Haverok, érzelmek, feladatok(21.fejezet)

Miután Zoé kirakott Tobynál és drága barátom túljutott azon a sokkon , hogy ott vagyok nála végre sikerült is bejutnom hozzá. Két üveg sörrel kiültünk a teraszra. Tobynál ez volt az egyetlen egy tiszta hely a lakásban. Basszus és én még azt hittem nálam nincs rendetlenebb pasi. Én is rendetlen vagyok nagyon de legalább hajlandó vagyok pénzt áldozni a tisztaságra.

-Toby, baszki miért nem veszel fel egy bejárónőt,-undorító volt a hogy átvágtam a lakáson, rendesen meggondoltam, hogy leüljek e.

-Volt, de megdugtam és másnap jött takarítani, de mással voltam. Felmondott. Kérsz poharat?

-Nem!.-isten ments, ki tudja mi volt abban a pohárban előtte, és hogy mióta.-Toby, te nem változol semmit, nem kéne már egy normális barátnő?

-Nem, minek, azért, hogy megmondja, mikor sörözhetek veletek. Nem. Isten ments.

-Nekem is ott van Eve, és mégis itt sörözök veled, pedig az éjjel jöttem vissza Londonból.Ez nem mentség.

-Mi az, hogy nekem ott van Eve? Ha? Én azt hittem, hogy csak kavarogtatok. Miről maradtam le?

-Sok mindenről haver, szeretem. Sőt, az nem kifejezés. tudom neked ez hihetetlen, de ő az a nő aki kell. Nem eresztem.Ma megkérem költözzünk össze.

-Hú haver, te aztán nem aprózod el, de hiszen alig egy hónapja ismered. De te tudod, én örülök, hogy végre nem az első bukszádat kutatod.

-Nm, mert ő az!

Na azt a fejet látni kellett volna amit Toby vágott, a hitetlenkedés és a nemértés kiült az arcára. Talán még meg is rémült.

-Nyugi, nem ő, hanem olyan.

-Ah, már megijedtem, hogy elment az eszed. És most hogyan tovább a filmmel?

Egész jól eldumáltuk az időt Tobyval, haza is fuvarozott, majd ment a dolgára. Gondoltam meglepem kedvesemet és beugrok hozzá a klubba. Sebtében pakoltam össze pár holmit és már hajtottam is a belváros felé. Majdnem két órámba telt beérni. Eve egy asztalnál ült és Bobbyval susmusolt,amikor észrevettek mind a ketten olyan fura képet vágtak. Basszus, Bobbynál nem ez lenne az első eset ha rámozdulna a csajomra. Akkoriban ez nem zavart. Ha a levetett göncöm akarta hordani, hát hagytam. De most ezt nem hagyhatom.

Mégsem estem nekik , hiszen ellenben Bobbyval Eve megérdemli a bizalmamat.

-Sziasztok

-Szia haver.

-Szia édes!

Na erre a csókra vártam egész nap, ezért a csókért érdemes felkelni. Jézusom, most komolyan, sosem gondoltam volna, hogy ez még csak kósza gondolatként is valaha megfordul a fejemben, de hát ha egyszer így érzek. Nem tudom ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy egy férfinek játszania kell az erőst és sebezhetetlent, de az tuti maga volt Kvazimodo , mert épp eszű férfi magától ki nem hagyná magát a szerelmet. Az oké, hogy nem borulok sírva a nyakába a kedvesemnek, de igen is basszus hiányzik, ha nincs velem.

-Na, hogy sikerült az állásinterjú?

-Remekül, Bobby fel van véve, mától ő  lesz Cattel az üzletvezető. Én elvonulok amint átadtam minden tudásom.

-Tom, nem is tudod, micsoda kincs van a kezedben, ez a nő egy üzleti zseni.

-Tévedsz haver, tudom. Már eszembe jutott, hogy befektetési tanácsot kérek tőle.

-Hé fiuk én is itt vagyok ám.

Jó érzés volt, hogy a srácok is elfogadták Evet és az meg még nagyobb örömmel töltött el, hogy Eve alkalmazta Bobbyt.Abban is biztos vagyok, hogy nem az én kedvemért, hiszen Eve ha üzletről van szó, nem ismer tréfát. Eszméletlenül el tud vonatkoztatni mindentől ami nem épp ahhoz az ügyhöz tartozik. 

-Tudjuk, hogy itt vagy, nehéz lenne nem észre venni, reggel is ebben a szexi ruhában jöttél el?

-Nem, azóta már átöltöztem, miért?

-Mert ebben tuti nem engedtelek volna emberek közé.

Szorosan öleltem magamhoz, minden porcikám kívánta, de elég sokan voltak, hogy észrevétlenül felosonjunk az irodájába, meg hát persze a legjobb haverom is épp itt áll mellettünk. Tevékenységemben mégis a telefonom csörgése zavart meg. Zoé! Zoé? lepődtem meg, mit akarhat tőlem, miért nem az anyját hívja, lehet valami olyat akar amit Evenek nem kell tudnia. Félre mentem elnézést kérve és felvettem a telefont.

-Szia mondjad, nincs baj ugye?

 Leérettségiztem.-kiabálta. Engem meg elöntött a büszkeség és a jóérzés és a még tököm tudja micsoda.

-Gratulálok, de miért nem anyádat hívtad?

-Mert, mert,.-sírvafakadt.

-Zoé semmi baj, értem én, nincs baj, csak megleptél és mérhetetlen nagy örömöt okoztál vele. Szeretlek kicsilány.

-Tom, kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Mondhatom azt , hogy apa? Olyan jó érzés kimondani!

-Persze hogy mondhatod, ha nem érzed korainak, engem csak örömmel tölt el.

Eve eközben  ott állt mellettem és patakokban folytak a könnyei, még mintha Bobby is elmorzsolt volna egy könnycseppet. Csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, és csak annyit bírtam kinyögni, hogy .-köszönöm.

Eve szerencsére kivette a telefont a kezemből mert én az első székre ami a fenekem ügyébe került leroskadtam és mint egy tejbe tök csak vigyorogtam! 


Eve még pár percig beszélhetett Zoéval, amikor egyszer csak rám vetette magát. Hosszan csókolt és a fülembe súgta, hogy köszönöm. Nem tudtam válaszolni. A mai naptól fogva nevelő apa lettem és ez határtalan örömmel töltött el. 
Amint a soktól mindannyian összeszedtük magunkat Eve már osztotta is a feladatokat. Mint valami parancsnok.


-Bobby, akkor Cattel vessétek be magatokat az irodába, de nem huncutkodni! Nézzétek át az adatokat, Cat avasson be mindenbe, de legelőször írd alá a titoktartási szerződést és a munkaszerződést. Cory a titkárnőnk kinyomtatta és az asztalomon van. Egyenlőre az én irodám lesz most mindenkié, addig míg nem sikerül felújítanunk és szétbombáznunk ezt a helyet.


-Oké, akkor én már mentem is. Sziasztok.


Bobby végre lelépett. Alig vártam, hogy végre hazahúzzunk és pihizzünk, mert a tegnap estém óta elég sok minden történt. Épp indultunk volna a kocsihoz mikor Bobby utánam szólt.


-Tom, szombaton meg kéne ünnepelni este,hogy újdonsült nevelő fater lettél, mit szólsz?


-Szombat? Jó, az oké, pénteken van Zoé bankettje, de  a szombat az jó . Addig még beszélünk. Csá haver.




A kocsihoz érve azon gondolkodtam, nem kellett e volna ezt Evel is megbeszélnem, bár semmi jelét nem mutatta annak , hogy bármi kifogása lenne a bulival kapcsolatban.


-Ugye nem baj?.-kérdeztem rá a biztonság kedvéért.




-Nem, már miért lenne baj!.-mondta kedvesen.-nem hinném, hogy lenne okom megtiltani, hogy a barátaiddal ünnepeld meg a boldogságod, amit én és Zoé okozunk neked, illetve aminek mi is a részesei vagyunk. Ez nem lehet helytelen egy kapcsolatban. Igen is kell hogy szabad teret adjunk a másiknak.




-Köszi, te tényleg csoda vagy.


A kocsinak támasztottam és az egész testem nekipréseltem. A nyelvemmel óvatosan nyaltam körbe a száját , hogy végre bebocsátást engedjen. Amikor nyelvünk összeért belemosolyogtunk a csókba.


-Hogyan tovább? Már mint mi van még mára? Hulla vagyok. 


Eve tényleg fáradtnak tűnt.


-Menjünk hozzád, fürdés, pihi és nyolcra foglaltattam asztalt. Gondolom Zoé is otthon lesz már mire hazaérünk.


-Szuper, induljunk. Hova megyünk este?


-Meglepetés kicsi, ne kíváncsiskodj mert hamar megöregszel.


-Ha-ha, nagyon vicces ma Mr. Runson.


-Ugye!


Nem voltam neki hajlandó elárulni hazafele, hogy hova is megyünk. Annyi utasítást adtam hazaérve a csajoknak, hogy rittyentsenek ki nagyon , mert egy különleges helyre viszem őket. Mondanom sem kell, fejvesztve rohangáltak egymás szobája közt, hogy melyik ruha lenne a megfelelő.