Felejteni....(3. fejezet)

Reggel gyönyörű időre ébredtem. A tegnapi letargiámnak már nyoma sem volt, újult erővel indítottam a mai reggelt. Szokásos teendőim után, fütyörészve álltam a gardróbom előtt, hogy mit is vegyek fel. Nem kellett sokáig gondolkodnom, felvettem egy szellős kis ruhát a hajamat kivételesen kivasaltam, egy leheletnyi smink, és már indulásra készen is voltam.

A konyhába érve Zoé álmos tekintetével találtam szembe magam, a pultnál ült összeszűkült szemekkel és a kávéját szürcsölte. Hihetetlen milyen nagy és szép lett, mosolyogtam magamban rajta.

-Jó reggelt! Mi a helyzet, hosszú volt az éjszaka?

-Jaj, anya! Csak álmos vagyok, ki kellett kísérnem a csajokat , de én még tudnék aludni.

-Hát , szombat van, akkor feküdj vissza.

-Előkészítőm van , rémlik?

-A picsába, ezt elfelejtettem, akkor gyorsan készülj, mert nekem indulnom kell.

-Kész vagyok, hozom a táskám.

-Oké, akkor indulhatunk.


Zoé, az idén fog érettségizni , és szombatonként egyetemi előkészítőre viszem, mint ma is. Az orvosira  fog járni. Nagyon büszke vagyok rá, hát még a nagyszülők. Apám oda vissza volt az örömtől , mikor Zoé bejelentette.
Nagyon hallgatag ma, nem szokott ilyen csöndben lenni, de gondoltam hagyom, majd elmondja ha akarja mi bántja. Nem akarom hogy azt higgye nem bízom benne. Ha meg észreveszem , hogy gond van majd beszélek vele.

 Nagy nehezen végre beértem az irodába, Zoét kézbesítettem, és a reggeli csúcsforgalmon is sikerült időben átverekednem magam. Fél tíz volt, az éjszakások visszarendezték a klubbot nappali üzemmódba, ezért nem mentem most fel az irodámba, hanem az egyik kis asztalhoz ültem le. Vicnek szóltam, hogy kérek egy kávét meg egy narancslét és belemerültem a jelentések tanulmányozásába.

-Szia-hallottam meg magam mellett Bobby hangját, zavartan felnéztem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ő az felálltam és üdvözöltem.

-Szia, ülj csak le, remélem nem baj, ha nem az irodámban beszélünk, itt azért hangulatosabb.

-Nem dehogy, úgy is kértem a hölgytől én is egy kávét.

-Remek, akkor kezdhetjük is.-vettem elő egy új dossziét, amit előzőleg idekészítettem.-Mesélj először egy kicsit a barátotokról. Milyen a stílusa miket szeret csinálni.

Bobby olyan döbbenten nézett rém , hogy kirobbant belőlem a nevetés.

-Bocs, erre csak azért van szükség, hogy jobban az ő ízlésére formálhassuk a kívánságaitokat. Megpróbálom majd összhangba hozni a kettőt. mert hidd el a haveroknak vannak olyan hajmeresztő ötletei, hogy sokszor az ünnepelt elég kellemetlenül érzi magát a saját buliján. Gondolom ezt ti szeretnétek elkerülni.


-Igen, persze, ne haragudj, de erre nem gondoltam.-vigyorgott ő is.Már azt hittem, te is a nagy rajongó közé tartozol!

-Figyú, elárulok egy titkot, de ne mond el senkinek, mert kénytelen leszek megölni!-hajoltam hozzá közelebb, mintha tényleg valami nagyon fontosról lenne szó.-Fogalmam sincs, ki a ti barátotok!Hallottam már róla, de elmehetne mellettem. Nem tudom ki ő!

Bobby először döbbenten nézett rám, majd széles mosolyra húzta a száját, végül hatalmasat nevetett.

-Tetszeni fogsz neki-jelentette ki mindet tudón

-Miért is?

-Hát, tudod, nagyon sok körülötte a felhajtás, és ő imádja a szakmáját, de tele van a hócipője azzal, hogy még lassan WC-re se mehet el úgy , hogy ne írjanak róla, vagy mindenhol ne az ő társaságát keresnék vad idegenek, és hát ezáltal kialakított magáról egy egy képet, mellyel kicsit elriaszthatja az érdeklődést.-magyarázta Bobby mintha nekem ezt értenem kellene.

-Szóval bunkó!-nem kérdezem, kijelentettem. Bobby elnevette magát és magyarázni kezdet.

-Nem, nem bunkó, igazi úriember, de zárkózott nem enged közel magához senki, olyan aki csak a barátainak nyílik meg. Vagyis nekünk, akikkel felnőtt még Londonban.-Valahogy a London szóra mindig összeszorul a gyomrom.-Szóval , mi csak egy olyan bulit akarunk neki, ahol végre magát adhatja nem kell feszengenie és ha kell belehányhat a jeges vödörbe. Érted?

-Igen értem.Akkor a Thomas kivesézése ponton túl is vagyunk.-Azt már nem kérdeztem meg Bobbytól , hogy akkor én miért is tetszenék neki. Valahogy erre nem jöttem rá, de bevallom kezdet még látatlanban is foglalkoztatni a dolog. Olyan titokzatosnak tűnt ez az egész.
-Bobby, meglepetés buli lesz vagy tud róla?

-Meglepetés.

-Hogy akarjátok idehívni?

-Ezt majd mi megoldjuk!

-Nem, ne haragudj, de minden részletről tudnom kell, ha azt akarod, hogy segítsek, egy apró manőver és bukik a tervetek, onnantól a buli sem az igazi, akkor viszont a klub hírnevén eshet csorba. Bobby a meglepi buli szervezése csapatjáték. Ezek az én feltételeim.

-Jó oké, ma este eljövünk ide, feltéve ha be tudunk jutni.

-Be tudtok!-vigyorogtam rá, van ebben a pasiban valami , de miért  érzem úgy mintha ismerném, na mindegy.-folytasd.

-Szóval ma próbálunk neki egy jó kis légkört kialakítani, és akkor máskor is simán ide tudjuk hívni, mert megtetszik neki a hely.

-Remek, bár, hogy őszinte legyek nem vagytok valami kreatívak, de ha ti így szeretnétek csinálni, legyen!

-Miért szerinted ez nem jó ötlet?

-Nem, mi van ha legközelebb valami miatt nem lesz kedve jönni. Ennél biztosabb terv kell, szerintem.

-Jó akkor majd kitalálunk valamit, de ma akkor kaphatunk klubtagságot.

-Persze, de akkor ma estére csinálok nektek egy külön bokszot és a hátsó bejáraton tudtok felmenni a  galériába. a kártyákat rögtön meg is csinálom, mint ezzel végeztünk.Kanyarodjunk vissza a bulira. Mit szeretnétek?

Bobby csak öntötte magából az ötleteket, volt amire azt mondtam, oké , ez megvalósítható, de volt amire azt mondtam szó sem lehet róla. Végül sikerült kompromisszumot kötnünk és a táncos lányba még belementem, de a kurvákba nem. Lesz itt lent elég lány ha csajozni akar a nagyságos úr. Megcsináltam Bobbynak az öt klubkártyát, a vendégeiket meg persze hozhatják magukkal. Elköszöntünk egymástól az esti viszont látás örömében.

Befejeztem a klubban a dolgom, majd hazafelé vettem az irányt. Út közben azon agyaltam, vajon mi sül ki ebből a buliból. szorítottam nekik , hogy jól sikerüljön és valami oknál fogva izgatott lettem az este miatt. kíváncsi voltam Tomra, az ünnepeltre, az elhangzottak alapján érdekes személyiség lehet.
Hazaérve bevetettem magam a házimunkába, már Zoé is otthon volt , így együtt tettük rendbe a lakást és álltunk neki főzni. Az ebédről lecsúsztunk, de egy korai vacsit sikerült összedobnunk. Jóllakottan ültünk a teraszon, amikor Zoén észrevettem hogy mondana valamit, de nem mondja, egész délután a fenekemben volt, és segített. Valamit nagyon akarhat, ezért gondoltam megkönnyítem a helyzetét .
-Kicsim, mond mit szeretnél, látom, hogy akarsz valamit!

-Igen, valóban, de nem tudom, hogy hol kezdjem-szegte le a fejét félszegen, majd zavartan a szemembe nézet és folytatta.
-Anya, tudom, hogy nehéz neked, de  Becky a szüleitől érettségire egy Európai utat kapott, és a többiek is. Csak én hiányzok a csapatból.

-Kicsi...

-Várj, anya, had fejezzem be.-hallgattam-, köszönöm. Szóval, én is szeretnék velük menni, tudod, hogy évvesztes vagyok idősebb vagyok náluk szóval megvan a magamhoz való eszem már, jogsim is van, és odaát már nagykorúnak számítok. A másik meg, hogy a saját életünkből tanulva, tudhatnád, hogy nem lenne semmi bajom.-Olyan eltökélten nézett a szemembe, és különben is ideje lenne túltenni magam a dolgokon, nem volt szívem azt mondani neki, hogy nem mehet.


-Nézd, én csak nem szeretném, hogy át kelljen élned azt, hogy elveszítesz valakit, soha egy percre sem bántam meg, hogy így alakult az életem, életünk. De igen is nyomott hagyott bennem. Zoé, én megbízom benned és tudom, hogy a bizonyos okok miatt jobban féltelek, hiszen az egészséged az első a számomra, de azt gondolom, tudsz már magadra vigyázni. Szóval szerintem elmehetsz arra az utazásra.


-ÁÁÁ, jaj anya köszönöm, köszönöm-ugrott a nyakamba úgy , hogy azt hittem megsüketülök.

-Nincs mit szívem, na menj hívd fel a csajokat, foglald a jegyet tervezgessetek, nekem mennem kell készülődni. Szeretlek!


-Köszi anya, imádlak, te vagy a legjobb!

-Tudom, szóval becsülj meg!-Vigyorogtam rá egy szem lányomra.-Ja és csak , hogy tudd Kevin is megy!

-Mindenképp!

-Na szaladj, én is készülök, mielőtt elmegyek még beköszönök.-ezt már kiabálva kellett mondanom mert ott sem volt, rohant a dolgára.


Zoénál kiskorában gyermekkori cukorbetegséget állapítottak meg, ezért kellett neki két évvel később kezdenie a tanulmányait, igaz, hogy mostanra kinőtte, de attól én még nagyon féltem.

A készülődés kicsit tovább tartott mint ahogy terveztem,olyan jól esett gondatlanul készülődni a ma estére, nem is értettem magam, hogy a jól eső izgalom és a nyugodtságom minek köszönhető, de most még ezen sem volt kedvem filozofálni.
Egy nagyon szoros fekete farmert vettem fel és egy csipkés trikót. Ahogy néztem magam a tükörben elnevettem magam. Ez az a trikó amire jó édes anyám azt mondaná kombiné és hogy ki van belőle mindenem. Be kell valljam tényleg szexi volt. A hajam kiengedve hagytam és most kivételesen füstös szemeket varázsoltam magamnak. Elégedett voltam az eredménnyel. Fél tizenegy volt mikor beköszöntem Zoénak és elindultam a klubba. A mai napon taxival mentem, gondoltam bobbyékkal iszom egy pár pohárral majd, és különben is bulizhatnékom támadt. Szombat lévén a barátaim is a klubban múlatták este az időt, így mára garantált a jó hangulat.
A hátsó bejáraton mentem be, Ed szólt, hogy kerestek bobbyék, már a galérián vannak. Nem tudom mi ütött belém, de rettentően izgultam, ezért még mielőtt felmentem volna hozzájuk, lent a lányokhoz mentem és ittam velük egyet, majd munkára hivatkozva felmentem. A saját privát feljárómat használtam, hogy először az irodából ránézzek a társaságra. Amint megpillantottam őket a lélegzetem is elállt. A hatalmas kanapékon elterülve ültek és iszogattak, de az ismeretlen arc volt aki lekötötte a figyelmemet. Volt egy két férfi az életemben, de komolyan mondom még ilyen szexi pasit a tévében sem láttam. Ahogy hanyagul itta a sörét, és közben félszegen mosolygott a barátaira.

Ideje volt csatlakoznom, üzleti értelemben is, és persze kár lenne tagadnom, Thomas is kezdett egyre kíváncsibbá tenni. Ahogy kiléptem az irodából, minden figyelmüket nekem szentelték. Bobby elismerően mért végig, a kis pöcs Toby viszont szemtelenül be is szólt.

-Na végre, megjött a tulaj a népet szórakoztatni. Mi van baby miattam igazán nem  kellett volna így kiöltözni, Toby bácsi ruha nélkül is imád!

-Toby , fogd be-bobby és Thomas egyszerre.

-Szia, had mutassam be a legjobb barátomat, Thomas Runsont

Felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, ő nyújtotta a kezét felém én az enyémet felé,ahogy a kezünk összeért és a szemünk találkozott azt hittem ott a vég. A szemei!