A gyomromban lévő remegés egyenes arányban nőtt a reptérig fogyó út hosszával. Alig vártam, hogy végre hozzá bújhassak. Azt a telefonban meg sem kérdeztem, hogy lett az egy hétből két és fél nap, de hogy őszinte legyek nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy iszonyatosan hiányzott,és erre most döbbentem rá amikor már csak öt percre volt tőlem.
A reptérre érve, úgy pattantam ki a kocsiból mint a puskagolyó. Körül sem nézve rohantam az érkezés oldalra, de szokásomhoz híven nem figyeltem és beleütköztem valakibe. Illetve nem valakibe, mert ahogy megéreztem az illatát rögtön tudtam , hogy ő az. A szemébe néztem és ott helyben elöntött az iránta érzett mérhetetlen vágy. Csibészessen rám mosolygott és érdes hangja simogatott, de amit mondott, az számomra elképzelhetetlen volt.
-Szia szerelmem, hiányoztál kicsi.
-Őőő, te is nekem. -Zavaromban azt sem tudtam mit mondjak. A pulzusom az egekbe szökött a szerelem elöntötte a lelkemet és egyszerűen leblokkolva és áhítattal néztem rá.-Szerelmem.
Olyan jó volt kimondani. Amint kimondtam, már nem voltak kétségek, már nem voltak megválaszolatlan kérdések. Csak mi voltunk Ő és én. Boldogságomnak nem volt határa, ahogy kézen fogva fülig érő mosollyal sétáltunk ki az autóig. Nem beszéltünk, mert nem volt rá szükség.
Hazaérve olyan természetesen mozogtunk a lakásomban, mintha az idők végezete óta együtt élnénk. A háószobához érve, viszont minden megváltozott. Mintha a levegő is megváltozott volna, és a szél elfújta volna ezt a végtelen szerelmet és a helyére a vad erotikát sodorta.
Ruháink cafatokban kerültek le rólunk, hiszen nem finomkodtunk, holmi gombokkal és cipzárakkal . A vágy elemi erővel söpört végig rajtunk. A hátamon feküdve Tom a lábam között úgy zongorázott bennem, mint valami lantművész a húrokon. Magamhoz rántva jeleztem neki, hogy már nem bírom tovább. Kőkemény férfiasságát kezem közé fogva vezettem magamba, hogy végre együtt , egymást hajszoljuk a fékezhetetlen kéj felé. Vadul és gyorsan mozgott bennem. Hirtelen ötlettől vezérelve fordítottam át, és kéjes lovaglásba kezdtem. Lassan mozogtam. Minden egyes lökését ki akartam élvezni. Néztem a z élvezettől eltorzult arcát, ami még inkább feltüzelt. Tom a csípőmbe marva ösztönzött gyorsabb mozgásra, amit én szívélyesen meg is adtam neki. Kezeivel melleimet masszírozta nyelvét is bevetve néha kebleim kényeztetésében. Hirtelen ért el az orgazmus minket. Éreztem a hogy nedveink keverednek , ajkunk még mindig a másikét csókolta. Óvatosan másztam le róla és feküdtem hanyatt az ágyon. A plafont bámulva, próbáltuk magunkat a valóságba visszahozni. Leírhatatlan volt.
Eddigi szeretkezéseink is fergetegesek voltak, de most mind a ketten aktív részvevői voltunk, nem akartuk csak a másiknak a jót. Ösztönösen cselekedtünk és minden tabut félretéve hatalmasat szeretkeztünk. Bár szerintem eddig szeretkeztünk, ez már inkább volt, fergeteges kefélés mint sem romantikus szeretkezés.
Miután sikerült magunkhoz térnünk egy közös zuhany után. a teraszon beszélgettünk.
-Hogy hogy előbb hazajöttél?-kérdeztem tőle azt ami igazából már eddig is foglalkoztatott, csak valmi elterelte a figyelmemet róla.
-Hát, sikerült nekik megmondanom, hogy sajnos ez a film nem az amire én aláírtam a szerződést. Túl sok volt benne a változtatás. Ezért amíg nem javítják ki a hibákat nem állok neki forgatni.
-Most elmondanád közérthetőbb nyelven is?-csókoltam meg-meddig maradsz?
-Úgy kb. négy öt hónap amíg megírják az új forgatókönyvet. Amúgy nem én miattam, a rendező miatt. Mázlim volt.
-Mázlid?
-Igen, gondoltam jó lesz ha a munkálatok alatt is itt leszek veled, szükséged lehet rám. Vagy ez túl gyors neked?
-Nem, Tom nem gyors, azt hiszem meg bírom szokni, ha itt vagy velem. Csak félek, hogy ez egyszer elmúlik.
-Eve, semmi nem tart örökké, lehet a halál választ majd el minket, lehet, hogy egyszerűen kiderül még sem megy, de amíg működik addig nem szabad a félelmeinkkel foglalkozni, mert ha csak arra gondolunk, felemészt minket. Na , akkor viszonyt tényleg nem fog működni.- olyan gyengédséggel mondta, olyan áhítattal.
-Tom, el kell neked meséljek valamit. Előre is elnézést, de úgy érzem most jött el az ideje. Zoéról van szó és az apjáról. Meg Londonról, meg végül is az egész múltamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése