Valami nem hagy nyugodni!(6. fejezet)

 Bocsánat, ez most rövid lett, de így kellett, hogy szétszabjam, mert akkor nem lenne izgalmas:).






Nem tudom merre mentünk, a gondolataim annyira lekötöttek, hogy nem is figyeltem a mellettünk elhaladó környéket. "általában egyedül megyek" csak ez a  mondata visszhangzott a fejemben. Szóval elég sokszor hív magával nőket. De hát, miért mit hittem fiatal életerős férfi, szükségletekkel.

-Eve, jó?

Basszus Eve már megint agyalsz,ha ezt így folytatom, hibbantnak fog gondolni.

-Bocsi, elkalandoztam , mit mondtál?

-Csak annyit, hogy mindig adunk valami okot a bulizásra, és ezáltal témát. Ma retro buli lesz Tobynál, nem gond, szereted a régi zenéket?


-Persze, semmi gond, őszinte legyek, csak azt szeretem.


Nem tudom, mit nézhetett rajtam, de ki lehetett olvasni a szeméből, hogy mosolyog a mondandómon. Annyira belefeledkeztem a szemei nézésébe, hogy fel sem tűnt , hogy kimondtam a fejemben kavargó kérdést hangosan is.De ő csak mosolyog rajtam.

-Csak, azt mosolyogtam, milyen szépen elpirultál!


NA erre talán még vörösebb lettem, bár nem értettem az egészet, már miért is pirultam volna el az előbb.? JA, hát a nőügyein való gondolkodás miatt. Frankó, tényleg úgy égetem magam, mint valami tizenéves csitri.

Nem tudom mennyi időt autóztunk, és a környezet sem volt ismerős, de végre megérkezünk Tobyhoz. Erre csak onnan jöttem rá, hogy iszonyatos hangzavar fogadott bennünket. Tobby már az utcafronton állt, nem kevés alkohol befolyása alatt, és teli torokból üvöltött.

-Megjött a mi, hős szerelmesünk.Nini, hozta miss jégkirálynőt is!

-Kapd be Toby-,röhögtem vele, valahogy nem sértett meg. Éreztem , hogy viccből mondta, és valahol az elején még igaza is volt.Inkább mennyünk és igyunk valamit, mert mi túl józanok vagyunk szerintem hozzátok képest.


Az éjszaka folyamán, úgy éreztem magam mint valami tizenéves, aki végre a szülei nélkül bulizhat. Ugyebár nekem kimaradt az életemből ez a korszak, és most egy picit, hiányzott. Ilyen fergeteges bulikat nem éltem át a barátnőimmel, mert mi a baba mama klubba jártunk és pelenkát cseréltünk. Illetve az volt az aktuális napirendi téma nálunk, ki mit eszik és mikor lesz szoba tiszta. A későbbiekben,az ovis és iskolai dolgok foglaltak le, illetve a  munka. Persze mi is eljártunk hébe-hóba bulizgatni, de az már akkor volt mikor Zoé, gimis lett. Önfeledten fürödtem a fiukkal és Melanival, Dan barátnőjével. Persze, az ivászatból sem maradtam ki. Tom nagyon kedves volt velem egész este, nem lógtunk egymás nyakán, de a szemével egész este fogvatartott. A szemeitől nem tudtam szabadulni. A medence szélén ültem épp, amikor már ő sem bírta ki nélkülem és leült mellém egy koktélt hozva nekem.

-Jól érzed magad?


-Igen fantasztikusan, nagyon kedvesek a barátaid.Bár szerintem Toby szociopata, de szerethető.


-Igen , ő tényleg őrült. Nincs kedved valami csendesebb helyre menni, nekem mára elegem van belőlük.-kacagott fel, miután, Toby nyakon borította véletlenül egy koktéllal mert mecsúszott a medence mellett a kövön.


-De menjünk.Mire gondoltál?


-Hát a tengerparton lakom, ha van kedved, és nem érzed túl nyomulósnak, átjönnél?


-Nem tartom nyomulósnak Tom,szívesen megyek.

 Felesleges lett volna a többiektől elköszönni, mivel mindenki el volt foglalva valakivel. Akik időközben érkeztek, már be sem mutatkoztak. Mondjuk nem is tudtam volna megjegyezni ennyi embernek a nevét.
-Ha nem vagyok, indiszkrét, te nem sűrűn bulizol,. ugye?


-Ennyire látszott?-szégyelltem el magam.


-Nyugi, nem rosszból, mondta. Gondolom a klub elvette minden idődet. A karriered volt a fontosabb nem a buli. Szerintem ez tök jó.


-Nem, nem ezért, és nyugodt vagyok.-nagy levegő-Tom, valamit, tudnod kell.Nekem van egy tizennyolc éves lányom.

Beállt a néma csend az autóba. Szinte fájt. Csak néztem a szemét, hátha kiolvashatom a gondolatait, de nem ment. A szeme kísértetként nézett vissza rám. A csalódottság, a vágy, a féltés és még ezernyi érzés suhant át az arcán, és a szeme ezt mind tükrözte. A hideg végig futott a hátamon, az adrenalin dübörgött az ereimben. A testem minden porcikája megfeszült, tüdőben bennragadt a levegő. Hangosan ziháltam az éltető oxigén után.  Tudtam, hogy őrültség mégis csak egy pillanatra elhittem , hogy ő az az ő szemeit keresem tizennyolc éve.

Még mindig nem reagált a mondatomra, és ez felettébb kezdett idegesíteni, a testem valamennyire kezdett normálisan működni. Ám amint meghallottam a sofőrhöz intézett mondatát lefagytam. Olyan arroganciával kiáltott rá a szerencsétlen pasira, hogy azonnal álljon meg, hogy összerezzentem és vártam a folytatást.