A tökőrbe nézve undorodom magamtól, már megint mit tettem. Tom semmiképp sem ezt érdemli, hiszen mindig kitartott, és azért mert egy picit megingott én rögtön máshoz futottam?Idióta vagyok, meg persze ő is. A francnak tesszük állandóan kockára a kapcsolatunkat. Miért? Mi emberek miért nem tudunk nyugton a fenekünkön lenni. Talán belénk van kódolva, hogy ha valami jó, akkor az nem valós és ha nincs gond csinálunk magunknak, mert különben nem élünk? Valószínű! De hát ez a legnagyobb idiótaság a világon!
nincs mit tenni, le kell menjek és a szemébe kell nézzek. A lépcsőn elindulva megrettenek a csomagok láttán, meg is szaporázom a lépteimet lefelé. Nem mehet el. Nem hagyhat itt az lehetetlen. Nem engedem és kész! Ha kell a lábai elé vetem magam, de nem hagyhat itt minket. Képtelen lennék nélküle lenni. Hol vannak a gyerekek azt nem tudom, remélem nem vitte el őket is. A pánik a gyerekek miatt eluralkodik rajtam, a rózsaszín köd leereszkedik az elmémre és már nem is az érdekel hogy elmegy, hanem , hogy elvitte a gyerekeimet.
-Hol vannak?-kiabálok kikelve magamból, ő meg holt nyugodtan ül a kanapén. Na ez nem jó jel.
-Anyukádnál.-feleli higgadtan. Amint meghallom, hogy anyámnál vannak lehiggadok. Leülök mellé és csak bámulok magam elé. Várom az ítéletet.
-Eve, nézd, szerintem időre lenne szükségünk.
A szívemben tőrt ként hatolnak a szavai, a karom lezsibbad a gyomrom liftezik, hát mégis elhagy. A zokogás vulkánként tör ki belőlem. Tom átkarolja a államat, hogy csillapítsa a rázkódásom.
-Ne hagyj el-könyörgök.
-Nem foglak, elutazunk szépen kettesben és megbeszélünk mindent.Már bepakoltam, nyugodj meg. -simít ki egy tincset az arcomból.Hozzá bújok, érzem a jellegzetes illatát, ami keveredik a parfüm és a cigi illatával, kívánom, olyan rég voltunk együtt, minden porcikám remeg az érintésétől.Szájára tapadok! Könnyáztatta szám miatt sós a csókunk. Egyre vadabbul kapaszkodok belé, attól félek még mindig, hogy elenged, nem akarom. Kezei lassan csúsznak be a pólóm alá. Óvatosan masszírozza a melleimet. Hol az egyiket hol a másikat. Hanyatt dönt a kanapén és szívogatni kezdi őket.Az én kezem is vándor útra indul, a farmeron keresztül is érezni mennyire kíván. Villám sebesen pattintom szét a gombokat, hogy végre a kezembe érezhessem férfiasságát, de amint megfogom ledermed.
-Ne haragudj, de még nem megy.-nyögi halkan és fájdalmas grimaszba torzul az arca- a szemem előtt lebeg.-suttogja, majd kirohan a mosdóba. Utána rohanok, de az ajtóban megtorpanok. Tom a Wc fölé görnyedve fekszik megint és öklendezik. Elszégyellem magam és az ajtón lecsúszok a földre, kezeimbe temetem az arcom és csak zokogok. Később Tom karjaiban fekszek a fürdő padlóján. Mind a ketten ki vagyunk borulva. Nagy sokára szedjük csak össze magunka.
-Tom, tudom, hogy ezt százszor is elmondhatnám, de ne haragudj, igazad van egy ostoba hülye picsa vagyok.-hüppögök.
-Igen az vagy.-mosolyodik el keserűen-de így szeretlek.Nem érdekel mibe fog kerülni, hogy megoldjuk a gondjainkat, de meg fogjuk tenni, ha bele őszülök is. Most pedig készülődj lassan indulnunk kell a reptérre.
A hangja határozott, de látszik rajta, ő is a kiborulás szélén van. Egyik pillanatban úgy néz ki mint aki boldog, a másikban elmerengve bámul maga elé. Meg tudom érteni. Tényleg baromi nagy ökrök vagyunk mi ketten.
Gyorsan felöltözöm, dobok egy kis sminket magamra, hogy mégis kinézzek valahogy és indulásra készen várom kedvesemet az ajtóban.
-Tom, hova megyünk amúgy?- kérdezem meg, mert eddig valahogy nem érdekelt az úti célunk, de most már foglalkoztat.
-Gondoltam megmutathatnád, Magyarországot.-néz csibészesen rám
-Köszönöm.-fúrom a tekintetem az övébe. Nem merem megölelni, nem merek hozzá érni. Nem akarom, hogy megint undorodjon tőlem. Borzasztó érzés volt, hogy látnom kellett, hogy kíván, de egyszerűen a gyomra nem veszi be a jelenlétemet, az érintésemet.
-Induljunk.-lesüti a szemét, valószínű még ő szégyelli magát amiért nem kellettem neki. Ebből is látszik , hogy csodálatos férfi , és én egy jó nagy marha vagyok.
A reptérre kiérve hál istennek, se fotós, s senki, így viszonylag hamar sikerül feljutnunk a gépre. Kényelmesen elhelyezkedünk és szerintem még fel sem száll a gép egymásnak borulva alszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése