Amikor minden elmélet megdöl (26. 4/2 fejezet)

A reptéren ülök  és várom azt az átkozott telefont, hogy vajon Eve melyik járatra szállt fel és pörgetem magamban az elmúlt napok eseményeit. Próbálom megfejteni mitől vagyok én egy ekkora ökör!

Amikor Eve kiviharzott a lakásból , nem tudtam mitévő legyek. Bezártam a házat hívtam egy taxit és hazamentem. Hazudtam Evenek, hogy Lynee hazament, úgy voltam vele, hogy ha kiengesztelem, majd akkor hazaküldöm, de most már nem volt okom hazaküldeni. Bár meg kell mondjam, tök idegesített, a folyamatos próbálkozásával. Hazaérve rögtön a hűtőhöz mentem és egy sörrel kivonultam a teraszra. Lynee meg hozta a töményet utánam.

Hálás voltam amiért nem kérdezett semmit, csak csendben ültünk egymás mellett és iszogattunk. Visszagondoltam az elmúlt pár hétre, és a fájdalom átjárta a  testemet. Bevallom férfiasan sírtam.

Lynee átölelt és úgy ringatott mint anyám kiskoromban, ha a bátyáim megpüföltek.

Aztán csak azon kaptam magam, hogy csókolózunk. Az alkohol megtette hatását. Visszacsókoltam, A keze fel le cikázott a gerincem vonalán, majd átsiklott a mellkasomra, onnan pedig egyenesen haladt lefelé, ám amikor rámarkolt a férfiasságomra észhez tértem.

Jézusom, nem tehetem ezt Evevel, még ha el is hagyott. Még mindig ott a lehetőség, hogy este visszahódítsam a meglepetés bulimon, amiről ők azt hiszik én nem is tudok róla. Pedig tudok, egyik este hallottam ahogy Eve Tobbyval beszéli meg a részleteket. Épp valami tortáról volt szó.

Ellöktem magamtól Lyneet, aki értetlenül pislogott rám.

-Azt ne mond, hogy a kis kurvád jobb nálam.- mordult rám, magából kikelve.

-Ne merészeld így hívni. Szeretem őt, és ha igaz barát vagy akkor elfogadod, De van egy olyan érzésem, hogy inkább te vagy a számító kis ribanc. Takarodj a házamból és vissza se gyere addig , míg nem tudod, hol a helyed. Csakis barátként szeretlek már , és ha te ezt nem tudod elfogadni fel is út, le is út..-üvöltöttem, ő meg zokogva pakolta össze a cuccát , hívott egy taxit és elment.

Nem tudott érdekelni. Ő is becsapott, itt mindenki csak játszik velem. Eve is megjátszotta a szerelmét? Vagy tényleg ennyire megbántottam, pedig még csak nem is tudja , hogy Lynee tényleg mennyire rám van mozdulva. Tényleg megérezte volna. Hát igen a női megérzések. Anyám is mindig tudta, ha valami rosszat csináltunk. Már a szemünk nézéséből tudta. Istenem ki kell engesztelnem, de hogy hogyan még nem tudom. Felhívtam Tobyt hátha neki van valami ötlete.Elregéltem neki mit tettem, ő meg csak röhögött a telefonba.

-Hát, haver, te tényleg benne vagy a slamasztikában. Egy nő semmit nem utál jobban mint az ex szeretőket.

-Köszi, ezzel, most sokat segítettél.-jegyeztem meg cinikusan.

-Figyi, szerintem, legyél határozott. A múltkor is úgy békültetek ki. Egy kiadós szex és minden rendben. Mutasd meg te vagy a férfi és, hogy csak ő kell neked.

-Köszi, te se menj pszichiáternek.-mondtam ironikusan, ugyanis Toby annak tanult a zenélés mellett.

Lehet igaza van, de nem tudom, ültem a teraszon és gondolkodtam, vajon mit kéne tennem. Az elfogyasztott alkohol mennyisége egyre jobban növelte az önbizalmamat. Mikor már aztán elfogyott minden pia, hívtam egy taxit és elindultam  a klubba, hogy beszéljek Evel. Vissza kell szereznem , nélküle nem élek. Igen ám, de már rögtön a bejáratnál akadályokba ütköztem. Mark és Dan az ajtónállók, én csak így neveztem őket, nem akartak beengedni, miszerint túl sok alkoholt fogyasztottam és nem állok a lábamon. Két perc alatt elöntötte a lila köd az agyamat, úgy estem nekik , mint valami kiéhezett vad az áldozatára. Fogalmam sincs róla, hogy Bobby és Toby hogy került oda, de el mentem velük onnan. Azzal győztek meg, ha most balhézok Eve nem bocsát meg nekem.

Egy közeli bárba döntötték belém a kávét és a vizet, miután háromszor hánytam, józannak tituláltak és mehettünk is vissza a klubba. Ott várt rám a rengeteg vendégem, de Eve sehol, de mivel anyám jó modorra nevelt műmosoly kíséretében fogadtam a köszöntéseket. A pumpa ott kezdett el felmenni, mikor Lyneet megláttam. Lerángattam egy kanapéra magam mellé, hogy kiosszam.

-Mit keresel itt, még az utolsó esélyem is el akarod baszni.-sziszegtem.

-Nem, bocsánatot akarok kérni, tőled is és Evetől is. Nem volt jogom ezt tenni. Sajnálom.-nem hittem neki, de úgy voltam, vele , még jól is jöhet, ha ő is bocsánatot kér kedvesemtől. Akkor talán megenyhül.

Lynee nem várta meg a válaszom, szimplán közölte, lemegy körülnézni.  Én meg csak lézengtem és próbáltam úgy csinálni, mint aki teljesen meg van hatódva a meglepetéstől. Még sírtam is, pedig csak azért mert Evet sehol nem találtam, pedig megígérte, hogy beszélünk és akkor megpillantottam, hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, irtó szexi volt. Mondjuk, zavart, hogy más is láthatja, a domború idomait, de most még ez sem érdekelt.

-Gyönyörű vagy.- súgtam a fülébe.

-Köszönöm!.-hegykén , felszegett állal, állta a tekintetemet.

Nem sikerült beszélnünk, azt mondta, hogy nem ma. Így hát maradt a pia, leültem egy kanapéra, közben Lynee és Bobbyék is csatlakoztak hozzám. Bobby megjegyezte, hogy Lyneenek mennie kéne, mert Eve tuti ki fog akadni. Mert, hogy őt is kirúghatja, mindenki hirtelen engem kezdett el  csesztetni, hogy milyen idióta vagyok, hogy ezt művelem Evevel. Az összes barátom az ő pártján állt. Lyneet is csak szidták, aki kitartóan hallgatta a szidalmakat. Egyszer csak megéreztem a kezét a combomon felfelé haladni, lenéztem és épp el akartam küldeni a picsába amiért taperol már megint, amikor viszont felemeltem a fejem  egy nagyon dühös szempárral találtam szemben magam.  Kezében egy csomag, de szinte percek alatt az ölembe dobta, és mire felnéztem már Lyneet a nyakánál fogva szorította a falhoz. Bobbyval üvöltött, hogy miért engedte be, hiszen kifejezetten megtiltotta. Na nekem itt világosodott meg az agyam, tudja mi történt. A kétségbe esés lett úrrá rajtam, de amint meghallottam a hangját, hogy hozzám beszél, még szarabbul éreztem magam, el kell mondjam neki mi történt, bármi áron.

-Tom, mond, hogy nem dugtad meg?.- kérdezte kétségbe esetten. 

Képtelen voltam bármit is mondani, lehajtatom a fejem és a düh elkezdett forrni bennem. Egyrészt mert most komolyan azért ekkora bűnt nem követtem el, hogy itt égessen ez a két nő engem ilyen hülyeségekkel. A másik meg Lyneenek, mi a picsáért kellett ennek idejönnie. Esze ágába sincs bocsánatot kérnie, csak önelégülten vigyorog. Tele volt a hócipőm, mindenki csak egy tárgynak tekint ,az egyik így játszik a másik meg úgy az érzéseimmel.  Hogy hiheti azt hogy megdugtam?Hát elég volt. Az már csak hab volt a tortán, hogy Eve közölte velem, hogy Gyáva és egy senki vagyok. Fogalmam sincs mi ütött belém. Talán az amit Toby is mondott, majd én megmutatom, hogy nem vagyok gyáva, és hogy én vagyok a férfi. Elkaptam Eve karját és a falhoz akartam préselni, de sajnos a falnak csapódott . Amikor megláttam a szemében , hogy nem fél tőlem, a tarkójánál megfogtam a haját és az irodájába húztam. Elkezdtem vetkőztetni. Hát ha férfit akar, akkor most megkapja, a dühöm csak úgy tombolt az ereimben. A vágy amit iránta éreztem elborította az agyamat, csak egy dolog lebegett a szemem előtt, eggyé válni vele. A fejem kizárt minden külső hangot, csak rá összpontosítottam. Ám amikor ránéztem rájöttem mit tettem, épp most erőszakoltam meg. A késégbe esés, pusztító tornádóként söpört végig rajtam,  hirtelen még a levegő is bennem rekedt. Legszívesebben, saját magamnak vágnám el a torkomat. egyszerűen nem tudom, hogy jutottam el idáig. Igaza van Evenek, tényleg egy szánalmas senki vagyok, aki még a  saját barátnőjét is megerőszakolja? Sokkot kaptam saját magamtól. Muszáj volt mondanom neki valamit

-Nem, dugtam meg, hát miféle szörnyetegnek hiszel te engem ha? ilyennek, mint most? Nem szeretek senkit csak téged, és most is csak azért vagyok ilyen mert akarlak!

Istenem, mit tettem, nem ezt nem hiszem el, megbántottam, az egyetlen egy embert akinek valaha is fontos voltam. Zokogva borultam térdre.

-Látod, mit hozol ki belőlem, én nem vagyok ilyen, de egyszerűen, megőrjít a tudat, hogy elveszítelek. Hát nem érted, csak te kellesz nekem, senki más, és te sem lehetsz másé csak az enyém. Kérlek bocsáss meg!.

Nem válaszolt, amit nem is csodálok, egy állat vagyok. A lelkem darabokra hullott és tudtam, hogy egy egész élet kevés lenne ezt a hibát helyre hozni, de nekem meg kell próbálnom.   Sokáig csak meredtünk mind ketten a semmibe, majd Eve ismét bebizonyította, hogy milyen erős nő. Pillanatok alatt elrendezett mindent. Ruhát vizet. Még pár szót velem is hajlandó volt váltani.

Ezután az események nagy részére nem emlékszem, csak derengenek dolgok. Onnantól vagyok képben, hogy ülök és nézem, hogy életem szerelme tök részegen táncol a legnagyobb riválisommal Mr. Köcsög Pattinsonnal. Őrjöngtem mikor megláttam, hogy smárolnak, le akartam menni és megölni azt a rohadékot, de Bobbyék nem engedték, azt mondták eleget bántottam Evet. Vagy hagyom elmenni, vagy bebizonyítom neki, hogy igen is nem vagyok egy állat. 

Igazuk volt. Ezt most én basztam el. Kénytelen leszek végig nézni. Nem fogok szólni egy szót sem, de nem hagyom magára evvel a köcsöggel. Volt olyan kolléga aki mesélte, hogy szó szerint szétkefélt egy csajt és mentőt kellett a nőhöz hívni. Hát én itt leszek, mert ha csak egy újjal is bántja Evet én megölöm.

Nem tudom, hogy fogok evvel megbirkózni. Szerintem Eve nagyon is tudja, hogy itt vagyok még és mégis játszik ezzel a faszkalappal. Mondjuk megérdemlem, de a szívembe mintha kés döfnének, minden egyes pillanatban amikor egymáshoz érnek. Látom, hogy a lifthez vezeti kedvesem. Ahogy felért a lift és bementek az irodába, az ajtóhoz siettem, ami részemről nagy hiba volt, ugyanis Eve elfelejtette rendesen behúzni és résnyire nyitva maradt. mindent láttam. Ahogy rácuppan a nyakára, halottam ahogy Eve kéjes hangon búg hozzá. Lerogytam az ajtó mellett a földre és önmarcangolásba kezdtem. Bobby próbált onnan elcibálni, de feladta, és a pulttól figyelte vajon mikor kell ugrania , hogy be ne menjek. Nem mentem be. Hallgattam és néztem, hogy vergődik kedvesem más karjaiban. 
Vadul csókolóztak és lassan simogatták le egymásról a ruháikat. Eve meztelen testével elterült a vastag puha szőnyegen és Rob a lába közé furakodva kezdte el nyalni kedvesem méz édes nőiességét. Szememből záporoztak a könnyek, nem győztem törölgetni, hogy lássam mit tesz vele az az állat Rob. Eve megfeszült , mert Rob nyelve mellé bevetette keze játékát is. Hallottam édes nyögéseit, de alattam még ennél is jobban nyögdécselt. Rob felé tornyosult és szabályosan összegabalyodtak. Mikor megláttam, hogy szerelmem nyelve édesen ízlelgeti Rob férfiasságát, a pánik eluralkodott rajtam, megemelkedtem, de Bobby már ott is volt, be akarta csukni az ajtót, de nem engedtem neki. Csendre intettem és visszarogytam az ajtó mellé a földre. Amint belestem az ajtón, egy percig végig futott az agyamon, talán jobb lenne ha nem nézném, de egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek. Ismét belestem. Hangosan nyögtek egymást kényeztetve. Láttam ahogy Eve, teste megfeszül. Gondolom elélvezett, de nem tétlenkedtek. Rob Eve fölé tornyosult immár szemből nem pedig fejjel lefelé, és szó nélkül felöklelte. Kedvesem torkából sikoly szakadt fel. Felpattantam, de Bobby megint gyorsabb volt, és egyúttal halkan az ajtót is becsukta. Zokogtam, sírtam, de nem tettem semmit. Néztem ki a fejemből és hallgattam , ahogy Mr. Egó épp megdugja a barátnőmet. 
Legbelül tudtam, hogy Evenek igaza van , mégis maga a tudat, hogy már is mással vigasztalódik elkeserített, de nem adhatom fel a harcot, gondoltam.  Meg kell érte küzdenem,  és ha kell végig nézem ahogy egy hadsereg megy rajta végig, csak a végén az enyém legyen.

Töménytelen mennyiségű alkoholt nyomtam magamba. Toby még egy füves cigit is felhozott mielőtt elmentek volna. Bobby viszont maradt őrködni.  Csak ültem ott és hallottam ahogy Eve nyögdécsel. Minden egyes kéjes sóhaja után a szívem egyre jobban sajgott. A könnyeim már nem is jöttek ki. Belül sírtam. Bobby elaludt a pulton, én meg csak fáradtan, magányomba roskadva átkoztam magam, és most már Robot is. Elfáradtam, az életemben nem éreztem magam ennyire magányosnak és kiégettnek. Csalódtam magamban, hogy ilyet tettem. Megkérdőjeleztem az elmeállapotomat. Sajgott minden porcikám, éreztem, hogy a testem is reagál a lelkem fájdalmára , de nem foglalkoztam vele, Zsibbadt a fenekem és a lábam a görnyedt üléstől. 
Hirtelen rezzentem össze, már nem hallom a nyögéseket, csak halk szöszmötölést, majd nyílt az ajtó. Rob  idegesítő hangon beszélt.


-Fantasztikus volt, köszönöm!-súgta kedvesem fülébe, majd egy utolsó csók után eltűnt.


Eve körbenézett, látta Bobbyt aludni a pulton, majd megállt  a tekintete rajtam. Nem bírtam rá nézni, egyrészt undorodtam magamtól, másrészt a fájdalom, amit most ő is tett megőrjített. Két kósza könnycsepp  hagyta el lassan a szemem és én minden erőmet összeszedve végre ránéztem.

Szörnyen festett ő is. Gondolom , még mindig utál, de a szemében láttam még, hogy megdöbbent attól, hogy én itt ülök. Láttam benne a felismerést, hogy igen, végig hallgattam az egészet. Hát ha még tudná, hogy egy darabig láttam is. Nagy nehezen összeszedtem minden erőmet, hogy meg bírjak szólalni.
-Most már elhiszed, hogy szeretlek.-nyögtem elhalva. A szám remegett és újból a zokogás fojtogatott. 

Leguggolt hozzám, kezével az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek, selymes bőre súrolta az én borostás arcomat. Hideg futott végig a testemen az érintésétől.  Olyan gyönyörű volt a félhomályban, mint valami istennő.

-Tudom, hogy szeretsz, én is szeretlek.-mondta halkan .

Felálltam és óvatosan közelítettem, féltem, nehogy megijedjen, ne ,hogy azt higgye megint bántani akarom.  Óvatosan öleltem  magamhoz, és hála az égnek nem tiltakozott. Úgy bújt hozzám, mint egy riadt kiscica. Ám amit a fülembe dúdolt elvette minden maradék reményemet.

-"Utolsó érintés, utolsó tévesztés,Amit megőrzünk egymásból az álomszép."*.-kezdtem el dúdolni, és közben azok a könnycseppek csak úgy utat törtek maguknak mind a kettőnkénél. Eve, szinte az öntudatlanságba zokogta magát. Bevittem az irodájába. Megágyaztam a földön , levetkőztettem , betakargattam és néztem ahogy alszik, majd lassan engem is elnyomott az álom. Szorosan hozzá bújva. Eve többször is tudat alatt simult hozzám , fél óra alvás után zokogva kelt és úgy esett nekem mintha én lennék a mentőöve. Mohón és vadul csókolt, próbáltam leállítani, hiszen féltem, hogy holnap ennek nagyon durva következménye lenne, de szabályosan könyörgött, hogy  szeretkezzek vele. Hát megadtam neki amit kért, úgy szerettem mint még soha, porcelán baba módjára, de szenvedélyesen elégítettem ki. Úgy remegett, mint a kocsonya az élvezettől és a katarzis, amit ezek szerint csak én tudok neki megadni nem váratott magára sokáig.  Szinte eszméletét elvesztette az élvezettől, csak remegett és mosolygott, majd csendesen szuszogva ismét elaludt a karjaim között.