"R"beszélgetés(27.fejezet)

Az egész hajnalt szótlanul szeretkeztük át. A testünk beszélt helyettünk, minden érintésünk a megbocsátást , a szerelmet és a vágyakozást fejezte ki. Többszöri nekifutásra zuhanyoztunk le, és a szobaszerviztől rendelt reggelinkkel vonultunk ki az erkélyre. Csak néztem Tom markáns arcát a délelőtti napsütésben, ahogy egy egy gondolata miatt, összeráncolta a szemöldökét, ahogy szívta a cigijét. Vajon mi járhat a fejében?

Rám nézett és elmosolyodott, elemelte a csészét a szájától, letette az asztalra és tekintetét az enyémbe fúrta.

-Beszélnünk, kell! Ugye tudod?.-kérdezte halkan, egy percre se levéve rólam a szemét, a hangja gyöngéd volt, de határozott.

-Igen, tudom.-felsóhajtottam, és lehajtottam a fejem.

Semmi kedvem nem volt elrontani a boldogságunkat, de tudtam, hogy ezt a beszélgetést ha elkerüljük, alapjaiban rengetjük meg ismét a kapcsolatunkat. Olvastam egy könyvben, hogy a nem megbeszélt problémák egy idő után elkezdik nyomni az ember lelkét és egy apró vitánál végzetes lavinát indíthatnak el. Fogalmam sincs hogy kell csinálni, fogalmam sincs, hogy kell egy érzelmes kapcsolatot fenntartani. Kicsit olyannak tűnik ez nekem mint a gyereknevelés. Légy következetes, mutass ki a szereteted, de mond is ki , mert a gyerek is szóból ért. És a legfontosabb a kommunikáció.  Nem célzásokból és nem utalásokból kell felépíteni a beszéd rendszerünket, hanem a nyílt é s célra törő irányelvek használatával. Olyan ez mint az üzlet, nyugtattam meg magam, ha nyílt vagy , nyílt lapokkal játszol, akkor a partner, legyen az szerelmi ,üzleti , akaratlanul is nyíltan lép fel , hiszen befolyással vagyunk egymás cselekedeteire, de a döntés a mi kezünk be van. A cél egyenlő az okkal, a cél elérése egyenlő az okozattal, ha rosszul határozod meg a célt, az okot, ne csodálkozz, hogy rossz lesz az eredmény.

-Eve.-szólt rám Tom.

-Bocs, kicsit elgondolkodtam.-néztem végre emelt fejjel szembe vele. Lesz ami lesz, elég okos és erős vagyok, hogy ezt a beszélgetést,  megejtsük, hiszen, a cél egy. Az ok is az. Már csak az utat kell megbeszélni. Olyan ez , mint amikor egy szerződés  megkötésekor a felek elmondják, kinek mi az álláspontja. Majd egyeztetés után , kompromisszumot kötve, de az álláspontot nem feladva, létrejön a szerződés.

-Azt látom.-mosolyogja el magát.-és egyszerre gyújtunk rá.-Kicsi, nagyon sajnálom amit tettem, de ezt nem fogom többször elmondani, de azt tudnod, kell, hogy jobban meg kell bíznod bennem, nem fogok minden egyes nő miatt akivel az élet egymásmellé sodor veszekedni. Lesznek kollégáim, és voltak és vannak is, akik nők és elég jó viszonyba vagyok velük.

-Tom, tudom, de.

-Ne szakíts félbe.-mondta határozottan, én meg jobbnak láttam hallgatni.

-Szóval, szerintem, meg kell próbálnunk egymást tisztelni, teret adni a másiknak. Kicsi, egy kapcsolat nem börtön, nem kell attól tartani, hogy megfolytjuk egymást. Meg kell őrizni a barátokat , összhangba kell hozni mind a kettőnk életét. Lesznek buktatók, lesznek nehézségek, de ezek csak józanul kezelhetők. Gondolj bele, már nem egyedül kell, elviselni a munkád miatti stresszt, nem kell egyedül nevelned Zoét, nekem meg támaszom vagy ugyan úgy a munkámban. Sokat kell nekem is dolgoznom, most indult be a karrierem, de ha akarjuk, akkor meg tudjuk oldani. Eve, nem akarok egy rózsaszín buborékban lenni, mert az bármikor kidurranhat. Legyen alattunk egy kőkemény stabil, rózsaszín út, amin boldogan együtt megyünk végig. Egymás kezét fogva, és el nem engedve bármi történjen is. Eve, én hiszek a holtomiglan, holtodiglanban, de neked is hinned kell benne. Ha két ember szereti egymást, mindent meg tudnak oldani együtt.

Figyelmesen halhattam, igaz volt minden szava. Egyetlen egy dologban nem értettem egyet, aminek hangot is adtam.

-Te, most burkoltan le hisztis picsáztál?.- nevettem rá.

-Hát, egy kicsit.- mosolygott ő is.

-Tudod, nem tudom, hogy menni fog e,-komorultam el.-még soha életemben nem voltam ilyen helyzetben, de azt tudom, hogy meg akarom próbálni és ha segítesz sikerülni fog, gondolom. Megígérem, hogy nincs több hiszti, ha valamit nem értek, vagy nem tudok, akkor arra rá fogok kérdezni és megbeszéljük, mert rájöttem, szeretlek, és nem hagyhatom a boldogságom elcsusszanni, csak mert azt a múlt árnyai beárnyékolják. De egyet tudnod kell, te sem borulhatsz ki és válhatsz dühöngő őrölté! Bár be kell valljam, tetszik mikor vad vagy és ösztönös.-kuncogtam el magam zavaromban.

-Kicsi, én nem tudom, mi ütött belém, soha még ez előtt nem volt velem ilyen. Kérlek ne haragudj,  ígérem nem fordul elő többet, de te meg egyet ígérj meg!

Olyan szigorú tekintettel nézett rám, majdnem megijedtem, de aztán lassan meglágyultak a vonásai, és fájdalmasan felnyögött.

-Soha, de soha többet, ne menj annak a Pattinsonnak a közelébe.


Elszégyelltem magam. Nem is tudtam mit mondjak. Felálltam az ölébe ültem és megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden.


-Ígérem.-súgtam a fülébe.-de te is ígérj meg valamit.bármi is történjen, mindig megoldjuk együtt és hogy soha nem döntünk semmiben egymás nélkül!


-Ígérem.-jelentette ki ünnepélyes hangon.