Mindig történnie kell valaminek.....(31. fejezet)

Londonban a napok villám sebesen teltek. Természetesen megnéztük a kötelező látnivalók nagy részét, de eljutottam olyan helyekre is , amiről nem is tudtam.Utolsó nap egy gyönyörű arborétumba vitt el Tom, ahol a rengeteg virágból és növényből vásárolni is lehetett. Mit ne mondjak nem győztem megrendelni. Egész nap a csodás növényekben gyönyörködtünk. Az orchideák széles skálája, a szegfűk édes illata, teljesen elvarázsolt.Vacsorázni viszont egy nagyon különleges helyre készültünk, de csak ennyit árult el Tom. Az arborétumból egyenesen a szállodába mentünk. Annyira kifáradtunk, hogy egy kiadós fürdéssel egybekötött szeretkezés után édesen aludtunk egymás karjaiban.

Hirtelen riadtam fel.Rémes álmom volt, de nem tudtam volna elmesélni, azt hogy mi is valójában. A testem remegett annyira fáztam, rázott a hideg, de közben patakokban folyt rólam a víz. A lelkemet átjárta a nyugtalanság. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, a mellkasomon mintha mázsás kőtömbök lettek volna. Nem tudom, miért de rám tört a sírás, elhomályosult tekintettel kétségbe esve kapaszkodtam Tomba, aki immár a karjaiban ringatott addigra.

-Ss, semmi baj.-suttogta, -csak rosszat álmodtál.

Ez nem szimplán egy rossz álom volt, testem és a lelkem is érezte , hogy valami nincs rendben, valami történt. Próbáltam a légzésemet normalizálni, miközben Tom óvatosan levetkőztetett és elkezdte engedni a fürdő vizet. Alig, hogy elmerültem a nyugtató forróvízbe a telefonok egyszerre kezdtek el visítani a szobában. Megrémültem, főleg,mikor Tom berobbant a fürdőbe és közölte baj, van indulunk. -

Foglalok jegyet!.- és már ott is hagyott. Én meg mint valami őrült csurom vizessen meztelenül futottam utánna üvöltve.

-Mi az , hogy baj van?.-ráztam meg, ahogy utolértem.- azzonnal mond meg mi a baj!.-követeltem magamból kikelve.

Ha Zoéval történik valami megőrülök. Nem hiszem el, hogy képes voltam megérezni, utoljára akkor éreztem ilyeneket meg mikor a klub készült. Ott álltam egy szál semmibe és Tomba kapaszkodva zokogtam

-Mi a baj?.-kérdeztem még egyszer.

-Ég a klub, és Bobby bent van!.-jelentette ki Tom fagyos hangon és én már csak azt vettem észre, hogy az én cuccom is be van csomagolva.Lefagyva álltam és próbáltam megemészteni a hallottakat, sóbálványként lemerevedve.Tom egy melegítő szettet nyomott a kezembe én meg csak sodródtam az eseményekkel, öltöztem és zokogtam. Pillanatok alatt történt minden. Az álom, a telefon, a pakolás. Mire észbe kaptam és felfogtam mi történik, már egy repülőn ültem az óceán felett.

Nem kaptam levegőt ismét. A szívem úgy vágtatott, mint verseny ló a derbin, a homlokomon gyöngyöződtek az izzadság cseppek. A gyomrom felkavarodott, időm sem volt kirohanni a mosdóba, a teljes tartalmát kiraktam ott ahol voltam. Tom fogta a hajamat, a légisikérő, vizes törölközőt hozott és átültetett minket egy másik helyre. Homályosan érzékeltem a körülöttem lévőket, de megszólalni nem nagyon tudtam.Kedvesem próbált megitatni, de azt is felöklendeztem. Eljutott a tudatomig, hogy mi történik és egyszer csak egy állatias üvöltés szakadt fel a torkomból, majd utat tört magának a zokogás.A fájdalom ami átjárta a testemet fizikai fájdalom volt. Egy stabil lábakon álló élet romjait kell majd felépítenem. Belegondolni is szörnyű, hogy mire érek haza.

Egy élet munkáját nyaldossák most a lángok, egy élet értelmét. Ami az én életem volt! Az álmom ég el a semmibe. A fájdalom ami átjárta a testemet kínzóan  lassan zsigerelte a testemet. Az életem része volt a klub, soha, semmi ,Zoén kívül nem volt olyan fontos a számomra. Még ha meg is állítják a tüzet sosem lesz már a régi. Most bosszulja meg, hogy át akartam alakítani?  És akkor bevillant még valami!

Az utolsó darab ami hozzá kötött. Ő hozzá! Az is porrá ég, és a lángok martaléka lesz. Az a pici esély is , amit reméltem a füsttel elszáll a semmibe. Szinte magam elé képzeltem, hogy az irodám fiókjában lévő pólót és nyakláncot a lángnyelvek simogatják, hogy az utolsó kis emléket is kitörölje az életemből. Felnevettem a helyzet iróniáján. Épp, hogy rám talál a boldogság, épp, hogy megbékélünk Tommal és végre boldog , békés perceket élünk. Épp most kell a tragédiának történnie. A sors keze lenne. Fogadjam el végre azt ami nekem jár és zárjam le a múltat. Vagy talán épp ezzel akarja a sors jelezni, hogy rossz úton haladok és nekem még mindig Őt kéne keresnem. Nem tudom, de azt az egyet tudom, hogy Tomot nem engedem el magam mellől, addig míg ő azt nem akarja. Hagyni fogok esélyt arra, hogy boldog lehessek.

-Kicsi, szedd össze magad.-hallom távolról életem hangját , de nem látok a könnyeimtől. Letöröli őket, lehelet finom puszit nyom az arcomra. 

-Nem lesz semmi baja Bobbynak?-kérdezem kislányos hangon hüppögve.

-Reméljük!De most erősnek kell lenned, nem tudjuk mi fog fogadni minket, de ezt is együtt csináljuk végig.

Szorosan a mellkasához vont, és úgy ringatott mintha csecsemő lennék. A maradék utat az ablakon kifelé bámulással töltöttem és magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. Bár igaz, hogy a gondolataim lefoglaltak. Bobby miatt is aggódtam, belese mertem gondolni, hogy esetleg valami baja lehet, és valamilyen földöntúli , megmagyarázhatatlan ok miatt, folyamatosan a nyaklánc lebegett a szemem előtt ha lecsuktam. Ezért is hiába mondta Tom, hogy próbáljak meg aludni. Nem ment! Kísértett a múlt.

A repülő ahogy ereszkedni kezdett és csökkent a magasság, úgy nőtt a gyomromban a remegés és a torkomban a gombóc. Amint a pilóta letette a gépet, Tom már tárcsázott is, rendelt egy autót. Az ellenőrzésen, köszönhetően az ismertségünknek gyorsan átestünk.

A taxiban vizet csavartam Tom kezéből. Annyit tudtunk, hogy több mint tizenkét órája ég a klub és próbálják megfékezni a tüzet, de eddig sikertelenül, és azt is megtudtuk, hogy Bobby még mindig nem került elő. 

A kocsi jóval messzebb tudott csak megállni. Tom busás borra valót adott a sofőrnek, hogy vigye el a csomagjainkat hozzá, én pedig futásnak eredtem. Szegény alig ért utol. Gondolom attól fél , nehogy hülyeséget csináljak.

A klub előtti utca , és tér mintha háborús övezet lett volna. Zoé a járdaszegélyen ült és zokogott. Cat egy mentő hátuljában őrjöngött. Mindent fekete korom borított. Ahogy felnéztem az épületre még a növésben is megálltam. A lábaim nem vittek tovább, egyszerűen csak néztem ahogy a lángok felemésztik a hatalmas épületet. Zoé észrevett és sírva borult a nyakamba.Némán zokogtunk, egyikünk se tudta mit mondjon. Tudtuk mind mit jelentett nekünk! Az életünket. Lassan szótlanul sétáltunk oda Cathez és öleltük át.Tom észrevétlenül lopózott mögénk, hogy nyugtasson minket.Egyszer csak jött egy tűzoltó.

-Találtunk egy áldozatot! Sajnos nem tudtuk még azonosítani, kéne valaki..-a tűzoltó be sem fejezte , de Cat már egyből ugrott.

-Majd én.-jelentette ki határozottan.

-Cat, nem! Majd én!.-én vagyok a tulaj, és különben is, ha esetleg, bár szerintem biztos hogy nem, de ha Bobby az, akkor inkább emlékezz rá úgy ahogy volt.-feleltem én is épp oly határozottan és megindultam a tűzoltó után a rendőrökhöz.

Fogalmam sincs honnan jött a bátorságom, de azt az egyet tudtam, valamit  csinálnom kell, mert a tétlenségtől megölt az ideg. Ahogy haladtunk a kocsik között, egyszer csak megéreztem , hogy valaki megfogja a kezemet. felnéztem és Tom volt az.

-Együtt csináljuk, emlékszel.-hangja magabiztosan csengett, de a szája megremegett. Hát igen, jó színész. Milyen lehet most neki.Hogy bír ilyen erősnek tűnni. Biztos vagyok benne, hogy belül ő is tombol és talán fél is. Fél, hogy elveszíti a legjobb barátját.

A rendőr félre állt, félre húzta a fóliát ,az én lábam alól a talaj abban a pillanatban ki is ment és a jótékony sötétség is rátelepedett az elmémre.

Néha jobb, ha a problémákat, félelmeket, tragédiákat átalusszuk, hiszen az ilyen veszedelmekre, melyeket a sors szab ki ránk csak egyetlen gyógymód van: Az Idő. Az idő aki begyógyítja a láthatatlan sebeket, de a szív, mindig tudja, hogy ott van, a szív sosem feled. A szív megtanul vele élni.

London 2 (30.fejezet)

 Óvatosan keltem ki az ágyból nehogy kedvesemet is felkeltsem. Gondoltam meglepem és második Londonban töltött reggelemen rendelek magunknak reggelit.Gyorsan tárcsáztam a szobaszervizt és amíg az ételre vártam felöltöztem és összekaptam magam. Olyan halkan osontam , mint egy macska, nem akartam Tomot felkelteni, de amikor megjött a reggelink és az asztalt rendezgettem, rápillantottam az órára. Azt hittem menten infarktust kapok. Délután három óra volt. Hát, mi jól kialudtuk magunkat. Így már értem miért néztek hülyének amikor a reggelit rendeltem. 

-Jó reggelt.-éreztem meg az ölelő karokat magamon, amint épp egy csésze kávéval indultam meg az erkélyre.

-Reggelt?.-nevettem- délután három óra, nem is tudom, hogy tudtunk ilyen sokáig aludni. Én is kb. egy fél órája keltem.-mosolyogtam rá az én kis kócos és ébredező kedvesemre.

-Kávé?.-és már ki is vette a kezemből és kivonult az erkélyre. Csak mosolyogni tudtam rajta, töltöttem magamnak egy másik csészébe és utána mentem, hogy én is rágyújtsak.

Csendben, iszogattuk az éltető koffein adagunkat és néztük a várost. A nyugtató füst ami a tüdőnkből jött összegabalyodva tűnt el a város felett. Békés volt a délután, az utcán nyüzsögtek az emberek alattunk, madarak röppentek el a szemközi ház erkélyén lévő virágok felett. 

-Mit szeretnél csinálni ma?.-szólalt meg rekedtes hangján Tom. Imádtam reggelente, úgy néz ki mindig mint egy kócos gyerek.

-Nem tudom, neked van ötleted?-kérdeztem mosolyogva. Boldog voltam, a sötét felhők oszladozni kezdtek felettünk, és végre jól éreztük magunkat. A tegnap este is fantasztikus volt.

-Hát elmehetnénk a szüleimhez, ha már egyszer itthon vagyok.-rajzolt idéző jeleket a levegőbe.-este meg elmehetnénk az itteni barátaimhoz, megismerhetnéd őket.

-Azt hittem ismerem a barátaidat.- lepődtem meg.

-Ismered, a legjobbat, de azért vannak még itt haverok.

-Hát jó, mehetünk, nincs kifogásom a mai program ellen uram.-álltam fel és pukedliztem egyet előtte.

Tom elkapott és az ölébe húzott, majd finoman megcsókolt.

-Na, ez hiányzott nekem, a csókod, nem tudtam mi bajom van.-húzta csibészen el a száját.

A taxink London legelegánsabb lakónegyedében állt meg. Az eső szitálása sem tüntette el a mosolyt az arcomról. Nagyon kíváncsi voltam már párom szüleire ezért izgatottan, mint egy gyerek trappoltam utána. Egy nagyon kedves és barátságos lakában laktak,igazi angol stílusú otthon volt. Tom édesanyja rögtön hellyel kínált minket és mindenféle finomságot szolgált fel az asztalra. Édesapja, csak szolidan kémlelt,miután Tom bemutatott, de az édesanyja komplett kihallgatást tervezett mára. éppen hogy csak a tb számom nem kérdezte meg. Mindez mellett attól függetlenül, nagyon kedvesen elbeszélgettünk. Bár meg kell hagynom, igazi angolok. Kedvesek, de távolság tartóak voltak. Zoéról is meséltem volna, de akár hányszor szóba került, elterelték a témát , ezért a végén úgy döntöttem nem is hozom szóba. Gondolom egy anyának fura, hogy a fia más gyerekét nevelgeti majd. Főleg úgy , hogy Zoé hány éves. Igen szóba került az is , hogy fiatalon szültem, de az is, hogy megfelelő egzisztenciával rendelkezem. Összességében nem volt rossz a találkozás, de be kell valljam, másra számítottam. Ennek, hangot is adtam a szállodába visszaérve.

-Tom, anyukád miért fogadja el ilyen nehezen, hogy nekem ott van Zoé?.-kérdeztem

-Nézd, kicsi.-ültetett le Tom maga mellé.-anyu nem Zoét fogadja nehezen, csak mindig is unokákat akart maga köré. És most kapott egyet készen, ez zavarja.

-De lehet még saját unokája.-rajzoltam most én macska körmöket a levegőbe. Tom viszont értetlenül nézett rám.-A bátyáidnak is lehet még és én sem mondtam soha azt, hogy nem szülnék esetleg!

-Te tényleg hajlandó lennél még gyereket vállalni?-döbbent meg.

Nem értettem mi ebben olyan meglepő, ha szeretjük egymást és együtt is maradunk , miért ne lehetne közös gyerekünk. Nem értettem. Kérdőn néztem rá.

-Én azt hittem, hogy te nem szeretnél!

-Dehogy is nem, ha működik ez a kapcsolat miért ne akarnék szülni neked egy közös gyereket. Ugyan már Tom, nem a kőkorban vagyunk.-nevettem fel.

-Imádlak.-bújt oda hozzám.

-Na , de azért azt tudd, hogy nem holnap terveztem! Szóval csak mindent a maga idejében.

-Igazad, van!

El is tereltük a témát más irányba, hiszen Tom, elkezdett áradozni a londoni haverokról, és hogy a világ legjobb kocsmájába fog ma este elvinni, de előtte a szálloda éttermében fogunk megvacsorázni. Nagy hévvel vetettem be magam a készülődésbe, csinos akartam lenni, hogy Tom haverjai had irigykedjenek, hogy Tom milyen szerencsés.Mivel odakint elég hűvös volt, kénytelen voltam egy legginget és egy kényelmes ,.de annál szexibb tunikát felvenni. A hajamat kivételesen kócos fürtökben hagytam , majd füstös szemeket varázsoltam magamnak. Tom mikor meglátott a fürdőből kijönni, levegőt is elfelejtett venni. 

Vacsora után egy eldugott kis kocsmába mentünk, nagyon nyugis kis hely volt, nem voltak sokan így kellemesen el tudtunk beszélgetni a fiukkal. Kiderült, hogy Tom velük járt egy suliba, mikor színjátszást tanult. Sam, Dean és a legbohókásabb Cris. Eszméletlen aranyosak voltak. Egész este fogtam a hasam a jó kis sztoriktól. Nagyon rég nevettem ennyit. Iszogattunk, talán kicsit többet is a kelleténél, mert éjfél körül elkezdett forogni velem minden és megint jött a hányinger. A mosdóba mentem, hogy felfrissítsem magam, de sajnos kijött belőlem a gyomor tartalmam.Még jó , hogy hordok magammal fogkefét .Nyögtem fel fájdalmasan. Összeszedtem magam és visszamentem a fiukhoz, de szóltam Tomnak, hogy menjünk mert kicsit émelygek. Kedvesem persze azonnal teljesítette a kérésemet.

A kocsmából kiérve a friss levegőre nyoma se volt a rosszul létemnek Helyette az alkohol jobbik hatása jött elő. Iszonyatosan beindultam.Ennek persze jelét is adtam. Alig bírtam magammal. Vadul csókoltam és alig vártam, a taxiból kiszállva, hogy a liftben végül kettesben legyünk.Tomot is beindítottam, de ő erősen tartotta magát egészen addig míg be nem szálltunk a liftbe.

Ahogy beszálltunk a liftbe Tom benyúlt a nadrágomba, majd hirtelen három ujjával belém hatolt.A meglepetéstől, és a mámorítóan feszítő érzéstől, hangos kéjes nyögés hagyta el a torkomat ,a fejem és a felső testem előre hanyatlott.Tom szembe fordult velem és egymás nyakát kezdtük el szívogatni. Gondolom a kellő alkohol hozta ki belőlünk a vadságot.

-Dugjál meg!.-súgtam a fülébe harapva, érzékien.

Kikerekedett szemekkel , döbbenten nézett rám.A liftajtó közben kinyílt és mi megérkeztünk az emeletünkre. A vágytól ködös tekintettel botorkáltunk el kézen fogva a szobáig, de egy pillanatra se engedtük el egymás tekintetét.A szobaajtó kinyílt és becsukódott, Tom az ajtónak préselt, egyik kezével felemelte a lábamat és csípője köré fonta,ágyékát nekem nyomta, éreztem ahogy kőkemény testrésze nekem feszül. A hatalmas vágy csak úgy zubogott az ereimben, lüktetett minden pocikám.Két kézzel téptem le róla az ingét nem foglalkozva a gombokkal,ott csókoltam ahol értem.Letépte rólam a ruhámat és a fülembe suttogott.

-Mond, ki még egyszer!.-utasított, miközben már ujja  legérzékenyebb pontomat dörzsölte. Ha a másik kezével nem tartott volna tuti összeesek.

-Dugjál meg!.-mondtam ki ismét hangosan, amit kért tőlem.Az ajtónak nyomott, a tarkómnál markolt a hajamba és a fejemet hátravetve kezdte el csókolni a nyakamat, majd lejjebb haladt. A melleimet két keze közé fogta és nyelvével kezdte el ingerelni mellbimbómat, néha néha a fogai közé véve. Az adrenalin szintem megemelkedett, letérdeltem elé, két kezem közé fogtam ágaskodó péniszét , majd lassú mozdulatokkal tüntettem el a számban. Felnyögött, ezzel bátorított, hogy ne hagyjam abba. Lassan ütemesen szívogattam, miközben  őt figyeltem. Megremegett és felhúzott magához,hogy lenyomhasson a földre. Örömmel tártam szét neki lábamat, de ő úgy gondolta, még nem elég a kínzásom, tovább folytatta, ujjait belém mélyesztette miközben nyelvével a csiklómat izgatta. A hátam ívben megfeszült a gyönyörtől, két kezem folyamatosan a haját szántotta, hangos nyögések , vággyal teli sóhajok törték csak meg a szoba csendjét. Nem bírtam tovább, robbantam! Édes nedvem öntötte el száját,  és hangos sikoly hagyta el a torkomat. Tom nem tétlenkedett, azonnal fölém tornyosulva belém hatolt. Lassu mozgásával, még nagyobb kínokat okozva. Megemeltem a csípőmet, elszakadtam ajkaitól, melyek eddig nyelvemet táncoltatták és halkan súgtam.

-gyorsabban. Nem kellett kétszer mondanom. Kedvesem készségesen gyorsított, nyelve a nyakamon tevékenykedett, mikor a fülcimpámba harapott, lihegett.-ezt akartad?.-lökött rajtam még egyet.

-Igen, ne hagyd abba,- nyögtem én is. Nem sok kellett már, hogy elérjük a pokol kapuját, a fejem lángolt, a testem minden porcikája remegett, azt hittem ezt a katartikus élményt már nem lehet fokozni, de tévedtem. Tom lelassult,közénk nyúlva lökött tovább, de kezével még rásegített, menten ájulás közeli állapotba kerültem, izmaim megfeszültek, ő is remegett, ahogy titkos izmaimmal rászorítottam a bennem lévő részére. Majd állatias sikolyok közepette elért minket a vég. Testünk elernyedt, és csak szuszogtunk. Izzadt testünk egymásnak préselődött, Ott feküdtünk a bejárati ajtó előtt a földön és egyszerűen képtelenek voltunk szavakba kifejezni azt ,amit akkor és ott éreztünk. Megmozdulni is csak nagy sokára tudtunk, de akkor is csak azért mert elkezdtem fázni. Tom óvatosan emelt fel és vitt be a hálóba. Egy újabb ,immár gyöngédebb, de semmiképpen sem élvezhetetlenebb szeretkezés után, végül elnyomott minket az álom.

London(29.fejezet)

Mire összekészülődtünk, igencsak későre járt az idő, ezért úgy döntöttünk keresünk valami jó kis éttermet és vacsorázni megyünk. Tom, révén, hogy Londoni, elég sok helyet ismert, így nem volt nehéz rá hagyatkoznom.

-Milyen jellegű kaját akarnál enni kicsi?.-kérdezte

-Londonit, még sosem ettem például Fisch and chipset, és ha lehet ne valami puccos helyre menjünk, semmi kedvem nincs  a rajongóid elől menekülni.

-Eve, ez London, itt senki nem rohangál utánam, az amerikaiak kicsit hevesek e téren, de itt nyugtom van, ezért is szeretek itt lenni.

-Áh, szóval, Mr. Runson, azt mondja, mi amerikaiak rámenősek vagyunk?.- bújtam oda hozzá, elkezdtem kigombolni az ingét , hogy mellkasát simogathassam, de lefogta a kezemet, és felnyögött. Kezével az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek. Utáltam amikor ezt csinálta, csak még jobban feltüzelt a tekintetével.

-Erről beszélek, ha tovább folytatod, nem lesz vacsora, mert az éhhalál széléig fogok veled szeretkezni.-súgta a fülembe, a testem megremegett és már a fenébe kívántam a kaját , semmi másra nem vágytam csak rá.

-Nem is vagyok már éhes!.-simítottam tenyeremet férfiasságára, és a fülét kezdtem el harapdálni.-elég leszel nekem te is!

-Nem, Eve, menjünk enni, ezt utána is folytathatjuk!

Megcsókolt, majd távolabb állt tőlem, tudta ő is, hogy sokáig nem kéne könyörögnöm, hogy maradjunk, de igaza van, ez ráér később is, nem csak a szexről szól a kapcsolatunk, úgyhogy mese nincs, most megyünk és eszünk valamit. Az előbbi kis akciónkon azért elgondolkodtam. Mi lesz ha ez elmúlik? De pont azért kell néha az ágyon kívül is programot csinálnunk hogy jobban megismerjük egymást, hogy legyen közös érdeklődésünk, közös témánk, közös elfoglaltságunk. Nem szabad örökké arra gondolnom, hogy az ágyba cipelném minden pillanatban. Talán azért koncentrálódik az elmém csak ilyenekre, mert ő az első olyan férfi aki maximálisan ki tud elégíteni.

-Induljunk.-kértem, hiszen ha tovább gondolkodok, tuti neki esek. Olyan jól nézett ki. Egy világos farmer volt rajta, egy fehér ing és egy vékonyabb bőrdzseki. Akaratlanul is össze öltöztünk. Rajtam is egy világos farmer és egy fehér hosszú ujjú felső volt v kivágással és egy világos bézs bőrkabát. Ezt Tom is észrevette, mert elkezdett nevetni.

-Úgy nézünk ki, mintha testvérek lennénk.-fordított a tükör felé. Igaza volt.

-Jaj, reménytelen vagy.-nevettem fel.

Nagy nehezen elindultunk, Tom leszólt a portára , hogy kérnénk egy taxit és mire leértünk ott is volt.Hiába kérdeztem , hogy hova megyünk azt mondta, meglepetés.

-Tom, engem el ne merészelj cipelni a híres London Eye-hoz, mert ha csak ránézek kitör a frász, nem bírom a magasságot. Szóval az ilyenektől kímélj meg jó?

-Nyugi, nincs London Eye.-vigyorgott.

Egy nagyon kellemes étterembe mentünk. Semmi csicsa. Hangulatos, nem messze a Ritztől. Én természetesen Fisch and Chipset kértem. Tom meg valami kimondhatatlan izét, ami ráadásul nagyon gusztustalanul is nézett ki. Utóbb kiderült, hogy valami puding féleség, de kértem ne is részletezze miből áll, nem vagyok rá kíváncsi. Próbált rábeszélni, hogy legalább kóstoljam meg, de hajthatatlanul ellenálltam. Rendeltünk egy üveg pezsgőt és beszélgettünk. Tom meglepődött, hogy nem vagyok oda a borért.

-Csak kólával szeretem.

-Hogy mivel?.-nézett rám, mint borjú az új kapura.

-Boros kóla! Azt ne mond , hogy még sosem ittál olyat?.-nevettem

-Nem, nálunk ha valaki nem szereti tisztán akkor az  szódával issza.-nézett rám értetlenül.

Odahívtam a pincért és rendeltem egy üveg bort és két kis üveg kólát, amint megérkezett elkezdtem mixelni Tomnak a boros kólát.

-Én ezt meg nem kóstolom.-rázta fejét.

-Jó, akkor nincs hancúr.-jelentettem ki kőkeményen, alig bírtam visszatartani a nevetésemet, mikor megláttam döbbent arcát kedvesemnek.

-Na jó, de ebből is látszik, hogy neked már megint azon jár az eszed, bár be kell valljam hízelgő rám nézve. Ezek szerint kielégítem a kisasszony igényeit.-nézett rám kihívóan.

-Csak idd meg!.-néztem rá gonoszul.-amúgy meg, ki az akinek ezen jár az esze, te leszel képes inkább meginni, mint hogy kihagyd az esti légyottunkat..-nevettem fel.

-Na jó, kvittek vagyunk, add ide a mérgemet.-röhögött.

Tom szinte se perc alatt megkóstolta, majd meg is itta a pohár tartalmát.

-Na látod, hogy finom.-mosolyogtam kedvesem arcába, közelebb húzódva hozzá egy csókért. Ajkain még érezni lehetett a bor és a kóla ízét, nyelvünk összeért és ízlelgetni kezdtük egymást. Figyelmeztetnünk kellett magunkat, hogy azért mégsem vagyunk tinik és hát nyilvános helyen vagyunk, úgyhogy nagy nehezen de befejeztük egymás kóstolgatását.

-Ez tényleg finom!

-Ugye?.-húztam ki magam büszkén, hiszen igazam volt

-Én a csókra gondoltam.-húzta csibészes mosolyra a száját.

-Jaj, Tom, ne vicceld el.-kértem ki magamnak.-most komolyan ugye hogy finom?

-Igen, tényleg az.-vigyorgott.

-Lehetetlen egy alak vagy.- ráztam a fejem mosolyogva.

Nagyon jó kis esténk volt. Beszélgettünk a munkájáról, a következő filmjéről, ami arról szól, hogy a

 *világtól elzárva, a Massachusetts állam partjainál fekvő kis szigeten lévő elmegyógyintézetben tartják fogva az Egyesült Államok legveszedelmesebb elmebeteg bűnözőit. Amikor az ötvenes években a szigorúan őrzött intézményből megmagyarázhatatlan módon megszökik egy gyilkosságért elítélt nő, az igazgató, Dr. Cawley kénytelen külső segítséget kérni. Két rendőrbíró, Teddy Daniels és Chuck Aule utazik a szigetre, hogy kiderítse, mi történt, és megtalálja a szökevényt. Danielsnek nemcsak a munkáját hátráltató pszichiáterrel, hanem a saját démonaival is meg kell küzdenie. Persze a végén kiderül, hogy az egész csak egy illúzió és Taddy, akit Tom játszik szintén egy beteg a többiek közül, csak azt képzeli, hogy rendőr. Tom többet nem volt hajlandó elárulni, hiszen köti a titoktartás. Martin Scorsese egy remek szakértője ennek a műfajnak, legalábbis Tom szerint és nagy megtiszteltetés , hogy vele dolgozhat.

Beszéltünk még arról, hogy a klubbot végleg átalakítjuk éjszakai hellyé, elegem van a napközbeni tingli tangliból és hát megbeszéltük, hogy lakást, vagy házat kell keresnünk. 

Zoénak már megvan a lakás az egyetem közelében, de ha mi tényleg össze akarunk költözni, akkor ideje nekiállni keresgélni. 

Tom még nem tudja mikor kell visszajönnie Londonba forgatni, de még az is elképzelhető , hogy mégis Amerikában fognak forgatni. Semmit nem tudunk, de azt igen, hogy amíg tudunk együtt keressük az ideális házat.

Késő estig beszélgettünk, sétálva indultunk vissza. Útközben még egy fagyit is ettünk. Londonhoz képest elég kellemes volt az idő, így a szállodáig vezető utat végig gyalog tettük meg.

-Lezuhanyozom.- közölte ahogy felértünk a szobába.- utána ha van kedved nézhetnénk valami jó kis filmet.

-Szuper!.-mosolyogtam rá.-,de nekem más terveim voltak, legalábbis egyenlőre.

Tom bement a fürdőbe, hallottam, hogy megnyitja a csapot. Én is gyorsan levetkőztem és utána settenkedtem. Amint elhúztam a kabin ajtaját meglepődtem. Tom ott állt és látszott rajta, hogy várt engem.

 -Azt hittem nem jössz utánam.-húzott magához a vízsugarak alá.

-Ki nem hagynám.-bújtam oda hozzá.

Óvatosan de mégis hatalmas szenvedéllyel kezdtük el kényeztetni egymást. Illatos tusfürdővel simogattuk egymást minden porcikáját, miközben szánk egy pillanatig se engedte el a másikat.Tom Miután leöblítette rólunk a tusfürdőt a hálóba vitt a karjaiban, játékosan az ágyra dobott, majd  lábam közé furakodott és édes nyelvcsapásokkal kezdett el kényeztetni. Tarkójánál fogva húztam magamba még közelebb, elégedetten vergődtem a karjaiban, hiszen , a fellegekbe repített , lassan ujjait is belém nyomta, a hátam ívben megfeszült. Nem bírtam tovább érezni akartam férfiasságát. Egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól és a hátára fordítottam. Most én vettem számba kőkemény péniszét és kezdtem el szopogatni, kezemmel fel-le jártam rajta, evvel is még nagyobb örömet okozva neki. Ő sem bírta. Pillanatok alatt maga alá gyűrt és belém nyomult. Hangos sóhajaink hallatszottak az éjszakai csendben, ahogy nyögéseink megtörték az éjszaka nyugalmát,éreztem, hogy Tomnak már nem kell sok, ahogy nekem sem.

-Kérlek,- nyögtem elfulló hangon és a fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra. örömmel megadta nekem, vadul és gyorsan hajszolt minket, majd végre megéreztem merev férfiasságágnak lüktetését, és ezzel engem is elöntött a katarzis.






* forrás port.hu ( A viharsziget című film előzetes tartalma)

"R"beszélgetés 2(28.fejezet)

Bocsánat a rövidsége miatt, de megígértem mára holnap folyt.köv .

"A kezdet hordozza az ígéretet,
De az elmúlás mondja az ítéletet.
Főnixként hamvadból ébredhet fel,
De újjászületned a belsődben kell."

-Tom, miért jöttél utánam?.-kérdeztem az ölében ülve szorosan hozzá bújva. Most is érezni lehetett a köztünk lévő szikrákat, ahogy az új begyével leheletfinoman cikázott a bőrömön, libabőrt hagyva maga után. Nehezemre esett koncentrálni a beszédre, de most muszáj volt nem a szexre gondolni. Bár be kell valljam, eszméletlenül kívántam, ahogy újai egyre közeledtek combon belső ívén nőiességemhez, majd vissza kalandoztak a térdemig.

-Mert, nem akartam, elengedni, azt a boldogságot, amit veled élhetek meg, melletted, végre az voltam, aki vagyok, leszámítva a legutóbbi éjszakánkat.-húzta grimaszra a száját. Arca elkomorult. Kezei is lehullottak rólam, felállt, engem is felállítva ezzel az öléből. Ahogy rágyújtott a cigijére, a füst hömpölyögve hagyta el a száját. Idegesen , önmarcangolóan festett.-Eve, kicsi, én nem tudom, hogy ezt hogy tudom, valaha is elfelejtettni veled, de mindent megteszek , hogy megbocsáss.

-Tom, sosem fogom elfelejteni és megérteni sem fogom soha, de megpróbálom a szívem legalsó zugába elrejteni és remélem idővel úgy el fog halványulni az az emlék, hogy nem fog majd minden egyes percben eszembe jutni. Az a tekintet és az a hang. Egyszer majd nem fog kísérteni.

Nem tudtam mi mást mondhatnék, mert tényleg nem tudom elfelejteni. Nem akarok nélküle lenni, mert igen is van valami vonzalom köztünk Lehet , hogy ez a szerelem, de én nem tudom, egyenlőre csak azt tudom, hgy kell nekem.

-Én mindent megteszek!

Magához húzott, ölelése és csókja most a biztonságot hívatott jelezni! Éreztem is, nem féltem tőle, tudtam, hogy nem bántana.

-Tom, miért utálod Robot annyira, azon kívül, hogy lefeküdtem vele?.-kérdeztem azt ami órák óta foglalkoztatott, hiszen úgy könyörgött szinte, hogy a közelébe se menjek, bár azért az hogy végig hallgatta, hogy szeretkezünk elég ok lenne a részéről.

-Mert mindent láttam, azért! Mert azt hittem bele pusztulok, hogy más karjaiban vergődsz a gyönyörtől, és mert ami a legjobban zavar, hogy ő tudta, hogy mi együtt vagyunk, de ez az utolsó, hogy egyáltalán Robról, hajlandó vagyok beszélni. Az a fickó egy igazi kis seggfej.

Tom olyan ingerült lett, hogy azt hittem felrobban a dühtől, de amit mondott az megdöbbentett.

-Mi az, hogy mindent láttál?.-kérdeztem kétségbe esve. Mert az egy dolog, hogy hallhatta, meg az is egy dolog, hogy tudta, de azt még a halálos ellenségemnek sem kívánom, hogy nézze végig, ahogy a kedvese mással szeretkezik.

-Nem jól csuktad be az ajtót.-jelentette ki, kőkemény arccal, a hangja semmilyen érzelmet nem tükrözött.

-De, hiszen mikor kijöttünk, akkor csukva volt.

Hisztérikusan bizonygattam. Nem az nem lehet, hogy végig nézte, ezt még neki sem kívánnám. Egyszerűen az képtelenség.

-Bobby csukta be! Egy darabig, csendben néztem, de amikor, .-tördelte a kezeit.-, de amikor.-kereste a szavakat. .-Szóval mikor, áh, képtelen vagyok finoman kifejezni! Szóval, amikor beléd hatolt, a kis előjátékotok után, te hangosan felsikítottál, én meg be akartam menni szétverni annak a köcsögnek a fejét, de Bobby gyorsabb volt és becsukta halkan az ajtót. Akkor még ment a buli, ti meg a zenétől semmit nem hallottatok.

Zokogva rogytam le a székre, basza meg, hát ez a pasi tényleg egy fakír. Ki az isten tudná végig nézni, azt, hogy a szeretett nőjét más tömködi, ilyen nincs. Bár így aztán Tom tényleg bebizonyította, hogy vezekel.

-Édes, de miért nem jöttél be, miért nem szedted le rólam?.-hüppögtem

-Mert akkor még a maradék esélyemet is eljátszottam volna, és csak azt bizonyítottam volna be, hogy egy dühöngő vadállat vagyok.Értsd meg, muszáj volt áldozatot hoznom érted.

-Csoda, hogy nem undorodsz tőle.-mosolyogtam el magam.-amikor ráeszméltem mit tettem, kb egy órán keresztül szó szerint hánytam magamtól. És ami azt illeti most is kell!.-és már rohantam is a fürdőbe.

Próbáltam Tomot kizavarni, de hajthatatlan volt, én görnyedtem a WC fölé, ő fogta a hajamat. Fogalmam sincs mi van velem, meg sem tudom mondani utoljára mikor hánytam. Talán még akkor mikor Zoé kicsi volt és hazahozott az oviból minden hülye vírust. 

-Jobban vagy?-kérdezte kedvesem, mikor már nagy sokára sikerült abba hagynom.

-Jól, csak most lehet hülyének nézel, de nem megyünk el kajálni valahova? Éhen halok!

-De, szedd rendbe magadat, aztán én is összekapom magam és már mehetünk is.-nevetett ki Tom.

Úgy voltam vele, hogy jobb is ha kimozdulunk eleget beszéltünk már a történtekről. Ideje élveznünk, hogy itt vagyunk együtt és egymásra koncentrálhatunk. Hiszen ha visszamegyek az Államokba, töménytelen feladat és munka vár rám!

Hatalmas Kérés!!!!!!

Kedves Olvasóim!

Egy nagyon szokatlan bejegyzést kaptok ma tőlem! Egy nagyon kedves ismerősömnek kellene segítség! Kérlek titeket segítsetek! Olvasóim, most bizonyítsuk be, hogy összetartunk. Napi száznál is többen jártok nálam , sosem nyaggatlak titeket a kommentálással, most arra kérlek titeket, ezzel a két kattintással tiszteljetek meg.

Molnár Roberta:

Kérlek segítsetek, hogy kijussak az Abu-Dhabi Forma 1-es nagydíjra! Közel 2000 jelentkezőből sorsoltak ki, most már csak rajtatok múlik, hogy mi leszünk-e a befutók! Három videó közül a legtöbb Like-ot kapó utazhat.

1. Lájkold a Netrisk oldalát: http://www.facebook.com/netris​k.hu
2. Ott lájkold a videómat a Netrisk üzenőfalán Molnár Roberta (Női pilóta az F1-ben)
Köszönöm!

 

Juttassátok el mindenkinek ! Fogjunk össze, hogy egy álom teljesüljön.

" Az igazi összefogás, a bátrak erénye, ha egyszer jót cselekedsz, duplán kapod vissza az élettől. Mert amit adsz, azt kapod vissza. Adni öröm, a legnagyobb öröm. "

Jud Rider

"R"beszélgetés(27.fejezet)

Az egész hajnalt szótlanul szeretkeztük át. A testünk beszélt helyettünk, minden érintésünk a megbocsátást , a szerelmet és a vágyakozást fejezte ki. Többszöri nekifutásra zuhanyoztunk le, és a szobaszerviztől rendelt reggelinkkel vonultunk ki az erkélyre. Csak néztem Tom markáns arcát a délelőtti napsütésben, ahogy egy egy gondolata miatt, összeráncolta a szemöldökét, ahogy szívta a cigijét. Vajon mi járhat a fejében?

Rám nézett és elmosolyodott, elemelte a csészét a szájától, letette az asztalra és tekintetét az enyémbe fúrta.

-Beszélnünk, kell! Ugye tudod?.-kérdezte halkan, egy percre se levéve rólam a szemét, a hangja gyöngéd volt, de határozott.

-Igen, tudom.-felsóhajtottam, és lehajtottam a fejem.

Semmi kedvem nem volt elrontani a boldogságunkat, de tudtam, hogy ezt a beszélgetést ha elkerüljük, alapjaiban rengetjük meg ismét a kapcsolatunkat. Olvastam egy könyvben, hogy a nem megbeszélt problémák egy idő után elkezdik nyomni az ember lelkét és egy apró vitánál végzetes lavinát indíthatnak el. Fogalmam sincs hogy kell csinálni, fogalmam sincs, hogy kell egy érzelmes kapcsolatot fenntartani. Kicsit olyannak tűnik ez nekem mint a gyereknevelés. Légy következetes, mutass ki a szereteted, de mond is ki , mert a gyerek is szóból ért. És a legfontosabb a kommunikáció.  Nem célzásokból és nem utalásokból kell felépíteni a beszéd rendszerünket, hanem a nyílt é s célra törő irányelvek használatával. Olyan ez mint az üzlet, nyugtattam meg magam, ha nyílt vagy , nyílt lapokkal játszol, akkor a partner, legyen az szerelmi ,üzleti , akaratlanul is nyíltan lép fel , hiszen befolyással vagyunk egymás cselekedeteire, de a döntés a mi kezünk be van. A cél egyenlő az okkal, a cél elérése egyenlő az okozattal, ha rosszul határozod meg a célt, az okot, ne csodálkozz, hogy rossz lesz az eredmény.

-Eve.-szólt rám Tom.

-Bocs, kicsit elgondolkodtam.-néztem végre emelt fejjel szembe vele. Lesz ami lesz, elég okos és erős vagyok, hogy ezt a beszélgetést,  megejtsük, hiszen, a cél egy. Az ok is az. Már csak az utat kell megbeszélni. Olyan ez , mint amikor egy szerződés  megkötésekor a felek elmondják, kinek mi az álláspontja. Majd egyeztetés után , kompromisszumot kötve, de az álláspontot nem feladva, létrejön a szerződés.

-Azt látom.-mosolyogja el magát.-és egyszerre gyújtunk rá.-Kicsi, nagyon sajnálom amit tettem, de ezt nem fogom többször elmondani, de azt tudnod, kell, hogy jobban meg kell bíznod bennem, nem fogok minden egyes nő miatt akivel az élet egymásmellé sodor veszekedni. Lesznek kollégáim, és voltak és vannak is, akik nők és elég jó viszonyba vagyok velük.

-Tom, tudom, de.

-Ne szakíts félbe.-mondta határozottan, én meg jobbnak láttam hallgatni.

-Szóval, szerintem, meg kell próbálnunk egymást tisztelni, teret adni a másiknak. Kicsi, egy kapcsolat nem börtön, nem kell attól tartani, hogy megfolytjuk egymást. Meg kell őrizni a barátokat , összhangba kell hozni mind a kettőnk életét. Lesznek buktatók, lesznek nehézségek, de ezek csak józanul kezelhetők. Gondolj bele, már nem egyedül kell, elviselni a munkád miatti stresszt, nem kell egyedül nevelned Zoét, nekem meg támaszom vagy ugyan úgy a munkámban. Sokat kell nekem is dolgoznom, most indult be a karrierem, de ha akarjuk, akkor meg tudjuk oldani. Eve, nem akarok egy rózsaszín buborékban lenni, mert az bármikor kidurranhat. Legyen alattunk egy kőkemény stabil, rózsaszín út, amin boldogan együtt megyünk végig. Egymás kezét fogva, és el nem engedve bármi történjen is. Eve, én hiszek a holtomiglan, holtodiglanban, de neked is hinned kell benne. Ha két ember szereti egymást, mindent meg tudnak oldani együtt.

Figyelmesen halhattam, igaz volt minden szava. Egyetlen egy dologban nem értettem egyet, aminek hangot is adtam.

-Te, most burkoltan le hisztis picsáztál?.- nevettem rá.

-Hát, egy kicsit.- mosolygott ő is.

-Tudod, nem tudom, hogy menni fog e,-komorultam el.-még soha életemben nem voltam ilyen helyzetben, de azt tudom, hogy meg akarom próbálni és ha segítesz sikerülni fog, gondolom. Megígérem, hogy nincs több hiszti, ha valamit nem értek, vagy nem tudok, akkor arra rá fogok kérdezni és megbeszéljük, mert rájöttem, szeretlek, és nem hagyhatom a boldogságom elcsusszanni, csak mert azt a múlt árnyai beárnyékolják. De egyet tudnod kell, te sem borulhatsz ki és válhatsz dühöngő őrölté! Bár be kell valljam, tetszik mikor vad vagy és ösztönös.-kuncogtam el magam zavaromban.

-Kicsi, én nem tudom, mi ütött belém, soha még ez előtt nem volt velem ilyen. Kérlek ne haragudj,  ígérem nem fordul elő többet, de te meg egyet ígérj meg!

Olyan szigorú tekintettel nézett rám, majdnem megijedtem, de aztán lassan meglágyultak a vonásai, és fájdalmasan felnyögött.

-Soha, de soha többet, ne menj annak a Pattinsonnak a közelébe.


Elszégyelltem magam. Nem is tudtam mit mondjak. Felálltam az ölébe ültem és megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden.


-Ígérem.-súgtam a fülébe.-de te is ígérj meg valamit.bármi is történjen, mindig megoldjuk együtt és hogy soha nem döntünk semmiben egymás nélkül!


-Ígérem.-jelentette ki ünnepélyes hangon.

Amikor minden megdöl(26. 4/4 fejezet)

És London, hát ilyen nincs komolyan mondom, mintha még a sors is játszana velem és próbára tenné a teherbírásomat. Fájdalmasan felnyögök és beletörődően  dőlök hátra az ülésemben és bámulok kifelé az ablakon. Csak nézek a semmibe nézem ahogy a napot követi a gép. Egyszerűen lenyűgöz a látványa.  Los Angelesi idő szerint hajnali egy óra van, de londoni idő szerint már délelőtt tizenegy. Belefelejtkezem az alám táruló tájba és lassan elnyom a fáradtság.

 A légikisasszony ébreszt, hogy készülődjek, mert leszálltunk. Gyorsan összeszedem a cuccom, mivel nincs sok, elég hamar átesek az átvizsgáláson. Egy kézitáska van nálam amivel eljöttem a klubból. Az irataimon és a pénztárcámon kívül nem hoztam semmit. Amint átesem az ellenőrzéseken és kiérek a  várócsarnokban látom, hogy esik. Mi mást is várhattam volna. Gyorsan írok egy SMS-t Catnek majd egy taxit hívok és a The Ritzbe vitetem magam. Szerencsém van, hogy van szabad szobájuk. Kicsit elveszettnek érzem magam amint a szobában egyedül maradok.Úgy döntöm lezuhanyozok, igaz kénytelen leszek a rajtam lévő ruhadarabokat visszavenni, de akkor is jól fog esni egy fürdés. 

 Teleengedem a hatalmas fürdőkádat, mécseseket gyújtok és elmerülök az illatos vízben. Persze, hogy az agyam még vétlenül sem hagy kikapcsolni, csak azt veszem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim az amúgy is nedves arcomon. Hiányzik! Be kell ismernem, tényleg túlreagáltam, az egész Lynee dolgot, bár azért a tetteire ez nem magyarázat, de ha mondjuk én nem akadok ki akkor talán ő sem, és most minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán hirtelen kúszik az elmémbe egy emlékkép, a gyomrom felkavarodik, a fürdőszoba forogni kezd velem. Kipattanok a kádból és a wc fölé görnyedve adom ki magamból , az üres gyomrom tartalmát. Ezt sosem értettem, hogy tud valaki hányni, ha nincs is semmi a gyomrában. Undorodok magamtól, ahogy egyre több kép villan fel a szemeim előtt. Istenem,  hiszen én tegnap egy idegen emberrel bújtam össze, úgy hogy ő azt végig hallgatta. Na jó nem idegen, de akkor is. 

Mit érezhetett szegény Tom, miközben én Robbal elvoltam. Nem értem, hogy egyáltalán, hogy bírtam megtenni, de amit végképp nem értek, hogy voltam képes élvezni.  Itt fekszek egy ötcsillagos szálloda fürdőjének a kövén, és hányok magamtól. Mit érezhetett Tom mikor megerőszakolt, lehet tényleg nem akarta, azt hitte, hogy majd így rájövök, hogy én kellek neki?Vagy egyszerűen, tényleg csak a hatalmát akarta erősíteni felettem? Nem tudom, de azt tudom, hogy én sem vagyok különb. Nagy nehezen összekaparom magam a földről. Visszafekszem a kádba, hogy megfürödjek, alaposan fogat mosok és az erkélyre ülök ki cigizni. Az eső elállt és emberek mászkálnak az utcán. Tétlenül nézem az alattam éledező népet. Elnézem az embereket és próbálom kitalálni, ki milyen lehet. Kinek mi a baja, ki milyen problémákkal küzd. Mindent megteszek, csak, hogy ne Tom járjon az eszembe. Rendelek a szobaszerviztől egy kancsó kávét, meg pár szendvicset, mert így a hányás után eléggé érzem, hogy ki van a gyomrom. 

Még mindig az erkélyre teszem ki a székhelyem. Jól esik a semmit tevés, de hirtelen eszembe jut, nem ártana pár dolgot beszereznem. Tiszta ruha és hasonlók. Gyorsan öltözöm vissza a ruhámba és taxit fogva indulok egy  plázába, hogy megvegyem amit kell. Mindig is utáltam vásárolni, de most kivételesen élvezem. Vásárolok Zoénak is pár dolgot és gyorsan előkapom a mobilom, meglepve tapasztalom, hogy már este fél hét van, agy tárcsázok is, hogy beszéljek egy szem lányommal.

-Anya, szia.-ujjong a telefonba.

-Szia, kicsim, csak azért hívtalak ne aggódj. Minden rendben van otthon?

-Igen, itt van velem Kevin, szóval nyugi. Nálad minden oké?

Sosem tudtam hazudni Zoénak és nem is akartam. Így elmeséltem neki a publikusabb verziót.

-Minden oké. Londonba vagyok! Ne akadj ki, kicsit összekaptunk Tommal tegnap és én az első induló járatra felszálltam. Pechemre pont ide!Kellett egy kis kikapcsolódás, túl gyorsan változik most körülöttem minden. Sajnálom, hogy Cat félre tájékoztatott, de nem akartam, hogy idegeskedj.

-Anya, de min vesztetek össze, hogy Londonig menekültél?.-érződik a hangján az aggodalom, de egyben kíváncsi is.

-Kicsim, ez bonyolult, de ígérem ha hazamegyek elmondom. Viselkedj jól, pár nap és otthon vagyok. 

-Maradj nyugodtan. Anya, szeretnék elmenni a lányokkal Lucyék nyaralójába a partra, jön Kevin is, és Lucy nővére is ott lesz.

-Rendben, de minden nap kérek sms-t , meg hívást is, hogy rendben vagy. Reggel sms, este hívás!

-Oké! Szeretlek anya. Puszi.

-Én is szeretlek szia.

 Még egy picit nézelődtem az üzletekben, majd vissza vitettem magam a szállodába. Letusoltam és vacsorát rendeltem magamnak. Az elfogyasztott étel után ismét az erkélyen kötöttem ki. Egy üveg bór és egy doboz cigi volt a társam. Vastag pléddel borítottam be a testemet, mert a Londoni éjszaka hűvös volt.  Folyton Tomon járt az eszem, fel sem hívott, egy sms-t sem küldött. Bár mondjuk én akartam annyira egyedül lenni. Erre most tessék még ezen is képes vagyok kiakadni, hogy azt csinálja amit kértem tőle. Jól esett volna azért ha ír , vagy hív, hogy neki is hiányzom. Egyszerűen nem megy ki a fejemből az a szenvedő arca, amikor kilépek Robbal az irodából, hogy volt erre képes, vajon én képes lennék rá, hogy végig nézzem, ahogy mással boldog. Kizárt!  

Lassan elég kábának éreztem magam ahhoz, hogy el tudjak aludni, de amint befeküdtem az ágyba csak a plafont bámultam . Rossz volt egyedül abban a nagy ágyban. Az érzéseim viharában, csak forgolódtam , végül álomba sírtam magam. 

Iszonyatos dörömbölésre ébredtem. Ébredtem? Inkább riadtam! Azt hittem kiugrok a gatyámból, ami nincs úgy megijedtem. Félve , kábán botorkáltam ki a szobából. Odakint már pirkadat  volt, elképzelni se tudtam, mit akarhat a személyzet ilyenkor tőle, amint ez végig futott az agyamon, elöntött a kétségbe esés, remélem nem Zoéval van valami. Este lemerült a telefonom és a töltőre téve, nem kapcsoltam vissza. A lépteimet kétségbe esve megszaporázva rohantam feltépni az ajtót, de amikor megláttam ki áll ott, szó nélkül a nyakába vetettem magam. Tom volt az, hát utánam jött. Már nem volt kedvem hadakozni az eszemmel, csak is a szívemre hallgattam. Úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló gyerek a mentőövbe. Arcomat a nyaka hajlatába fúrtam, hogy érezzem az illatát, érezzem, hogy tényleg itt van, könnyeimmel teljesen eláztattam a pólóját.

Kicsit elhúzódott tőle, de csak , hogy rám nézhessen.

Egymást néztük egy ideig szótlanul. Mind a ketten úgy néztünk ki , mint a háborúból visszatért veterán katona. Megtörten és fáradtan, mégis elmosolyodtunk ahogy egymás szemébe néztünk.

-Szia.-suttogta a hajamba, ahogy újból magához ölelt.

-Szia.-köszöntöttem én is szorosan hozzá bújva, majd végül, ajkaimat rátapasztottam az övére. Gyengéden csókoltuk egymást attól félve, nehogy kárt tegyünk a másikban. Okoztunk már elég fájdalmat egymásnak ezalatt a rövidke idő alatt, nem akartuk már bántani a másikat. Egyszerűen csak a szívünkre hallgatunk és a jóra emlékeztünk.

 Óvatosan a karjaiba vett és besétált velem a hálóba, halk puffanással érkeztem meg az ágyra, amin akaratlanul is kuncogni kezdtem. Tom villám gyorsan bújt ki a ruhájából, mellém feküdt az egyik kezével megtámasztotta a fejét, a másik kezével, gyengéden kezdett el simogatni. Lassan haladt a combom oldalán fel egészen a derekamig, végig a szemembe nézett, nem láthatott benne mást, mint hatalmas vágyat iránta. Lassan közelített a számhoz, kéjesen, nyaldosta ajkaimat majd végül nyelvünk összeért. Szenvedélyesen lassan, kínzón csókoltuk egymást. Már a tudattól, szaporábban vettem a levegőt, hogy hamarosan olyan kéjmámorban lesz részem, hogy szinte ájulás közeli állapotba leszek.

Amikor minden megdöl(26.4/3 fejezet)

Reggel arra ébredek, hogy nyugtalanul forgolódik mellettem, gondolom fogalma sincs hol van, az a köcsög tegnap a rengeteg piára még füvet is adott neki. Csak egyszer kerüljön a szemem elé az a szemétláda, tuti leverem.

Eve halkan nyögdécsel és szöszmötöl. Hallom ahogy a telefonján nyomkodja a gombokat.

-Szia.- suttogom, nehogy megijesszem. A tegnapi állat tettem óta , minden egyes mozdulatomra figyelek. Nem akarom megrémiszteni. Be kell bizonyítsam , hogy az vagyok aki tegnap előtt voltam.

-Szia, halkan, erőtlenül beszél, gondolom még a hangja is fáj, a sok sérelemtől. Félve kérdezem meg azt is , hogy hány óra van. rettentően vigyázok, nehogy feldühítsem, nem élném túl, ha ismét megbántanám valamivel.

-Délután fél öt.- feleli kérdésemre, hangja már egy fokkal magabiztosabban cseng, ez engem is egy picit felvidít, agy amikor a ruháiért nyúl, elkapom a kezét és magamra húzom. Számat az övére tapasztom. Hirtelen kezdem el kényeztetni alsó ajkát, mire bebocsátást enged szájába, hogy csókoljuk és öleljük egymást.  Aztán észbe kapok, hogy megijeszthettem, óvatosan engedem el, ő meg feláll és mikor meglátom meztelen testén a kék-zöld foltokat , amiket tegnap én okoztam neki. Kiborulok. Térden állva könyörgök a bocsánatárét. Eve a tükörben bámulja a foltokat. Majd egyik kezét felém nyújtva segít fel a padlóról. Zokogok. Legszívesebben üvöltenék! Hogy tehettem ezt? Még mindig nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, nem hogy Evenek.

-A szívemen sokkal nagyobb seb van, mint a testemen, az sokkal jobban fáj.-jelenti ki határozottan. Megint átveszi a jégkirálynő szerepét. Nincs időm válaszolni, mert csörög a mobilja.

Hallom, hogy Cattel beszél, közben én öltözködöm, azt is hallom, hogy kijelenti én is itt vagyok. Teszek egy utolsó kísérletet a békülésre, kérem, hogy ne menjen el, de hajthatatlan, időre van szüksége. Nem  vitatkozom, majd kiderítem, hova megy és utána megyek. Nem hagyom annyiban, de látom, hogy kimerült és most nem akarom tetőzni. Nehogy valami hülyeséget csináljon.

Tőlem sem áll messze, a gondolat, hogy felkössem magam egy fára a tetteim miatt, de az a véleményem, hogy a leggyávább cselekedet lenne az életemben, tehát elvetem az ötletet. Főleg azért, mert akkor még esélyem sem lenne, hogy megbocsásson, másrészt még talán azzal is csak fájdalmat okoznék. Lassan lemegyünk a többiekhez, de épp, hogy csak körbenézek már nincs sehol. 

Látom, hogy Cat jön vissza a bejárati ajtó felől és csóválja a fejét. Gondolom, az egész képtelen helyzeten, aminek mind részesei lettek miattunk.Mivel muszáj megtudnom, hogy Ev hova a bánatba utazhat bátorságot veszek és hozzá szólok. Félek , hogy leüvölti a hajamat, de nem így tesz.

-Cat, muszáj tudnom hova ment!.-hangom határozott, de mégis , a testem reagál a félelmeim miatt és összehúzom magam, mint egy kamasz akit épp fülön csíptek valami zsiványságon. A tisztes távolságot megtartom, mert Cattől még z is kitelik, hogy egy jó nagy maflást lekeverjen. A szemem sarkából látom, hogy a srácok nagyon jól mulatnak azon , hogy félek az előttem álló csöpp teremtménytől, de most nem érdekel, hogy rajtam mulatnak.

-Tom, nem tudom, hogy hova ment. Azt mondta, majd  felhív ha megérkezett. Meg valami olyasmit motyogott, hogy az első induló járatra vesz jegyet.- már nyúlnék a telefonért mikor Cat rám szól.

-Már felhívtam a repteret. Négy járat is indul egy időben két órán belül. Annyi kell neki, hogy kiérjen a reptérre. Szóval amíg nem hív, nem tudhatjuk, hova megy.

Megadóan elteszem a telefonom és felsóhajtok. Még egy jó ideig ott vagyok a klubban, elemezgetjük a srácokkal, hogy mekkora egy fasz vagyok. Ha nem mondanák, már magamtól is rájöttem volna, de hagyom had szidjanak megérdemlem. Ám mikor Cat megszólal mindannyian ledöbbenünk.

-Na azért , ahhoz, hogy ez történjen Eve is kellett. A műbalhéjával kihúzta a gyufát, te meg a félelmeidre így reagáltál. Nincs benne semmi meglepő, hogy kiakadtál a hisztijére, bár a módja az már tényleg a te hibád.

Mindannyian meglepetten pislogunk rá. Bobby ledöbben , hogy kedvese , ennyire igazságos próbál lenni. Bevallom nekem is jól esik, hogy nem csak én vagyok a ludas, a felelősség terhéből egy pár dekát most ezzel levett róla. De a tényeken ez sem változtat. Elbasztam! 

Az idő telik és nem történik semmi, fél óránként idegesítem Catet azzal, hogy van e már valami. De csak leüvölti a fejemet.

-Tom, megmondtam, hogy el fogom, mondani, de azt is elmondtam, hogy csak azért, mert szeretném őt boldognak látni, de ha nem veszel vissza egy kicsit, akkor úgy picsán rúglak, hogy csak csörög. Ne tombolj! A saját faszságod, hát viseld méltósággal a büntetést. Majd szólók, ha már tudom, hogy hol van.

Ezzel úgy ott hagyott mint eb a szarát! 
Ezután jobbnak láttam, ha máshol szenvedek. Meghagytam Bobbynak amint tudnak valamit szóljanak, majd hazamentem. 
Otthon elkezdtem összecsomagolni, hiszen, az első járattal menni is akartam utána, majd úgy döntöttem, kimegyek a reptérre, hogy nehogy lekéssek esetleg egy induló járatot. Kicsit groteszk volt, hogy ott dekkoltam, a testőreim nélkül a reptéren és azt sem tudtam hova megyek. Bár ha akartak volna sem ismeretek volna fel a rajongóim, hiszen a zombi semmi volt hozzám képest.

Egy kávézóban ücsörögtem, és azt vettem észre, hogy reggel van és folyamatosan az elmúlt pár órát pörgetem magamban le. Ahogy összeveszünk, ahogy képes vagyok bántani, és ahogy szeretkezik avval a segfejjel. Elhessegettem a gondolataimat és próbáltam erőt gyűjteni. Kezdetnek rendeltem magamnak egy kávét, és épp gyújtottam volna rá mikor megszólalt a mobilom. Cat! Azonnal felvettem!

-Mondjad!.-szóltam bele türelmetlenül.

Amikor minden elmélet megdöl (26. 4/2 fejezet)

A reptéren ülök  és várom azt az átkozott telefont, hogy vajon Eve melyik járatra szállt fel és pörgetem magamban az elmúlt napok eseményeit. Próbálom megfejteni mitől vagyok én egy ekkora ökör!

Amikor Eve kiviharzott a lakásból , nem tudtam mitévő legyek. Bezártam a házat hívtam egy taxit és hazamentem. Hazudtam Evenek, hogy Lynee hazament, úgy voltam vele, hogy ha kiengesztelem, majd akkor hazaküldöm, de most már nem volt okom hazaküldeni. Bár meg kell mondjam, tök idegesített, a folyamatos próbálkozásával. Hazaérve rögtön a hűtőhöz mentem és egy sörrel kivonultam a teraszra. Lynee meg hozta a töményet utánam.

Hálás voltam amiért nem kérdezett semmit, csak csendben ültünk egymás mellett és iszogattunk. Visszagondoltam az elmúlt pár hétre, és a fájdalom átjárta a  testemet. Bevallom férfiasan sírtam.

Lynee átölelt és úgy ringatott mint anyám kiskoromban, ha a bátyáim megpüföltek.

Aztán csak azon kaptam magam, hogy csókolózunk. Az alkohol megtette hatását. Visszacsókoltam, A keze fel le cikázott a gerincem vonalán, majd átsiklott a mellkasomra, onnan pedig egyenesen haladt lefelé, ám amikor rámarkolt a férfiasságomra észhez tértem.

Jézusom, nem tehetem ezt Evevel, még ha el is hagyott. Még mindig ott a lehetőség, hogy este visszahódítsam a meglepetés bulimon, amiről ők azt hiszik én nem is tudok róla. Pedig tudok, egyik este hallottam ahogy Eve Tobbyval beszéli meg a részleteket. Épp valami tortáról volt szó.

Ellöktem magamtól Lyneet, aki értetlenül pislogott rám.

-Azt ne mond, hogy a kis kurvád jobb nálam.- mordult rám, magából kikelve.

-Ne merészeld így hívni. Szeretem őt, és ha igaz barát vagy akkor elfogadod, De van egy olyan érzésem, hogy inkább te vagy a számító kis ribanc. Takarodj a házamból és vissza se gyere addig , míg nem tudod, hol a helyed. Csakis barátként szeretlek már , és ha te ezt nem tudod elfogadni fel is út, le is út..-üvöltöttem, ő meg zokogva pakolta össze a cuccát , hívott egy taxit és elment.

Nem tudott érdekelni. Ő is becsapott, itt mindenki csak játszik velem. Eve is megjátszotta a szerelmét? Vagy tényleg ennyire megbántottam, pedig még csak nem is tudja , hogy Lynee tényleg mennyire rám van mozdulva. Tényleg megérezte volna. Hát igen a női megérzések. Anyám is mindig tudta, ha valami rosszat csináltunk. Már a szemünk nézéséből tudta. Istenem ki kell engesztelnem, de hogy hogyan még nem tudom. Felhívtam Tobyt hátha neki van valami ötlete.Elregéltem neki mit tettem, ő meg csak röhögött a telefonba.

-Hát, haver, te tényleg benne vagy a slamasztikában. Egy nő semmit nem utál jobban mint az ex szeretőket.

-Köszi, ezzel, most sokat segítettél.-jegyeztem meg cinikusan.

-Figyi, szerintem, legyél határozott. A múltkor is úgy békültetek ki. Egy kiadós szex és minden rendben. Mutasd meg te vagy a férfi és, hogy csak ő kell neked.

-Köszi, te se menj pszichiáternek.-mondtam ironikusan, ugyanis Toby annak tanult a zenélés mellett.

Lehet igaza van, de nem tudom, ültem a teraszon és gondolkodtam, vajon mit kéne tennem. Az elfogyasztott alkohol mennyisége egyre jobban növelte az önbizalmamat. Mikor már aztán elfogyott minden pia, hívtam egy taxit és elindultam  a klubba, hogy beszéljek Evel. Vissza kell szereznem , nélküle nem élek. Igen ám, de már rögtön a bejáratnál akadályokba ütköztem. Mark és Dan az ajtónállók, én csak így neveztem őket, nem akartak beengedni, miszerint túl sok alkoholt fogyasztottam és nem állok a lábamon. Két perc alatt elöntötte a lila köd az agyamat, úgy estem nekik , mint valami kiéhezett vad az áldozatára. Fogalmam sincs róla, hogy Bobby és Toby hogy került oda, de el mentem velük onnan. Azzal győztek meg, ha most balhézok Eve nem bocsát meg nekem.

Egy közeli bárba döntötték belém a kávét és a vizet, miután háromszor hánytam, józannak tituláltak és mehettünk is vissza a klubba. Ott várt rám a rengeteg vendégem, de Eve sehol, de mivel anyám jó modorra nevelt műmosoly kíséretében fogadtam a köszöntéseket. A pumpa ott kezdett el felmenni, mikor Lyneet megláttam. Lerángattam egy kanapéra magam mellé, hogy kiosszam.

-Mit keresel itt, még az utolsó esélyem is el akarod baszni.-sziszegtem.

-Nem, bocsánatot akarok kérni, tőled is és Evetől is. Nem volt jogom ezt tenni. Sajnálom.-nem hittem neki, de úgy voltam, vele , még jól is jöhet, ha ő is bocsánatot kér kedvesemtől. Akkor talán megenyhül.

Lynee nem várta meg a válaszom, szimplán közölte, lemegy körülnézni.  Én meg csak lézengtem és próbáltam úgy csinálni, mint aki teljesen meg van hatódva a meglepetéstől. Még sírtam is, pedig csak azért mert Evet sehol nem találtam, pedig megígérte, hogy beszélünk és akkor megpillantottam, hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, irtó szexi volt. Mondjuk, zavart, hogy más is láthatja, a domború idomait, de most még ez sem érdekelt.

-Gyönyörű vagy.- súgtam a fülébe.

-Köszönöm!.-hegykén , felszegett állal, állta a tekintetemet.

Nem sikerült beszélnünk, azt mondta, hogy nem ma. Így hát maradt a pia, leültem egy kanapéra, közben Lynee és Bobbyék is csatlakoztak hozzám. Bobby megjegyezte, hogy Lyneenek mennie kéne, mert Eve tuti ki fog akadni. Mert, hogy őt is kirúghatja, mindenki hirtelen engem kezdett el  csesztetni, hogy milyen idióta vagyok, hogy ezt művelem Evevel. Az összes barátom az ő pártján állt. Lyneet is csak szidták, aki kitartóan hallgatta a szidalmakat. Egyszer csak megéreztem a kezét a combomon felfelé haladni, lenéztem és épp el akartam küldeni a picsába amiért taperol már megint, amikor viszont felemeltem a fejem  egy nagyon dühös szempárral találtam szemben magam.  Kezében egy csomag, de szinte percek alatt az ölembe dobta, és mire felnéztem már Lyneet a nyakánál fogva szorította a falhoz. Bobbyval üvöltött, hogy miért engedte be, hiszen kifejezetten megtiltotta. Na nekem itt világosodott meg az agyam, tudja mi történt. A kétségbe esés lett úrrá rajtam, de amint meghallottam a hangját, hogy hozzám beszél, még szarabbul éreztem magam, el kell mondjam neki mi történt, bármi áron.

-Tom, mond, hogy nem dugtad meg?.- kérdezte kétségbe esetten. 

Képtelen voltam bármit is mondani, lehajtatom a fejem és a düh elkezdett forrni bennem. Egyrészt mert most komolyan azért ekkora bűnt nem követtem el, hogy itt égessen ez a két nő engem ilyen hülyeségekkel. A másik meg Lyneenek, mi a picsáért kellett ennek idejönnie. Esze ágába sincs bocsánatot kérnie, csak önelégülten vigyorog. Tele volt a hócipőm, mindenki csak egy tárgynak tekint ,az egyik így játszik a másik meg úgy az érzéseimmel.  Hogy hiheti azt hogy megdugtam?Hát elég volt. Az már csak hab volt a tortán, hogy Eve közölte velem, hogy Gyáva és egy senki vagyok. Fogalmam sincs mi ütött belém. Talán az amit Toby is mondott, majd én megmutatom, hogy nem vagyok gyáva, és hogy én vagyok a férfi. Elkaptam Eve karját és a falhoz akartam préselni, de sajnos a falnak csapódott . Amikor megláttam a szemében , hogy nem fél tőlem, a tarkójánál megfogtam a haját és az irodájába húztam. Elkezdtem vetkőztetni. Hát ha férfit akar, akkor most megkapja, a dühöm csak úgy tombolt az ereimben. A vágy amit iránta éreztem elborította az agyamat, csak egy dolog lebegett a szemem előtt, eggyé válni vele. A fejem kizárt minden külső hangot, csak rá összpontosítottam. Ám amikor ránéztem rájöttem mit tettem, épp most erőszakoltam meg. A késégbe esés, pusztító tornádóként söpört végig rajtam,  hirtelen még a levegő is bennem rekedt. Legszívesebben, saját magamnak vágnám el a torkomat. egyszerűen nem tudom, hogy jutottam el idáig. Igaza van Evenek, tényleg egy szánalmas senki vagyok, aki még a  saját barátnőjét is megerőszakolja? Sokkot kaptam saját magamtól. Muszáj volt mondanom neki valamit

-Nem, dugtam meg, hát miféle szörnyetegnek hiszel te engem ha? ilyennek, mint most? Nem szeretek senkit csak téged, és most is csak azért vagyok ilyen mert akarlak!

Istenem, mit tettem, nem ezt nem hiszem el, megbántottam, az egyetlen egy embert akinek valaha is fontos voltam. Zokogva borultam térdre.

-Látod, mit hozol ki belőlem, én nem vagyok ilyen, de egyszerűen, megőrjít a tudat, hogy elveszítelek. Hát nem érted, csak te kellesz nekem, senki más, és te sem lehetsz másé csak az enyém. Kérlek bocsáss meg!.

Nem válaszolt, amit nem is csodálok, egy állat vagyok. A lelkem darabokra hullott és tudtam, hogy egy egész élet kevés lenne ezt a hibát helyre hozni, de nekem meg kell próbálnom.   Sokáig csak meredtünk mind ketten a semmibe, majd Eve ismét bebizonyította, hogy milyen erős nő. Pillanatok alatt elrendezett mindent. Ruhát vizet. Még pár szót velem is hajlandó volt váltani.

Ezután az események nagy részére nem emlékszem, csak derengenek dolgok. Onnantól vagyok képben, hogy ülök és nézem, hogy életem szerelme tök részegen táncol a legnagyobb riválisommal Mr. Köcsög Pattinsonnal. Őrjöngtem mikor megláttam, hogy smárolnak, le akartam menni és megölni azt a rohadékot, de Bobbyék nem engedték, azt mondták eleget bántottam Evet. Vagy hagyom elmenni, vagy bebizonyítom neki, hogy igen is nem vagyok egy állat. 

Igazuk volt. Ezt most én basztam el. Kénytelen leszek végig nézni. Nem fogok szólni egy szót sem, de nem hagyom magára evvel a köcsöggel. Volt olyan kolléga aki mesélte, hogy szó szerint szétkefélt egy csajt és mentőt kellett a nőhöz hívni. Hát én itt leszek, mert ha csak egy újjal is bántja Evet én megölöm.

Nem tudom, hogy fogok evvel megbirkózni. Szerintem Eve nagyon is tudja, hogy itt vagyok még és mégis játszik ezzel a faszkalappal. Mondjuk megérdemlem, de a szívembe mintha kés döfnének, minden egyes pillanatban amikor egymáshoz érnek. Látom, hogy a lifthez vezeti kedvesem. Ahogy felért a lift és bementek az irodába, az ajtóhoz siettem, ami részemről nagy hiba volt, ugyanis Eve elfelejtette rendesen behúzni és résnyire nyitva maradt. mindent láttam. Ahogy rácuppan a nyakára, halottam ahogy Eve kéjes hangon búg hozzá. Lerogytam az ajtó mellett a földre és önmarcangolásba kezdtem. Bobby próbált onnan elcibálni, de feladta, és a pulttól figyelte vajon mikor kell ugrania , hogy be ne menjek. Nem mentem be. Hallgattam és néztem, hogy vergődik kedvesem más karjaiban. 
Vadul csókolóztak és lassan simogatták le egymásról a ruháikat. Eve meztelen testével elterült a vastag puha szőnyegen és Rob a lába közé furakodva kezdte el nyalni kedvesem méz édes nőiességét. Szememből záporoztak a könnyek, nem győztem törölgetni, hogy lássam mit tesz vele az az állat Rob. Eve megfeszült , mert Rob nyelve mellé bevetette keze játékát is. Hallottam édes nyögéseit, de alattam még ennél is jobban nyögdécselt. Rob felé tornyosult és szabályosan összegabalyodtak. Mikor megláttam, hogy szerelmem nyelve édesen ízlelgeti Rob férfiasságát, a pánik eluralkodott rajtam, megemelkedtem, de Bobby már ott is volt, be akarta csukni az ajtót, de nem engedtem neki. Csendre intettem és visszarogytam az ajtó mellé a földre. Amint belestem az ajtón, egy percig végig futott az agyamon, talán jobb lenne ha nem nézném, de egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek. Ismét belestem. Hangosan nyögtek egymást kényeztetve. Láttam ahogy Eve, teste megfeszül. Gondolom elélvezett, de nem tétlenkedtek. Rob Eve fölé tornyosult immár szemből nem pedig fejjel lefelé, és szó nélkül felöklelte. Kedvesem torkából sikoly szakadt fel. Felpattantam, de Bobby megint gyorsabb volt, és egyúttal halkan az ajtót is becsukta. Zokogtam, sírtam, de nem tettem semmit. Néztem ki a fejemből és hallgattam , ahogy Mr. Egó épp megdugja a barátnőmet. 
Legbelül tudtam, hogy Evenek igaza van , mégis maga a tudat, hogy már is mással vigasztalódik elkeserített, de nem adhatom fel a harcot, gondoltam.  Meg kell érte küzdenem,  és ha kell végig nézem ahogy egy hadsereg megy rajta végig, csak a végén az enyém legyen.

Töménytelen mennyiségű alkoholt nyomtam magamba. Toby még egy füves cigit is felhozott mielőtt elmentek volna. Bobby viszont maradt őrködni.  Csak ültem ott és hallottam ahogy Eve nyögdécsel. Minden egyes kéjes sóhaja után a szívem egyre jobban sajgott. A könnyeim már nem is jöttek ki. Belül sírtam. Bobby elaludt a pulton, én meg csak fáradtan, magányomba roskadva átkoztam magam, és most már Robot is. Elfáradtam, az életemben nem éreztem magam ennyire magányosnak és kiégettnek. Csalódtam magamban, hogy ilyet tettem. Megkérdőjeleztem az elmeállapotomat. Sajgott minden porcikám, éreztem, hogy a testem is reagál a lelkem fájdalmára , de nem foglalkoztam vele, Zsibbadt a fenekem és a lábam a görnyedt üléstől. 
Hirtelen rezzentem össze, már nem hallom a nyögéseket, csak halk szöszmötölést, majd nyílt az ajtó. Rob  idegesítő hangon beszélt.


-Fantasztikus volt, köszönöm!-súgta kedvesem fülébe, majd egy utolsó csók után eltűnt.


Eve körbenézett, látta Bobbyt aludni a pulton, majd megállt  a tekintete rajtam. Nem bírtam rá nézni, egyrészt undorodtam magamtól, másrészt a fájdalom, amit most ő is tett megőrjített. Két kósza könnycsepp  hagyta el lassan a szemem és én minden erőmet összeszedve végre ránéztem.

Szörnyen festett ő is. Gondolom , még mindig utál, de a szemében láttam még, hogy megdöbbent attól, hogy én itt ülök. Láttam benne a felismerést, hogy igen, végig hallgattam az egészet. Hát ha még tudná, hogy egy darabig láttam is. Nagy nehezen összeszedtem minden erőmet, hogy meg bírjak szólalni.
-Most már elhiszed, hogy szeretlek.-nyögtem elhalva. A szám remegett és újból a zokogás fojtogatott. 

Leguggolt hozzám, kezével az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek, selymes bőre súrolta az én borostás arcomat. Hideg futott végig a testemen az érintésétől.  Olyan gyönyörű volt a félhomályban, mint valami istennő.

-Tudom, hogy szeretsz, én is szeretlek.-mondta halkan .

Felálltam és óvatosan közelítettem, féltem, nehogy megijedjen, ne ,hogy azt higgye megint bántani akarom.  Óvatosan öleltem  magamhoz, és hála az égnek nem tiltakozott. Úgy bújt hozzám, mint egy riadt kiscica. Ám amit a fülembe dúdolt elvette minden maradék reményemet.

-"Utolsó érintés, utolsó tévesztés,Amit megőrzünk egymásból az álomszép."*.-kezdtem el dúdolni, és közben azok a könnycseppek csak úgy utat törtek maguknak mind a kettőnkénél. Eve, szinte az öntudatlanságba zokogta magát. Bevittem az irodájába. Megágyaztam a földön , levetkőztettem , betakargattam és néztem ahogy alszik, majd lassan engem is elnyomott az álom. Szorosan hozzá bújva. Eve többször is tudat alatt simult hozzám , fél óra alvás után zokogva kelt és úgy esett nekem mintha én lennék a mentőöve. Mohón és vadul csókolt, próbáltam leállítani, hiszen féltem, hogy holnap ennek nagyon durva következménye lenne, de szabályosan könyörgött, hogy  szeretkezzek vele. Hát megadtam neki amit kért, úgy szerettem mint még soha, porcelán baba módjára, de szenvedélyesen elégítettem ki. Úgy remegett, mint a kocsonya az élvezettől és a katarzis, amit ezek szerint csak én tudok neki megadni nem váratott magára sokáig.  Szinte eszméletét elvesztette az élvezettől, csak remegett és mosolygott, majd csendesen szuszogva ismét elaludt a karjaim között.