volna előbb. Elnéztem ezt a négy harmincas éveikben járó pasikat és azon gondolkodtam mit akarhatnak, mire végre megszólalt az egyik.

-Szeretnénk kibérelni a helyet, egy nagyon kedves barátunknak lesz a harmincötödik szülinapja és úgy gondoltuk ennél jobb helyen nem is tarthatnánk!

Azt elhiszem -gondoltam magamban.

-Nézzék , őszinte leszek, ezt teljességgel lehetetlennek tartom, azt is megmondom miért. Nézzenek le, rengetegen vannak, és nem a bevétel miatt még mielőtt félre értik. egyszerűen soha nem tettem kivételt a vendégeim között, legyen az híres ember vagy munkásosztály béli. Addig bárki bejöhet amíg meg nincs meg a létszám, utána csak akkor jöhet be valaki, ha megüresedik egy hely. Persze nálunk is vannak klubtagok, akik bizonyos kiváltságokkal rendelkeznek, mint például a galéria. Ida csak a klubtagok jöhetnek fel.

-Mennyi?-kérdezte a legfiatalabb srác, nem túl szimpatikus hangnemben. Mintha a kurvája lennék és alkudozna. De engem is kemény fából faragtak

- Mármint mennyiért , hajlandó ön felfogni, hogy nem tudom az egész helyet egy éjszakára maguknak adni, és Önök ezt mennyiért hajlandók elfogadni?-húztam fel a szemöldököm.
Leesett neki! Velem üzletben nem nagyon lehet tréfálkozni, és ha kell két perc alatt megeszem őket reggelire.

-Elnézést, a barátom nem úgy értette. Kezdjük előröl. Tud esetleg valami megfelelő opciót mondani, ami elfogadható a számunkra és az Ön elve sem sérül?-kérdezte mosolyogva a barna hajú.

-Természetesen. Erre akartam kitérni, mielőtt félbeszakítottak-néztem szúrósan a kis ficsúrra.
Nem volt szimpatikus, tipikus angol feje volt, és még hozzá jött az enyém a világ stílusa. Mindig is utáltam a nagy arcú pasikat akik azt hitték, elég rám nézniük és én majd hanyatt vágódok tőle. Na barátocskáim abból nem esztek.-Szóval, mint mondtam a klubtagoknak vannak kiváltságaik. A galéria részt ki tudom adni önöknek. Lehet, hogy nem vették észre. Teljesen elkülönített bejárattal is rendelkezik, és ha kell a szülinap szervezését is vállaljuk. A kollégáim kifejezetten erre a profilra lettek szakosítva.

-És, ha én azt mondom, hogy önt szeretnénk, kifejezetten erre az eseményre?-kérdezte mosolyogva a barna hajú.

-Nos , ez esetben, én magam veszem kezembe az ügyet. de azt el kell hogy mondjam, a legjobb szakembert hagyják ki akkor. De akkor térjünk is a tárgyra, mikor is lenne ez a szülinap.

-Három hét múlva pénteken szeretnénk tartani, és hát agglegény barátunkat szeretnénk meglepni, de biztos ismeri a neve Thomas Runson.

-Hát fogalmam sincs ki ő, kellene ismernem?-kérdeztem meglepetten.

-Hölgyem!-

Elegem van a hölgyemezésből!

-Eve, a nevem Eve, hagyhatnánk már ezt a hölgyemezést ha kérhetem?

-Persze, jaj elnézést, milyen bunkók is voltunk be sem mutatkoztunk.

-Hát, őszíntén szólva igen, és mivel ti nem tettétek meg én sem, de most már mindegy.

-Én Bobby vagyok, ő ott Toby-mutatott a nagy arcúra a barna hajú srác és ők ott Dan és Josh az ünnepelt két bátyja.

-Oké, igyekszem megjegyezni.És akkor ha kérhetném holnap délelőtt, ő , mondjuk-nézetem a határidőnaplómat-10 órára be tudna jönni valamelyikük , aki felelős a szervezésben.

-Természetesen -felelte Bobby akkor holnap délelőtt én itt leszek. Szia-köszönték kórusba
-Sziasztok.

Honnan a picsából ismerős nekem ez a fazon, olyan mintha már láttam volna, nem tudom megmondani miért
de rohadtul , olyan érzésem volt mintha ezer éve ismerném. Nem nagyon volt időm ezen filózni, de a választ megkaptam amikor Catrine berontott az irodámba

-Úr isten, mond hogy klubtagságit akartak-istenem Bobby Carter, ezt nem hiszem el! Kedves volt? Nyomulós? Mit akart? Nyögj már ki valamit-visítozott barátném.

-Nyögnék én baszkikám, ha hagynál szóhoz jutni. Három hét múltára kibérelték a felső részt. Valami szülinapot akarnak tartani a legjobb barátjuknak. Nem volt nyomulós nagyon kedves volt és tisztelet tudó viszont a haverját Tobyt azt majdnem lecsaptam. De ha már itt tartunk, elmondhatnád, kik  voltak ezek mert nekem fogalmam sincs.

-Na neee!!! Nem mondod, hogy nem tudod, hogy ők Thomas Runson legjobb barátai és testvérei. Baszki ő most a legmenőbb színész egész Hollywoodban . Bár amennyit te moziba jársz! Alig várom, hogy szervezhessem, mikor Jönnek? Holnap?

-Caty kérlek nyugodj már meg, úgy csinálsz mint valami tini. Igen holnap jön Bobby tízre megbeszélni a részleteket, de külön engem kértek fel, bár fingom nincs miért. természetesen te csinálod a rendezvényt de rajtam keresztül, vagyis velem.

-Szuper, na menjünk dolgozzunk, kicsit lehiggadok, iszom valamit.

-Oké, én meg megyek ki a lányok elé! Az előbb beszéltem a szülőkkel, szóval elengedték őket, ezért ma bébiszittert játszok , de nem bánom. Szólj léci a pultba, hogy nem ihatnak csak alkohol mentes koktélt.

-Oké főnök, intézkedek.

-Köszönöm! Ja és Catarine!

-Igen?

-Ha még egyszer főnöknek hívsz, szétrúgom a segged. Vili?

-Hupsz , bocsesz-főnök!-és röhögött.

Kiröhögött a saját alkalmazottam, hát ezt nem hiszem el vigyorogtam magamon én is. Catrine nem alkalmazott volt hanem majdnem olyan mint egy üzlettárs. Nagyon jól dolgozott és ezért busásan meg is lett fizetve, meg hát persze a legjobb barátnőm volt. Soha nem csináltunk gondot abból, hogy együtt dolgozunk. Nem érzékeltettem vele, hogy főnök vagyok.

Egész éjjel hihetetlen pörgés volt, mivel holnap délelőtt be kell jönnöm, így kettő fele hazafelé vettük az irányt a gyerekekkel.Zoé és a lányok is kifáradtak eléggé, hiszen egész éjjel táncoltak. Boldogan és kifáradva zuhantak be az ágyba.


Én is letusoltam, majd bebújtam a jó kis puha ágyikómba.Valahogy nem jött álom a szememre pedig nagyon fáradt voltam én is. A ma estén gondolkoztam, olyan ismerős volt Bobby valahonnan és miért nem láttam én még ezt a Thomas Runsont.
Jó oké, moziba tény , hogy ezer éve nem voltam, meg pletykalapokat sem olvastam, de azért az éjszakai életben hallanom kellett volna róla. Biztos hallottam is, de nem foglalkoztam vele. Mindegy is , majd kiderül, de hogy Bobbyt honnan ismerhetem nem tudom. Majd holnap rákérdezek, és mint aki jól végezte dolgát lassan az álom is elnyomott.

Kezdetek......(1.fejezet)

 2012.június

Letargikus hangulatban ültem az ágy szélén és bámultam ki magam elé.Kint a vízcseppek apró fénygömbként hulltak a földre, ahogy menet közben megcsillant rajtuk az utcalámpák fénye.Kezembe temettem az arcom, nehezemre esett megmozdulni, de tudtam muszáj. Dolgozni kell menni. Valaha minden vágyam ez volt, most viszont az őrületbe kergetett a munkám. Nem a munkámmal volt a baj. Hiszen, kinek ne lenne az az álma , hogy az államok legnépszerűbb szórakozó helyének a tulajdonosa legyen. Minden nap a kiváltságosok között, és egy közülük.

Megvolt mindenem amire csak valaha vágytam.Illetve majdnem minden. A pénz, a siker ,a csillogás.Barátaim is voltak, nem sok, de voltak, vannak.Egyetlen egy valami hiányzott az életemből. Ő.
 Vele keltem vele feküdtem,mármint a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha Ő itt lenne. Sétálhatnánk most is a esőben,  bort ihatnánk a folyóparton. Vagy beülhetnék egy kellemes helyre vacsizni. De nekem nincs Ő. Nincs itt. Talán már soha sem lesz.

Ha visszagondolok eddigi életemre, mindig felteszem a kérdést. Hol hagytam el Őt?
Gondoltam, ha folyton az életem eseményeit pörgetem vissza rájövök, hol hagytam el, hol veszett el a semmibe.


A nevem Eve Rider 1976.- ben születtem Magyarországon. Budapesten. Anyám amerikai-magyar családból származott Los Angelesből ,a nagyanyja ,az én dédmamám szintén magyar volt, ezért Budapestre jött tanulni az orvosira, ott ismerkedett meg apámmal. Amikor lediplomáztak anyám terhes lett velem, de mivel apámnak már volt állása ott maradtak.Született egy húgom és teljesen normális életet éltem Épp, hogy megszületett a húgom amikor anyu és apu is visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Az USA-ban, Los Angelesben. Apu plasztikai sebészként,anyu belgyógyászként kezdett el praktizálni. Ekkor én négy éves voltam, nem nagyon fogtam fel semmit az egészből. Őszinte leszek, semmire nem emlékszek. Persze beszélek magyarul, hiszen apu is meg anyu is beszél, és apu csak magyarul kommunikált velem ,kiskoromban. Szóval így kerültem az államokba.Nagyon lázadó tini voltam, szegény szüleim bele is őszültek, és persze a legnagyobb baj az volt, hogy rossz példát mutattam a húgomnak. Nagyon jó testvérek voltunk és nem is volt sok köztünk az két év korkülönbség. Szinte mindent együtt csináltunk ezért vittem magammal mindig minden hova. Na ezen főtt az ősök feje. De mint rendes tinik, mi ezt is kinőttük.Berkeley-n végeztem menedzser szakon. Lizzy a húgom, viszont a Harvardon diplomázott. Ma már a legfelsőbb ügyész Los Angelesben.

 Na de hogy kicsit visszakanyarodjak .....

 A z érettségire a szüleimtől kaptam egy európai utazást. Ez az utazás volt ami megváltoztatta az életemet.

Az utolsó állomás London volt, hát nem mondhatnám , hogy abban a két hétben szolid életformát folytattunk, de tudtuk mindig hol a határ. Egészen Londonig, ott aztán az utolsó esténken ,hagytuk magunkat belevezetni a Londoni éjszakába.

Azon az éjszakán gyökeresen megváltozott az életem, még ha nem is emlékszem rá. Iszonyatosan berúgtunk a csajokkal és összeszedtem valami pasit a bárban, de nem csak én hanem a csajok is. Ennek az lett az eredménye, hogy négyünkből ketten teherbe is estünk. Fogalmunk sem volt róla, csak már mikor hazajöttünk hetekkel később derült ki. Természetesen, még a srác arcára sem emlékeztem nem , hogy a nevére, de úgy döntöttem, nem a csöppség tehet az én hülyeségemről vállaltam a babát!

A szüleim az első döbbenet után természetesen támogattak mindenben. Nagyon nehéz kilenc hónap volt. Főleg, hogy akár hogyan próbáltuk előkeríteni a baba apját nem ment. Egy elkopott nyaklánc maradt csak belőle, amit a hotelszobámban hagyott és egy kifakult póló amin az állt :"Spunk! "és egy csomó aláírás volt rajta. Hát ennyi ami a gyermek apjáról tudható volt. És akkor meg is érkeztünk. Itt vesztettem el őt.
Tudom badarság, nem biztos, hogy működött volna ez a kapcsolat, de mégis, jól eső érzés hinni abban, hogy ha tudna rólunk, velünk lenne és boldogan élnénk amíg meg nem halunk.
Nagyon nehéz volt az egyetem egy csöppséggel, de kitartóan helyt álltam , köszönhetően anyámnak, aki a karrierjét félretéve segített mindenben. Zoé, úgy nőtt fel mintha egy kicsit a húgom is lenne. Anyám sosem szólt bele a nevelésbe, csak amikor kellett ott volt mellettem. Amikor Zoé már suliba ment , ő is visszament dolgozni. Nagyon jó kis csapat voltunk. Catarine, aki szintén teherbe esett azon az éjszakán, sem emlékezett többre mint én, de hál istennek , őt is csodálatos szülőkkel áldotta meg az ég. Onnantól fogva, hogy kiderült, hogy jártunk mind a ketten elválaszthatatlan barátnők lettünk. Együtt mentünk az egyetemre is, mindent együtt csináltunk. A sors fintora, hogy egyszerre is szültünk. Kevin kettő órával idősebb csak Zoénál és mondhatni, hogy olyan mintha testvérek lennének. Annyira szeretik egymást.


Ahogy végig gondoltam a történetet eszembe jutott az is , hogy kezdtem a klubbal. Apám haja az égnek állt mikor megtudta mit tervezek....... Apai nagyanyám halála után egész szép kis pénzt örököltünk a húgommal, nekem minden vágyam volt már gyerek koromban is, hogy csináljak egy "studi54" clubbot, ahova a sztárok járnak , ami igazán exluzív. Gyermekkori álmomat álltam neki megvalósítani, amikor Los Angeles legjobb helyén elkezdtem keresni a megfelelő helyet. Nem tartott sokáig míg megtaláltam. Lizzy lévén sikerült egy nagyon jó kis szerződést kötnünk. Eleinte csak béreltem a helységet, majd mikor kiderült hogy működő képes az ötletem meg is vásároltam. Szépen fokozatosan Az államok legkedveltebb és leghíresebb szórakozó helye lett .

Persze tudtam a hátulütőit is, volt nálunk razzia az elején bőven, de miután tudták, hogy tiszta a hely, nem zaklatott a rendőrség. persze itt is volt drog, pia , nők, még pasik is. De ezek nem feltétlenül nálunk indultak. Hoszteszeket alkalmaztunk, de hogy munkaidő után, mit és kivel, mennyiért.? Az már nem az én dolgom volt.
De felesleges szépítenem, sok mindent láttam esténként.
Bár én csak hétvégén vagyok bent esténként, azért napközben is van látnivaló. Napközben kávézóként üzemelünk és étteremként, éjszaka viszont átveszi a zene a hatalmat ha hatalmas épület felett és egy ritmusra lélegzik vele.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon jó és hűséges alkalmazottaim vannak, meg is fizetem őket a munkájukért, de legfőbb profilunk a diszkréció. A diszkréció adta meg a helynek a legnagyobb sikert. innen soha senkiről nem került ki információ. Erre kényesen odafigyeltünk.


Életem elemezgetéséből egy hang zökkentett ki

-Anya, mehetünk este a clubba, a csajok nagyon be vannak sózva. Ezer éve ígérgetem nekik, hogy majd egyszer.


-Tudod, hogy még itt nem vagy nagykorú, szóval pia nincs és hívjanak fel a szülők, hogy tudnak róla és jöhetnek. Amíg nem beszéltem a szülőkkel. Nyésta buli, és itt alszik mindenki nálunk. Én mondom meg mikor ültök taxiba és irány haza!

-Igen is parancsnok- szalutált Zoé.

Valószínű az apjára hasonlít, mert hogy rám nem az biztos, bár nekem is szőke volt a hajam gyerekként, de besötétedett. Zoénak szökés barna volt, mintha melírozott lett volna, de a szeme színét volt a legnehezebb meghatározni. Kék, de ha sírt vagy fáradt volt kékes zöld, ha mérges akkor szürke. Elnéztem ezt a csodás lányt és a szívem összeszorult.

Ha Ő itt lenne, mit gondolna róla.