Utolsó érintés(25. fejezet)

Ahogy becsuktam az ajtót az ismeretlen nevű srác gusztustalan cuppogások közepette a nyakamra vetette magát, úgy mint Mr. Robert Pattinson az alkonyatban. Imádom azt a filmsorozatot, és a pasasom , tényleg mintha a kiköpött mása lenne. Nem nagyon tetszett ahogy a nyakamon csüngött és ennek hangot is adtam

-Héé, nem vagyok én fagyi, lassíts.-búgtam érzékien, mert hát mégsem akartam a porig lealázni..-Iszol valamit kérdeztem és hellyel kínáltam.

-Igyunk pezsgőt.- duruzsolta a fülembe, nem elfogadva a helyet amivel kínáltam.

-Jól van.Ne haragudj, de azért bemutatkoznék, ha már így együtt fogjuk tölteni az éjszakát. Eve Rider.- nyaltam végig az alsó ajkát és súgtam a szájába.-Téged, hogy hívnak?.-kérdeztem, miközben a kezem már a fenekét simogatta. Egy pillanatra megállt, a mellemen lévő kezével elengedett, de másik keze még mindig a derekamon pihent és kérdőn nézett rám. Nem értettem mi a baja.

-Te tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?

Basszus, az nagyon ciki lenne, ha már kavartunk volna együtt én meg nem ismerném meg, de az még cikibb lenne, ha egy törzsvendég és én azért nem ismerném meg, így hát maradt a szexi mosoly és az értetlen fej.

-Robert Pattinson.-súgta a fülembe.

Aztakurva, körülbelül ez volt az első gondolatom, a második meg az, hogy basszus, többször kéne berúgnom, mert ha az ilyen hallucigén állapotba levisz és még legális is akkor az nagyon király.

A harmadik pedig, hogy ha bele pusztulok is dugni fogok vele.Egy nagyon szenvedélyes és vad csókkal tudattam vele, hogy fogalmam sincs róla , hogy ő kicsoda. A csókunk után ő sem firtatta tovább a ki-kicsoda játékot, tovább csókolt, bal kezével, a nőiességem felé közelített, már csak a gondolta is , hogy hamarosan élvezhetem magamban hosszú ujjait feltüzelt, apró kéjes nyögéssekkel adtam a tudtára, hogy egyáltalán nincs ellenemre, én is vadul simogattam ahol csak értem, ágyékához érve éreztem ahogy kő kemény férfiasságában lüktetnek az erek. Lassan hámoztuk le egymásról a ruháinkat. Cat kölcsön trikója, tollpiheként landolt a földön és mikor az összes ruhadarab is lekerült rólunk, eszeveszett tempóban haladtunk a kielégülés felé....

A szőnyegen párnákon pihenve Rob tekert egy cigit és elkezdte szívni. Basszus, egyetemista koromban szívtam utoljára,ezért elfogadtam.

Feküdtünk egymás mellett szívva a spanglit és ahogy a THC elkezdett felszívódni a véremben és belemászott a fejembe, határtalan boldogság és megvilágosodás ért. Néztem a mellettem fekvő embert és el nem tudtam képzelni, hogy ezt most miért kellett tennem.Félre értés ne essék , hatalmasat szexeltünk és élveztem is, de nekem nem mellette van a helyem. Nekem Tom mellett kell lennem, legyen akár milyen szeretem. Hiába hazudok magamnak. Egyedül akartam lenni a nyomorult érzésemmel, hiszen a szívem azt súgta, hogy bocsássak meg Tomnak és adjak magunknak még egy esélyt. Az eszem viszont tudta, hogy nem szabad, hiszen megerőszakolt. Egyszer csak ,mintha Rob megérezte volna, hogy zavar távozni készült.Meglehetősen udvariasak és diplomatikusak voltunk mind a ketten, hiszen tudtuk, hogy ez csak erről az egy éjszakáról szólt. Mikor kikísértem meglepődve tapasztaltam, hogy zene már nincs, a klubban egy vendég sem lézeng. A technikai lámpák fénye bántotta a szememet. Bobby a bárpulton aludt. Tom viszont az ajtó mellett a falnak dőlve merengett a semmibe.

Nem bántotta Robot, holott biztos vagyok benne, hogy hallhatta az első és az utolsó nyögésemet is. Úgy nézett ki mintha hónapok óta csövezne, a szemei alatt lévő fekete karikák, arról árulkodtak, hogy itt ült és tényleg végig hallgatta az egészet, látszott rajta, hogy a sírástól nincs ereje még a fejét sem megemelni, hogy rám nézzen.A szeméből két könnycsepp buggyant ki, és mint egy öreg vándor, vonszolva, komótosan haladt le egészen az álla vonaláig. Mintha még a könnye is elfáradt volna a hosszú útban.Nem kiabált, nem esett nekem, csak könnyes szemekkel felnézett rám, megtörten, össze szakadva.

-Most már elhiszed, hogy szeretlek.-nyögte elhalva. Remegett a szája ahogy beszélt hozzám.

Ott akkor értettem meg, hogy ezzel akarta bebizonyítani, hogy szeret! Képes lett volna végignézni, hogy én mással kefélek, csak hogy feloldozást nyerjen és elhiggyem , hogy szeret. Ott ült, és belülről rohadt a fájdalomtól a lelke, nem sajnáltam, de tudtam, hogy ezek után mi összetartozunk. Leguggoltam hozzá, az álla alá nyúlva emeltem meg a fejét, hogy a szemébe nézhessek.

-Én is szeretlek,tudom, hogy szeretsz.-a könnyek végig folytak az arcomon, mint valami száguldó vonat.

Tom óvatosan felállt. Félve és lassan közelített felém, mint aki attól fél, hogy meggondolom magam, vagy attól , hogy esetleg félek tőle. De nem féltem, nem gondoltam meg magam. Akartam. Nem tudom megmondani miért, de mágnesként vonzódtunk egymáshoz. Olyan volt nekem, mint növénynek az éltető víz, mert víz nélkül elszáradna. Hát én nélküle száradnék el. kellett még egy utolsó tánc, egy utolsó dal, hogy a jóra emlékezzünk, ne a rosszra, hogy tudjuk, voltak szép pillanatok, hogy erre emlékezzünk.

-"Utolsó érintés, utolsó tévesztés,Amit megőrzünk egymásból az álomszép."*.-kezdtem el dúdolni, és közben azok a könnycseppek csak úgy utat törtek maguknak mind a kettőnkénél. Könnyezve csókoltuk a másikat. Nem bírtunk szeretkezni, ez mindennél többet ért. Ölelkezve , sírva énekelve temettük együtt a közös napjainkat és a jövőnket ami a miénk lett volna.

*Edda-Utolsó érintés : forrás: youtube.