És London, hát ilyen nincs komolyan mondom, mintha még a sors is játszana velem és próbára tenné a teherbírásomat. Fájdalmasan felnyögök és beletörődően dőlök hátra az ülésemben és bámulok kifelé az ablakon. Csak nézek a semmibe nézem ahogy a napot követi a gép. Egyszerűen lenyűgöz a látványa. Los Angelesi idő szerint hajnali egy óra van, de londoni idő szerint már délelőtt tizenegy. Belefelejtkezem az alám táruló tájba és lassan elnyom a fáradtság.
A légikisasszony ébreszt, hogy készülődjek, mert leszálltunk. Gyorsan összeszedem a cuccom, mivel nincs sok, elég hamar átesek az átvizsgáláson. Egy kézitáska van nálam amivel eljöttem a klubból. Az irataimon és a pénztárcámon kívül nem hoztam semmit. Amint átesem az ellenőrzéseken és kiérek a várócsarnokban látom, hogy esik. Mi mást is várhattam volna. Gyorsan írok egy SMS-t Catnek majd egy taxit hívok és a The Ritzbe vitetem magam. Szerencsém van, hogy van szabad szobájuk. Kicsit elveszettnek érzem magam amint a szobában egyedül maradok.Úgy döntöm lezuhanyozok, igaz kénytelen leszek a rajtam lévő ruhadarabokat visszavenni, de akkor is jól fog esni egy fürdés.
Teleengedem a hatalmas fürdőkádat, mécseseket gyújtok és elmerülök az illatos vízben. Persze, hogy az agyam még vétlenül sem hagy kikapcsolni, csak azt veszem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim az amúgy is nedves arcomon. Hiányzik! Be kell ismernem, tényleg túlreagáltam, az egész Lynee dolgot, bár azért a tetteire ez nem magyarázat, de ha mondjuk én nem akadok ki akkor talán ő sem, és most minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán hirtelen kúszik az elmémbe egy emlékkép, a gyomrom felkavarodik, a fürdőszoba forogni kezd velem. Kipattanok a kádból és a wc fölé görnyedve adom ki magamból , az üres gyomrom tartalmát. Ezt sosem értettem, hogy tud valaki hányni, ha nincs is semmi a gyomrában. Undorodok magamtól, ahogy egyre több kép villan fel a szemeim előtt. Istenem, hiszen én tegnap egy idegen emberrel bújtam össze, úgy hogy ő azt végig hallgatta. Na jó nem idegen, de akkor is.
Mit érezhetett szegény Tom, miközben én Robbal elvoltam. Nem értem, hogy egyáltalán, hogy bírtam megtenni, de amit végképp nem értek, hogy voltam képes élvezni. Itt fekszek egy ötcsillagos szálloda fürdőjének a kövén, és hányok magamtól. Mit érezhetett Tom mikor megerőszakolt, lehet tényleg nem akarta, azt hitte, hogy majd így rájövök, hogy én kellek neki?Vagy egyszerűen, tényleg csak a hatalmát akarta erősíteni felettem? Nem tudom, de azt tudom, hogy én sem vagyok különb. Nagy nehezen összekaparom magam a földről. Visszafekszem a kádba, hogy megfürödjek, alaposan fogat mosok és az erkélyre ülök ki cigizni. Az eső elállt és emberek mászkálnak az utcán. Tétlenül nézem az alattam éledező népet. Elnézem az embereket és próbálom kitalálni, ki milyen lehet. Kinek mi a baja, ki milyen problémákkal küzd. Mindent megteszek, csak, hogy ne Tom járjon az eszembe. Rendelek a szobaszerviztől egy kancsó kávét, meg pár szendvicset, mert így a hányás után eléggé érzem, hogy ki van a gyomrom.
Még mindig az erkélyre teszem ki a székhelyem. Jól esik a semmit tevés, de hirtelen eszembe jut, nem ártana pár dolgot beszereznem. Tiszta ruha és hasonlók. Gyorsan öltözöm vissza a ruhámba és taxit fogva indulok egy plázába, hogy megvegyem amit kell. Mindig is utáltam vásárolni, de most kivételesen élvezem. Vásárolok Zoénak is pár dolgot és gyorsan előkapom a mobilom, meglepve tapasztalom, hogy már este fél hét van, agy tárcsázok is, hogy beszéljek egy szem lányommal.
-Anya, szia.-ujjong a telefonba.
-Szia, kicsim, csak azért hívtalak ne aggódj. Minden rendben van otthon?
-Igen, itt van velem Kevin, szóval nyugi. Nálad minden oké?
Sosem tudtam hazudni Zoénak és nem is akartam. Így elmeséltem neki a publikusabb verziót.
-Minden oké. Londonba vagyok! Ne akadj ki, kicsit összekaptunk Tommal tegnap és én az első induló járatra felszálltam. Pechemre pont ide!Kellett egy kis kikapcsolódás, túl gyorsan változik most körülöttem minden. Sajnálom, hogy Cat félre tájékoztatott, de nem akartam, hogy idegeskedj.
-Anya, de min vesztetek össze, hogy Londonig menekültél?.-érződik a hangján az aggodalom, de egyben kíváncsi is.
-Kicsim, ez bonyolult, de ígérem ha hazamegyek elmondom. Viselkedj jól, pár nap és otthon vagyok.
-Maradj nyugodtan. Anya, szeretnék elmenni a lányokkal Lucyék nyaralójába a partra, jön Kevin is, és Lucy nővére is ott lesz.
-Rendben, de minden nap kérek sms-t , meg hívást is, hogy rendben vagy. Reggel sms, este hívás!
-Oké! Szeretlek anya. Puszi.
-Én is szeretlek szia.
Még egy picit nézelődtem az üzletekben, majd vissza vitettem magam a szállodába. Letusoltam és vacsorát rendeltem magamnak. Az elfogyasztott étel után ismét az erkélyen kötöttem ki. Egy üveg bór és egy doboz cigi volt a társam. Vastag pléddel borítottam be a testemet, mert a Londoni éjszaka hűvös volt. Folyton Tomon járt az eszem, fel sem hívott, egy sms-t sem küldött. Bár mondjuk én akartam annyira egyedül lenni. Erre most tessék még ezen is képes vagyok kiakadni, hogy azt csinálja amit kértem tőle. Jól esett volna azért ha ír , vagy hív, hogy neki is hiányzom. Egyszerűen nem megy ki a fejemből az a szenvedő arca, amikor kilépek Robbal az irodából, hogy volt erre képes, vajon én képes lennék rá, hogy végig nézzem, ahogy mással boldog. Kizárt!
Lassan elég kábának éreztem magam ahhoz, hogy el tudjak aludni, de amint befeküdtem az ágyba csak a plafont bámultam . Rossz volt egyedül abban a nagy ágyban. Az érzéseim viharában, csak forgolódtam , végül álomba sírtam magam.
Iszonyatos dörömbölésre ébredtem. Ébredtem? Inkább riadtam! Azt hittem kiugrok a gatyámból, ami nincs úgy megijedtem. Félve , kábán botorkáltam ki a szobából. Odakint már pirkadat volt, elképzelni se tudtam, mit akarhat a személyzet ilyenkor tőle, amint ez végig futott az agyamon, elöntött a kétségbe esés, remélem nem Zoéval van valami. Este lemerült a telefonom és a töltőre téve, nem kapcsoltam vissza. A lépteimet kétségbe esve megszaporázva rohantam feltépni az ajtót, de amikor megláttam ki áll ott, szó nélkül a nyakába vetettem magam. Tom volt az, hát utánam jött. Már nem volt kedvem hadakozni az eszemmel, csak is a szívemre hallgattam. Úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló gyerek a mentőövbe. Arcomat a nyaka hajlatába fúrtam, hogy érezzem az illatát, érezzem, hogy tényleg itt van, könnyeimmel teljesen eláztattam a pólóját.
Kicsit elhúzódott tőle, de csak , hogy rám nézhessen.
Egymást néztük egy ideig szótlanul. Mind a ketten úgy néztünk ki , mint a háborúból visszatért veterán katona. Megtörten és fáradtan, mégis elmosolyodtunk ahogy egymás szemébe néztünk.
-Szia.-suttogta a hajamba, ahogy újból magához ölelt.
-Szia.-köszöntöttem én is szorosan hozzá bújva, majd végül, ajkaimat rátapasztottam az övére. Gyengéden csókoltuk egymást attól félve, nehogy kárt tegyünk a másikban. Okoztunk már elég fájdalmat egymásnak ezalatt a rövidke idő alatt, nem akartuk már bántani a másikat. Egyszerűen csak a szívünkre hallgatunk és a jóra emlékeztünk.
Óvatosan a karjaiba vett és besétált velem a hálóba, halk puffanással érkeztem meg az ágyra, amin akaratlanul is kuncogni kezdtem. Tom villám gyorsan bújt ki a ruhájából, mellém feküdt az egyik kezével megtámasztotta a fejét, a másik kezével, gyengéden kezdett el simogatni. Lassan haladt a combom oldalán fel egészen a derekamig, végig a szemembe nézett, nem láthatott benne mást, mint hatalmas vágyat iránta. Lassan közelített a számhoz, kéjesen, nyaldosta ajkaimat majd végül nyelvünk összeért. Szenvedélyesen lassan, kínzón csókoltuk egymást. Már a tudattól, szaporábban vettem a levegőt, hogy hamarosan olyan kéjmámorban lesz részem, hogy szinte ájulás közeli állapotba leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése