Az új család (22. fejezet)

 18 Éven felülieknek nem ajánlott

Meg kell mondjam a lányok nagyon izgatottak voltak, amikor elindulunk otthonról.Meglepően tapasztaltam, hogy egyikőjük sem duzzogott, inkább voltak kíváncsiak, mint sem, hogy elrontsák a meglepim, holmi duzzogással. Ahogy a saját házamhoz értünk meglepődtek.

-Tom, most ugye nem a te konyhaasztalod kedvéért préseltem bele magam ebbe a ruhába?.- Eve roppant szemrehányóan nézett rám. Ijesztő arckifejezését próbáltam megjegyezni, mert ezt a nézést soha az életben többet nem akarnám látni az arcán. Öni tudott volna a szemeivel.

-Nem, de itt át kell vágni, ki kell menni a partra.

-Ohh.-mind a két nőm csak ennyit bírt mondani.

Még Londonból intéztem el az egészet, már akkor tudtam, hogy ez a ,hol itt alszunk, hol ott alszunk dolog nem sokáig menne nekem sem és Evenek sem. Hiszen Zoét nem rángathatjuk a nyáron ide oda. Oké, hogy Zoé, még a június hátra lévő részét és a Júliust itthon tölti, de augusztusban elutazik Európába onnan meg egyenesen a Berkeleyre megy. Ezért jött az az ötletem, hogy mindenki adja ki a saját házát szeptembertől, addig Eve és én találhatnánk egy közös lakást ahova beköltözhetnénk. Az egész tálalását viszont egy tenger feletti vacsorával terveztem.Az ügynököm készségesen segített a tervezésben, a tengeren felállított kis móló szerűségen fogunk vacsorázni, ahova egy hajóval megyünk. Gyertyafény, csillagok és csak mi hárman. Gondoltam elég meghitt módja annak, hogy a jövőnket megtárgyaljuk. Zoé is azért jön velünk, mert nem akarom kihagyni a döntésből. Hiszen az ő élete is megváltozott azzal, hogy én beléptem az életükbe. Tudom, sokan ezt túl nyálasnak és romantikusnak találják, de hát ez van ha az ember eszét elveszi a szerelem.

Őszinte leszek megfordult a fejemben, hogy megkérem Eve kezét, de egyrészt valószínű ő ezt túl korainak találná, másrészt az új filmem szerződésem is tiltja.  Na nem mintha ez nálam bármikor is akadályt jelentene, kész lennék megszegni. Reálisan végig gondolva, viszont tény és való , hogy nem köthetem össze az életemet egy olyan nővel akit kicsit több mint három hete ismerek. Így visszagondolva, elég hajmeresztőnek tűnhetünk a kívül állóknak. Három hét alatt így átlépni mindenen valóban hihetetlennek tűnik.

Ahogy elértünk a hajóhoz a lányok rögtön látták a messziben a kivilágított, ideiglenes éttermünket. Zoé bal, Eve jobb oldalról borult a nyakamba, hogy megköszönjék.

A hogy a mólóra értünk, meg is szűnt a kicsi zavartság és szégyenlősség köztünk.

Első körben Zoé mesélt a mai vizsgákról, a terveiről és persze roppant kíváncsi az érettségi ajándékomra, amit titkolok, de be kell valjam csak azért, mert még fingom sincs mit adok neki.A vacsi után kénytelen voltam felhozni az eredeti témát amiért is összegyűltünk.

-Lányok, .-emeltem fel a tekintetem rájuk.-van itt valami amit meg szeretnék veletek beszélni.

-Hallgatunk.-kórusban. Hát persze, rokonok. Mosolyognom kellett rajtuk ahogy kíváncsian és izgatottan összenéztek majd várták, hogy folytassam.-Szóval Zoé, mint tudod, három és fél hete ismertem meg édesanyádat és az első pillantásra lenyűgözött. Azóta, folyamatosan együtt töltöttük a napjainkat és veled is elég jól megismertük egymást. Eve, én szeretlek, Zoéval a munkáddal és mindennel együtt ami veled jár, de egy valami megoldást igényel,mégpedig az, hogy nem ingázhatunk folyton egymás lakása között. Várj! Hallgass végig mielőtt bármit is mondanál. Van egy javaslatom. Mit szólnátok hozzá, ha mind a ketten kiadnánk a lakásunkat bérbe és bérelnénk közösen egyet, hogy megnézzük működik e a dolog. Nem kérem, hogy vegyünk közös házat, nem kérem költözz hozzám, és nem akarok hozzád sem menni. Keresnünk kell egy olyat ami mind a hármunknak megfelel. Gondolom , mire Zoé az egyetemre megy addigra találnánk is házat, lakást, nekem mindegy. Na mit gondoltok?

Ez a két nő vigyorogva összenéztek, majd fa pofával közölte az ítélet bíró kedvesem az eredményt.

-Ez a világon a legnagyobb ökörség amit valaha hallottam.

Na erre azért nem számítottam, azt hittem legalább végig gondolja, ott ültem megsemmisülve. Meg sem bírtam szólalni, csak néztem magam elé és hirtelen az asztalterítő érdekesebb volt bármi másnál. Megrémültem. Eve ezek szerint még sem gondol komolyan. Jó végül is igaza van, basszus csak három hete ismer, mit is képzeltem. Elmélkedésemből a hangos nevetésük térített észhez. Rájuk néztem, de csak dühös lettem.Még ki is röhögnek szuper, komplett idiótát csináltam magamból, ezek meg itt röhögnek.

-Tom, csak vicceltünk, persze, hogy jó ötlet imádunk, te lökött.-jutottak el a szavak az agyamig. Pillanatok alatt ördögi tervet eszeltem ki e két boszorkány ellen. Duzzogva ültem még mindig a székemen , amikor mind a ketten felálltak, hogy megölelve megvigasztaljanak. Na , nekem sem kellett több. Úgy csobbantak a vízben, hogy csak na. Prüsszögtek, de nevettek.

-Ezt megérdemeltétek, nem volt jó vicc amit csináltatok, van fogalmatok róla, mik játszódtak le bennem abban a pár percben?

-Bocs, Tom, tényleg, túlzásba estem, édesem kiszednél minket?

Na ezeknek a szemeknek nem lehet ellenállni, ezt büntetni kéne, az ilyen nézések miatt esnek ártatlanok áldozatul egy nőnek. Miután kiszedtem újdonsült családomat a vízből , a csónakkal egyenesen a partra vitettük magunkat , hogy nálam átöltözzenek a csajok. Eve nagyon szexin nézett ki a pólóban. Zoé viszont a laptopommal elvonult a vendégszobába, tapintatosan magunkra hagyva minket. 

Eve, minden trükköt bevetett, hogy levegyen a lábamról, bár meg kell hagynom már az elsőnél beadtam volna a derekamat, de ha egyszer olyan ügyesen akart elcsábítani, hagytam neki. Épp a medencében lubickoltunk, mikor Zoé csukott szemmel kiabált ki az ablakon, hogy használhatja e a telefont. gondolom félt mit láthat a reggelből tanulva.

-Zoé, használd nyugodtan a telefont, de a szemedet is.

-Kösz apa, de nem akarom kihányni a vacsit, túl finom volt.

Eltünt , mint szürke szamár a ködben.

-Most egy darabig nem látjuk?

-Nem, de sok lesz a számlád!

-Megéri!

Úgy estem neki, mintha hetek óta nem szerethettem volna, Vadul szívtam melleit , meztelen testét hozzám dörgölte , amitől még inkább elöntött a vágy. Nem tudom mi ütött belém, de uralkodni akartam felette. Kezeit a feje fölé fogtam és a medence oldalához nyomtam. Minden előjel nélkül nyomultam belé. Felszisszent, de ajkai már is az enyémen voltak és nyelvünk vad táncot lejtett. Ahogy mozogtunk egyre erősebb hullámokat csapdosták a testünket. Vadul és erősen hajszoltam a beteljesüléshez, kezét elengedtem, hogy csípőjénél megemelve még inkább magamra húzhassam. Ő a nyakamat harapdálta és a kebleit szívogattam. Már a hang amit kiadott a kéjtől magából, extázisba hozott, de amikor egy hirtelen mozdulattal, még jobban rám csúszott, kitört belőlem az állat. Hangosan zihálva adtam utat kitörő vágyam bizonyítékának. Nem hittem volna, hogy még ennél is mélyebbre tud húzni magában. A meglepetéstől és a hihetetlen érzéstől, hogy körbeölel forró puncija egyszerűen belé lövetem. 

Remegtünk mint a nyárfa levél nem hittem, hogy még tudunk újat mutatni egymásnak, de tévedtem. Minden egyes együtt létünkkel valami újat viszünk bele. 

A boldogság amit akkor és ott éreztem, minden volt. Ez az az érzés amire tizennyolc éve vártam. Annyira emlékeztet arra a vadóc lányra aki akkor elvette az eszemet egy éjszakára. Tudom, hogy ő nem az, de az érzés igen, így elmondhatom van egy Új családom, mert megtaláltam a szerelmet!