Borúra derű(37.fejezet)teljes:)

Valami nagyon kellemes érzés kerít hatalmába, amikor felébredek. Tommal egymásra vagyunk borulva, ő még alszik. Megfogalmazhatatlan amit most érzek, ezért még egyenlőre csak próbálom behatárolni, hogy vajon mi lehet az.Kedvesem megérzi, hogy ébren vagyok. Ő is fura bárgyú tekintettel szemlélget.

-Mi történt.-kérdezi álmosan.

-Semmi, szerintem leszállunk lassan.

Sejtésem be is igazolódik, a légi kísérő megkér minket kapcsoljuk be az öveinket A gép ereszkedni kezd, Budapest fényei elkápráztatnak, le nem vesszük róla a szemünket addig míg ki nem kell szállnunk.

-Jó sokat aludtunk.-szólalok meg végül a taxiban-Tom, sajnálom, ami történt, és mindenben igazad van.-nézek rá jelentőség teljesen.

-Neked is sok mindenben igazad van, de hidd el a múlt éjjel történteken kívül nagyon sok minden van amit meg kell beszélnünk.

-El fogsz hagyni?-kérdezem ijedten.

-Nem hiszem, de ez nem csak rajtam múlik.

-Tudom.

A reptérről vezető út a szállodáig alig húsz perc. Késő este van, így az utcák kihaltak, ami egy nagyvároshoz képest furcsa, de hát Magyarország már csak ilyen. Alig lézengenek az utcákon a kocsiforgalom is elég gyér, de nem bánom, hogy nincs tömeg. Épp ez a jó benne. Nyugalom van és most pont erre van szükségem, szükségünk.

A szoba elfoglalásával pillanatok alatt végzünk.Bár kicsit lehangoltak voltunk , mert nem volt teraszunk. Tom próbált cseréltetni szobát a recepción, de sajnos telt ház volt, bár megnyugtattak minket, hogy dohányzó a lakosztályunk, minket mégis idegesített a dolog. Sosem dohányoztunk otthon sem a lakásba. Nem volt mit tenni, kijelöltük a konyhát mint dohányzót.

Valahogy egyikünk se tudta , hogyan is kellene nekifognunk ismét ennek a beszélgetésnek. Főleg úgy, hogy Tom ott állt előttem egy száll bokszerban és pólóban miután ő már végzett a fürdéssel. Alig bírtam levenni róla a szemem, és úgy láttam titokban őt egészen mulattatta ez a dolog.Bosszúra esküdtem! A teendőim után a bőröndben kutattam és meg is találtam amit kerestem, gondolom Tom azért is pakolta be nekem a csipkecsodámat, mert ez a kedvence, de azt nem gondolta, hogy első este  be is vetem. Persze hogy nem, mert amikor kiléptem a fürdőből és meglátott, még a poharat is majdnem eldobta. Nagyot nyelt majd inkább leült egy székre, hogy elrejtse érdeklődését. Persze én nem elégedtem meg ennyivel, lassan nyitottam ki a szemetes tartó helyét és óvatosan nekiálltam lehajolva keresgélni.

-Mit keresel?-hangja alig volt hallható, oda hallottam, hogy mekkorát nyel. A vállam felett ránézve viszont elröhögtem magam. A szemei kiguvadva, majdhogy nem a tátott szájából még a nyál is csorgott, a nadrágja láthatóan nagyon szűkké vált a számára. nevetésem persze  visszahozta a képzelet világából.-Jaj, de gonosz vagy!-mosolygott.

-Tudom, bocs, de az előbb én is ezt éltem át. Be kell valljam az otthoni incidens után nem nagyon akarlak húzni, de hiányzol, főleg ha itt vagy mellettem, de mégsem érhetek hozzád.-szmorodtam el és leültem vele szembe a székre.

-Eve, sajnálom, de nem tudom mi ütött otthon belém, de félre értesz, én akarlak, de előtte van egy két fontos dolog amit meg kellene beszélnünk. Kezdjük mondjuk azzal, hajlandó vagy e nekem ételt hozni a sittre, mert h, hogy köcsög Mr. Hollywoodot kinyírom az tuti. Eve, ha még egyszer csak a közelébe mersz menni én megöllek titeket.

Olyan fenyegető volt a hangja és a tekintete is, hogy simán elment volna sorozatgyilkosnak, persze tudtam, hogy hogy érti és meg is értettem.

-Tom, ez természetes, és nem is tudom mi ütött belém, de rettenetesen el voltam keseredve, hogy elveszítelek. Sőt, úgy éreztem elveszítettelek, és ezért csináltam. Tudom, hogy ez nem mentség, de sajnos ez van, tényleg egy hülye picsa vagyok.

-Igen, az vagy, de én így szeretlek és be kell valljam én nem csak majdnem csaltalak meg. Megcsaltalak, nagyon szégyellem magam és alig bírtam magamban tartani, ezért is mondtam csak el féligazságot, hogy könnyítsek a lelkemen.Aztán rájöttem, hogy így is úgy is az lett a vége amitől a legjobban féltem. Visszakaptam.

Félbe akartam szakítani, a könnyeim megindultak és a lelkemet mintha kidobták volna útközben egy repülőből és több kilométer órával zuhanni kezdett volna a föld felé. mardosta a szívemet a bánat és a bűntudat. Jól elszúrtuk már megint mind a ketten. Mind a ketten kellettünk volna hozzá ez tény. Ahoz , hogy idáig fajult a kapcsolatunk az kellett , hogy kölcsönösen szartunk egymás fejére. Ezt Tomnak el is mondtam és sikerült ezt az egészet megbeszélnünk. Nagy sírások közepette de túléltük az esti beszélgetésünket. A könnyektől és az érzelmi sokktól már alig láttam mikor kedvesem gyengéden megölelt és megcsókolt.

-Van még valami.Végig hallgatsz, nem szólsz közbe, nem sikongatsz és ami a legfontosabb nem leszel rosszul. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és a világ legboldogabb férfija vagyok melletted.