A napjain szerelemmel voltak megtöltve. Igazi idillikus hangulatban készültünk a bankettre, ahol Zoé és az osztálytársai féktelenül bulizhatnak. Az érettségi beszédén és bizonyítvány osztáson büszkén álltam Tom mellett hiszen már egy család voltunk. Kicsit gyorsan jött, de a jót könnyű megszokni azt szokták mondani. Lizzy, a húgom és a szüleim is odáig voltak Tomért. Tiszteletben tartották a döntéseimet és még csak meg sem kérdőjelezték, gyors tempónk, amin meg is lepődtem. Apám és Tom a bizonyítvány osztás után meglepően jól elbeszélgettek. Anyám és a húgom olvadozott, hogy egy ilyen jó pasit fogtam magamnak végre.
Tom meglepi bulija miatt kicsit ideges voltam, de ezt le kellett küzdenem, hiszen akkor tuti kiszúrná hogy készülök valamire.
A buli reggelén nagyon feszülten keltem, hiába minden akaraterőm, és profizmusom, nem tudtam magam visszafogni.
-Mi a baj kicsi?-kérdezte tőlem Tom reggeli közben, Zoé, majd meg fulladt , és köhögéssel próbálta a röhögését palástolni.
-Semmi, csak nem érzem magam túl jól.- Ez igaz is volt. Rettenetesen émelyegtem az idegtől és a fejem is szét akart robbanni.-Lezuhanyozom és veszek be valami gyógyszert, attól majd jobb lesz. utánna meg mehetünk akkor. Készülődjetek össze.
Zoé és Tom ajándékát is egyszerre rendeztem. Tommal közösen döntöttük el, hogy Zoénak kijár az új autó és közösen vettük meg. Ma kapja meg, fogalma sincs róla, hogy mi az, csak annyit tud azért nem kapta meg, mert meg kellett rendelni. Tomnak viszont még nagyobb meglepi lesz. Bobbyékkal rendeztük el, hogy iderepülnek a szülei a bulira. Anyámék is jönnek és egy szállodába szállásoltuk el őket. Ezt kapja tőlem kedvesem szülinapjára a szüleit és egy ebédet.
Estére, meg ugye elrabolják a haverok, hogy megünnepeljék, hogy csalásod ember lett.
Azon gondolkoztam, hogy basszus, a puszta járásunkból ekkora ügyet csinálnak mi lenne ha összeházasodnánk.Jézusom, hogy nekem meg mik járnak a fejemben.
-Anyúúúúú.-egy szem lányomnak is ilyenkor van kedve üvöltözni, mikor szét megy a fejem!
-Mi van?.-kiabáltam vissza a földszintről.
-Kevin kérdezi, nem e tudod, hol van Cat mert nem éri utol telón?
-Bent van a klubban! De miért, baj van?.-basszus, mintha nem lenne lába , hogy lejöjjön a telefonnal! Alig ezt kigondoltam , Zoé már szaladt is le a lépcsőn a telefonnal és a kezembe nyomta..-Mondjad Kevin mi a baj?
-Semmi, csak belém jöttek hátulról és anya nevén van a kocsi és a rendőr nem fogadta el az üzemben tartói engedélyt és kéne anya.
-Basszus, de nem esett bajod?
-Nem , semmi, a kocsinak is csak a lökhárítója sérült meg, de pont itt volt a rendőr és...
Nem volt, sem időm, sem energiám végig hallgatni az okokat és a miérteket.
-Add a telefont a biztosúrnak!
-Jó.
-Halló jó napot!
-Jó napot , a nevem Eve Rider , a hölgy akire ön vár uram az én alkalmazottam és sajnos most biztos nem tud a helyszínre menni, ugyanis üzleti ügyben jár el helyettem. Meg tudjuk oldani valahogy az ügyet ha esetleg én odamennék.
-Elnézést Miss Rider, nem tudtam, hogy ön is érdekelt az ügyben, természetesen semmi szükség, hogy idefáradjon. Amint a fiatalember édesanya tud ,menjen be a kapitányságra aláírni a papírokat. Elnézést , hölgyem a zavarásért.
-Semmi, gond és Miss Swenson be fog menni a papírokat elintézni, személyesen kezeskedem érte.
Még a rendőr odaadta Kevinnek a telefont. Lerendeztem, hogy nyugodjon meg. Tom meglepődve pislogott, hogy voltam képes telefonon elintézni, de miután mondtam neki, hogy a klub miatt elég sok dolgom volt a rendőrséggel megnyugodott.
Végre sikerült elindulni. Egész úton fészkalodtam, szerintem minimum idiótának nézett a családom. Los Angeleshez képest elég hűvös volt. Fújt a szél és esőre is számítani lehetett. Tom avval poénkodott, hogy még az égiek is vele vannak és legalább London szerű időt varázsolnak neki a szülinapjára.
Az autó kereskedés elé leparkolva Zoé látványosan szenvedni kezdett.
-Nem szállok ki, hűvös van, nem mehetnénk az ajándékomért, miért pont ma hozod a kocsit szervizre?!
-Zoé, emeld meg a fenekedet légy szíves, pár percet kibírsz.
Na elő bújt, a határozott és következetes és szigorú új apuka énje Tomnak. Hihetetlen, hogy Zoénak még meg sem fordult a fejében, hogy feleseljen, lehajtott fejjel követet minket, megadva magát az apai szigornak.
A kereskedés parkolójában, ott várt minket már az autó, na engem ne kérdezzetek milyen Tom választotta és teljes mértékben ő is fizette, amiből nekünk meg volt az első veszekedésünk.
Visszagondolva rá, akkor is nekem volt igazam, hogy ki akartam a felét fizetni, de azt mondta én majd fizetem a fenntartás költségeit. Annyiban hagytam a vitát, mert nem volt kedvem feleslegesen csatázni, már az elején láttam, hogy nem tudom meggyőzni.
Az autóhoz érve átkaroltuk Zoét, valószínűleg azt hitte azért, hogy ne duzzogjon.
-Zoé, ez a tied!.-mutattott rá az autóra Tom.
Hangrobbanással és ugrándozással adta tudtunkra, hogy örül neki és , hogy felfogta. Le sem lehetett lőni, csak kiabált, és szaladgált körbe körbe a kocsi körül. Aztán az örömködés átváltott, hálába és elérzékenyülésbe. Sírtunk és nevettünk egyszerre.
Kedvesem lerendezte még a papírokat és végre innen is indulhattunk tovább.
-Zoé, gondolom, mész a csajoknak megmutatni és nem jössz velünk tovább?
-Nem baj anya ? Ugye nem baj?
-Nem, dehogy menj csak de óvatosan, tegnap azért sok volt a buli, ha fáradt vagy inkább pihenj le.
-Oké, köszönöm anya , Tom apa még egyszer , annyira szeretlek titeket..
-Tom apa? .-kedvesem felhúzta a szemöldökét. Oké, hogy megbeszélték, hogy apázhatja, de eddig igen ritkán jutott eszébe és főleg nem Tom apaként szólította. Zoé mint aki meg sem hallotta a kérdést vigyorogva beszállt újdonsült járművébe, mely olyan fehéren csillogott, mint a gyémánt és integetve elhajtott.
Tommal összebújva ballagtunk vissza a kocsiig.
-Nem látjuk ma már, mi?
-Nem hiszem.-csókolt meg.-de mi hova a bánatba megyünk még?.-kérdezte és próbált úgy nézni, hogy a vesémbe lásson , de nem sikerült neki.
- Jön hozzánk egy híres Dj a klubba és nekem kell kimennem érte a reptérre.
-Jó, de én vezetek.
Nem ellenkeztem, szerettem ahogy vezet, olyan férfias, olyan nagyon ő volt. Látszott rajta, hogy szereti is vezetni. Egész úton rajta tartottam a szemem és a vágyam egyre csak nőtt. Ahogy hosszú újjai körbeölelték a sebváltót, csúnya gondolatok szöktek a fejembe. Minden idegszálammal kívántam, nem tudom, mi ütött belém. Akkor és ott helyben neki estem volna.
-Karambolozni fogunk ha nem hagyod abba!.-a hangja rekedtes volt, küzdött a vágyaival ő is de nem értettem, mit kéne abba hagynom, ekkor vettem csak észre, hogy a kezem automatikusan vándorolt a combján fel egészen az ágyékáig.
-Hupsz, bocsi.-húztam be fülem , nyakam.
Kinevetett, de azért egy gyors puszi után, az út hátra lévő részében próbáltuk magunkat disztingválni. Kedvesem úgy döntött a kocsiban vár, mert hogy nem sok parkolási lehetőség volt. Jobb is így nagyobb lesz a meglepetés, gondoltam. Elindultam az érkezés oldalra és vártam.
Ekkor tudatosodott bennem, hogy a szüleivel való találkozás miatt vagyok rosszul, nem Tom meglepi bulija miatt. Az utasok elkezdtek kiszállni és én megláttam kedvesem szüleit és a sógorok barátnőit is. Na nem kicsit lepődtem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése