Kezdetek......(1.fejezet)

 2012.június

Letargikus hangulatban ültem az ágy szélén és bámultam ki magam elé.Kint a vízcseppek apró fénygömbként hulltak a földre, ahogy menet közben megcsillant rajtuk az utcalámpák fénye.Kezembe temettem az arcom, nehezemre esett megmozdulni, de tudtam muszáj. Dolgozni kell menni. Valaha minden vágyam ez volt, most viszont az őrületbe kergetett a munkám. Nem a munkámmal volt a baj. Hiszen, kinek ne lenne az az álma , hogy az államok legnépszerűbb szórakozó helyének a tulajdonosa legyen. Minden nap a kiváltságosok között, és egy közülük.

Megvolt mindenem amire csak valaha vágytam.Illetve majdnem minden. A pénz, a siker ,a csillogás.Barátaim is voltak, nem sok, de voltak, vannak.Egyetlen egy valami hiányzott az életemből. Ő.
 Vele keltem vele feküdtem,mármint a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha Ő itt lenne. Sétálhatnánk most is a esőben,  bort ihatnánk a folyóparton. Vagy beülhetnék egy kellemes helyre vacsizni. De nekem nincs Ő. Nincs itt. Talán már soha sem lesz.

Ha visszagondolok eddigi életemre, mindig felteszem a kérdést. Hol hagytam el Őt?
Gondoltam, ha folyton az életem eseményeit pörgetem vissza rájövök, hol hagytam el, hol veszett el a semmibe.


A nevem Eve Rider 1976.- ben születtem Magyarországon. Budapesten. Anyám amerikai-magyar családból származott Los Angelesből ,a nagyanyja ,az én dédmamám szintén magyar volt, ezért Budapestre jött tanulni az orvosira, ott ismerkedett meg apámmal. Amikor lediplomáztak anyám terhes lett velem, de mivel apámnak már volt állása ott maradtak.Született egy húgom és teljesen normális életet éltem Épp, hogy megszületett a húgom amikor anyu és apu is visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Az USA-ban, Los Angelesben. Apu plasztikai sebészként,anyu belgyógyászként kezdett el praktizálni. Ekkor én négy éves voltam, nem nagyon fogtam fel semmit az egészből. Őszinte leszek, semmire nem emlékszek. Persze beszélek magyarul, hiszen apu is meg anyu is beszél, és apu csak magyarul kommunikált velem ,kiskoromban. Szóval így kerültem az államokba.Nagyon lázadó tini voltam, szegény szüleim bele is őszültek, és persze a legnagyobb baj az volt, hogy rossz példát mutattam a húgomnak. Nagyon jó testvérek voltunk és nem is volt sok köztünk az két év korkülönbség. Szinte mindent együtt csináltunk ezért vittem magammal mindig minden hova. Na ezen főtt az ősök feje. De mint rendes tinik, mi ezt is kinőttük.Berkeley-n végeztem menedzser szakon. Lizzy a húgom, viszont a Harvardon diplomázott. Ma már a legfelsőbb ügyész Los Angelesben.

 Na de hogy kicsit visszakanyarodjak .....

 A z érettségire a szüleimtől kaptam egy európai utazást. Ez az utazás volt ami megváltoztatta az életemet.

Az utolsó állomás London volt, hát nem mondhatnám , hogy abban a két hétben szolid életformát folytattunk, de tudtuk mindig hol a határ. Egészen Londonig, ott aztán az utolsó esténken ,hagytuk magunkat belevezetni a Londoni éjszakába.

Azon az éjszakán gyökeresen megváltozott az életem, még ha nem is emlékszem rá. Iszonyatosan berúgtunk a csajokkal és összeszedtem valami pasit a bárban, de nem csak én hanem a csajok is. Ennek az lett az eredménye, hogy négyünkből ketten teherbe is estünk. Fogalmunk sem volt róla, csak már mikor hazajöttünk hetekkel később derült ki. Természetesen, még a srác arcára sem emlékeztem nem , hogy a nevére, de úgy döntöttem, nem a csöppség tehet az én hülyeségemről vállaltam a babát!

A szüleim az első döbbenet után természetesen támogattak mindenben. Nagyon nehéz kilenc hónap volt. Főleg, hogy akár hogyan próbáltuk előkeríteni a baba apját nem ment. Egy elkopott nyaklánc maradt csak belőle, amit a hotelszobámban hagyott és egy kifakult póló amin az állt :"Spunk! "és egy csomó aláírás volt rajta. Hát ennyi ami a gyermek apjáról tudható volt. És akkor meg is érkeztünk. Itt vesztettem el őt.
Tudom badarság, nem biztos, hogy működött volna ez a kapcsolat, de mégis, jól eső érzés hinni abban, hogy ha tudna rólunk, velünk lenne és boldogan élnénk amíg meg nem halunk.
Nagyon nehéz volt az egyetem egy csöppséggel, de kitartóan helyt álltam , köszönhetően anyámnak, aki a karrierjét félretéve segített mindenben. Zoé, úgy nőtt fel mintha egy kicsit a húgom is lenne. Anyám sosem szólt bele a nevelésbe, csak amikor kellett ott volt mellettem. Amikor Zoé már suliba ment , ő is visszament dolgozni. Nagyon jó kis csapat voltunk. Catarine, aki szintén teherbe esett azon az éjszakán, sem emlékezett többre mint én, de hál istennek , őt is csodálatos szülőkkel áldotta meg az ég. Onnantól fogva, hogy kiderült, hogy jártunk mind a ketten elválaszthatatlan barátnők lettünk. Együtt mentünk az egyetemre is, mindent együtt csináltunk. A sors fintora, hogy egyszerre is szültünk. Kevin kettő órával idősebb csak Zoénál és mondhatni, hogy olyan mintha testvérek lennének. Annyira szeretik egymást.


Ahogy végig gondoltam a történetet eszembe jutott az is , hogy kezdtem a klubbal. Apám haja az égnek állt mikor megtudta mit tervezek....... Apai nagyanyám halála után egész szép kis pénzt örököltünk a húgommal, nekem minden vágyam volt már gyerek koromban is, hogy csináljak egy "studi54" clubbot, ahova a sztárok járnak , ami igazán exluzív. Gyermekkori álmomat álltam neki megvalósítani, amikor Los Angeles legjobb helyén elkezdtem keresni a megfelelő helyet. Nem tartott sokáig míg megtaláltam. Lizzy lévén sikerült egy nagyon jó kis szerződést kötnünk. Eleinte csak béreltem a helységet, majd mikor kiderült hogy működő képes az ötletem meg is vásároltam. Szépen fokozatosan Az államok legkedveltebb és leghíresebb szórakozó helye lett .

Persze tudtam a hátulütőit is, volt nálunk razzia az elején bőven, de miután tudták, hogy tiszta a hely, nem zaklatott a rendőrség. persze itt is volt drog, pia , nők, még pasik is. De ezek nem feltétlenül nálunk indultak. Hoszteszeket alkalmaztunk, de hogy munkaidő után, mit és kivel, mennyiért.? Az már nem az én dolgom volt.
De felesleges szépítenem, sok mindent láttam esténként.
Bár én csak hétvégén vagyok bent esténként, azért napközben is van látnivaló. Napközben kávézóként üzemelünk és étteremként, éjszaka viszont átveszi a zene a hatalmat ha hatalmas épület felett és egy ritmusra lélegzik vele.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon jó és hűséges alkalmazottaim vannak, meg is fizetem őket a munkájukért, de legfőbb profilunk a diszkréció. A diszkréció adta meg a helynek a legnagyobb sikert. innen soha senkiről nem került ki információ. Erre kényesen odafigyeltünk.


Életem elemezgetéséből egy hang zökkentett ki

-Anya, mehetünk este a clubba, a csajok nagyon be vannak sózva. Ezer éve ígérgetem nekik, hogy majd egyszer.


-Tudod, hogy még itt nem vagy nagykorú, szóval pia nincs és hívjanak fel a szülők, hogy tudnak róla és jöhetnek. Amíg nem beszéltem a szülőkkel. Nyésta buli, és itt alszik mindenki nálunk. Én mondom meg mikor ültök taxiba és irány haza!

-Igen is parancsnok- szalutált Zoé.

Valószínű az apjára hasonlít, mert hogy rám nem az biztos, bár nekem is szőke volt a hajam gyerekként, de besötétedett. Zoénak szökés barna volt, mintha melírozott lett volna, de a szeme színét volt a legnehezebb meghatározni. Kék, de ha sírt vagy fáradt volt kékes zöld, ha mérges akkor szürke. Elnéztem ezt a csodás lányt és a szívem összeszorult.

Ha Ő itt lenne, mit gondolna róla.